Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 7. – Szerelem, akár a vér – Képregény-kritika

Rick Remender - Wes Craig: Orgyilkos osztály 7. - Szerelem, akár a vér - Képregény borító

Ha iskolapszichológus lennél a Haláltanok Királyi Iskolájában, nem is kérdés, saját magad is marokszám tömnéd a szádba a benzókat. