Nem egyszerű eldönteni Liz Moore Hosszú fényes folyó című könyvének műfaját. Teljesen úgy indul, mint egy krimi. Sőt, úgy is folytatódik. Aztán egyszer csak elkanyarodik Mickey Fitzpatrick rendőrjárőr magánélete felé. Majd újabb kanyart vesz és drogos drámába vált. Oké, hát akkor legyen ez, gondolod, szépirodalmi eszközökkel írt drogregény. Na igen ám, ahhoz viszont túl krimiszerű a felépítése.

Szóval legjobb, ha úgy fogod fel, hogy hármat kapsz az egyben.

Persze a legnagyobbat a krimirajongók fognak csalódni. A Hosszú, fényes folyó krimi része a legvékonyabb. Bár búvópatakként vissza-visszatér, mégis folyton hiányérzeted van miatta. Mintha Liz Moore nekilátott volna egy bűnügyi regénynek, amire menet közben ránehezedett a főhős és kábítószerfüggő húgának személyes sorsa, a szerző pedig hagyta, hogy a könyv irányt váltson.

Amiért azonban mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a Kensington-városnegyedben zajló gyilkosság-sorozatot, az a folyamatosan fenntartott feszültség. Moore ebben nagyon ügyes. Akármerre is jár Mickey Fitzpatrick közrendőr, valahogy mindig kénytelen vagy aggódni érte. Mintha folyamatosan a feje felett lebegne egy baljós árny, ami csak az alkalmas pillanatot lesi, hogy lecsapjon.

Azonban a bűnügy vége így is kiábrándító. Persze már az sem teljesen kóser, hogy az összes gyanúsított Mickey köreiből kerül ki. Te pedig tudod, hogy csak trükk az egész. Liz Moore nem igazán tud krimit írni, ez lehet a nagy büdös helyzet. Ebből a szempontból szinte semmi fordulat nincs a könyvében, a nagy leszámolás pedig végképp kilóg ügyetlenségével az egész regényből. Ugyanilyen életszerűtlenek a bűnügy megoldását követő utórezgések is. Moore többé-kevésbé minden előkészítés nélkül általános érvényű ítéletet hoz a rendőrségről, ami így teljesen légből kapottnak hat.

Gyökeresen más a helyzet karakterek azonban szintjén. Moore ezen a téren nagyszerű munkát végez. Mickey és Kacey végtelenül alaposan kidolgozott karakterek. És ha az elején még a fejedet is vakargatod, hogy mi a fene ez a túlzásba vitt visszaemlékezés-dömping, menet közben a két lány a szívedhez nő. (Jó, Kacey azért nem annyira.)

Tény, hogy elég jó írónak kell lenned ahhoz, hogy megkedveltess egy alapjáraton elég nehezen kedvelhető főhőst. Mickey márpedig távolságtartó, szorongásra hajlamos, örök kívülálló. Anyaként azonban heroikus munkát végez, és a gyermeke iránt érzett feltétel nélküli szeretet állandó kifejeződése eléri, hogy hamar a szívedbe zárd.

Ám a könyv lényege mégis csak a drogoktól sújtott amerikai nagyvárosi helyzetkép két testvér kapcsolatán keresztül. Volt egyszer egy Drót című tévésorozat. Aki látta, tudhatja, hogy milyen pokoli állapotok uralkodtak a 2000-es évek elején Philadelphia utcáin. És hol volt még akkor a fentanil? (A fentanilhoz képest a hernyó szimpla pálcikás jégkrém.)

Mickey Fitzpatrick közrendőr nem tehet sokat. Amit kell, azt viszont megteszi. Liz Moore ugyanígy van ezzel. Ő sem tehet sokkal többet, mint hogy irodalmi eszközökkel ábrázol egy roppant sokrétű és összetett problémát. Amelynek során, mint felkészült lokálpatrióta olyan szép bekezdéseket szentel a jelenleg nem éppen a legjobb formáját mutató Philadelphia városának, hogy az olvasó egy-egy pillanatra megfeledkezik annak utcáin reménytelenül szédelgő, bódult tömegről. Igaz csak egy-egy pillanatra.

8/10

Liz Moore: Hosszú, fényes folyó
21. Század Kiadó. 2021. 480 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Don Winslow: A határ
Michael Connelly: Éjszakai műszak

Los Angeles Kvartett 2/2. Azaz: James Ellroy, miután már mindent elmondott az első kvartettben Los Angelesről, amit tudni volt érdemes egészen az 1970-es évekig bezárólag, rückvercbe kapcsolt, és nekiállt egy újabb négyesnek. Csak korábbról. De ha bárki is azt hinné, hogy LA a ’40-es évek elején erkölcsösebb volt, nos, hát, az téved.

A második kvartett összekötő eleme a második világháború. Nyilván snassz lett volna gyártani négy újabb könyvet arról, hogy a bűnös város mennyire bűnös. Viszont Pearl Harbor után ez már egyáltalán nem jelent problémát. Mert hogy: Háborús paranoia. Minden a feje tetejére áll. Az érzelmek felfokozódnak. Make Love at War. És a sima közönséges korrupció mellett megjelenik a nagybetűs HÁBORÚS NYERÉSZKEDÉS is.

Dudley Smith nyomozó őrmester, Ellroy ördögi főhősének tervei az első részben (lásd Perfídia) nem a legflottabbul alakultak. (Háborús nyerészkedés nix). Smith azonban őrmesterből százados lesz, és átkerül a hírszerzéshez, így mindenki kedvenc, nácizmussal kacérkodó, lelkiismeret nélküli überrendőre előtt új távlatok nyílnak. (És újabb női szívek.) Dudley Liam Smith-nek mesterkedései közben nagy segítségére van vérszomjas, képzeletbeli farkasa is. (Képzeletbeli barát Level 1000)

De hoppá! Hiszen a Dudster a könyv elejétől a végéig Mexikóban mesterkedik! (Mexikó = A végtelen lehetőségek hazája.) De végül is kit zavar ez? Hát Ellroyt, mondjuk, egy cseppet sem.

Vissza Los Angelesbe. Az Ez a vihar mindent összevetve mégiscsak krimi, így kell ide is egy borzalmas bűnügy. És kell egy nyomozó, aki rákattan. Annak ellenére, hogy kényelmi okokból mindenki más rá akarja verni az első szembejövő balekre. Ez a nyomozó most az ügy idejére hirtelen megtáltosodó Elmer Jackson. Figyeljük meg: minden Ellroy-krimiben van egy tunya alak, aki hirtelen megtáltosodik.

De hoppá. Az Ez a vihar című könyvben nem csak a kedves (és velejéig korrupt) pinabubus Elmer kíván az ügy végére járni. Ott van Hideo Asida, a nyomelemző szupersztár; Joan, a dögös vörös (nyomelemző szupersztár 2.); majd később becsatlakozik még Kay Lake rendőrségi végzet asszonya és Bill Parker százados is, a rendőrség élő lelkiismerete, gyakorló alkoholista, és a rendőrfőnöki szék örökös várományosa.

A gond csak a borzalmas bűnüggyel van. Emlékszünk még a Vatanabe-családra a Perfídiából? Négyes gyilkosság. Muy cruel. 

Az Ez a viharban egy 10 éve megégett hullát mos ki az a vihar egy golfpálya alól. Muy érdektelen.

Személyes kötődés a lehetséges áldozathoz? Muy érdektelen.

És azzal sem válik sokkal érdekesebbé, miután kinyírnak két sutyerák, korrupt, enyhén fasisztoid zsarut.

Az arany viszont már valamivel szebben csillog. És volt itt korábban egy nagy aranyrablás, aminek talán köze lehet a fentiekhez. Az arany azóta se került elő. Uccú, mindenki az arany után veti magát!

James Ellroy Ez a vihar című könyve tipikus egyet fizet, kettőt kap akció. Olyan vastag, hogy két krimit is kitehetne egyben. Aprócska probléma, hogy csak egy krimit tesz ki. Alaposan elnyújtva. Főhősei még jóval azután is tovább nyomoznak, hogy te már maximálisan elégedett lennél vizsgálódásaik eredményével.

Aprócska probléma número dos: Túl sokat kapsz Dudleyból, akinek csak érintőleges a részvétele az ügyben (aztán a végére el is sikkad teljesen).

Az ugye már közhely számba megy, hogy James Ellroy világában minden összeesküvés-elmélet igaz. Igaz? Muszáj tehát ide is MINDENKÉPPEN egy összeesküvés-elmélet. A Perfídia ötödik hadoszlopa nem volt még elég? Hát akkor nesze neked náci kommunisták. Vagy kommunista nácik. (Kinek hogy szimpatikusabb.)

Azonban vannak összeesküvés-elméletek, amik egyszerűen már túl HIHETETLENEK, hogy bekajáld őket…(Lehet, hogy most egy sem jut eszedbe, de vannak ilyenek.)

James Ellroy azonban mindezek ellenére túl jó író ahhoz, hogy rossz könyvet írjon. Csúfondáros, ironizáló szövege, a csúcsra járatott politikai inkorrektség, a gonoszkodó célzattal bevetett német és spanyol félmondatok, félszavak valami egészen eredetit eredményeznek. A spanyolok Los Babevők, Buzz Meeks Mexikóban vásárolt skorpiója El Buggo, a mocskos japcsik pedig… nos ők egyszerűen csak mocskos japcsik.

És vissza-visszatérő jelleggel felbukkan az Ugga-Bugga kifejezés!

Az, hogy az egyszeri blogíró minden igyekezete ellenére stílben marad és átveszi az író fordulatait, egy dolog. De amikor az Ellroy egyik saját szereplője teszi ugyanezt rendőrségi kihallgatása közben, azt nehéz másként minősíteni, mint nagystílű pofátlanságnak.*

Ellroy immár a 6. könyvét szenteli annak az elméletnek az alátámasztására, hogy Los Angeles = Sodoma & Gomorrah Light. Már a szemed sem rebben rendszerszintű korrupció, a ribanckodó filmsztárok, vagy a gőzfürdőben menetrendszerűen lepippantott Orson Welles láttán.

Azonban Ellroy – akarata ellenére – most már tényleg túllő a célon. Könyve nem elrettent; az Ez a vihar végére hozzászoksz, hogy a korrupció és a simliskedés az állandó ügymenet része. Nincs mit tenni. (Korunk Magyarországán különösen hasznos ez a hozzáállás.) Ha pedig rendőr vagy, vagy annak készülsz, hát jobb, ha semmiképpen sem veszed a kezedbe ezt a könyvet. (Mert a rossz példa ragadós.)

Másfelől, helló, a 40-es évek LA-je príma hely lehetett arra, hogy jól érezd magad! Minden második bokor mögött egy filmsztár üzekedik. Ha szerencséd van, magára is ránt. Pia, drogok, gyorsítók: amennyi a csövön kifér. És buli, buli hátán! Már persze, ha nem zavar, hogy a résztvevők többsége náci egyenruhában pompázik.

8/10

James Ellroy: Ez a vihar.
Jaffa Kiadó. 2021. 710 oldal

* Horváth Viktor hasonlóképpen szórakoztatja saját magát a Török tükörben.

—

Ez is érdekelhet:

Don Winslow: A határ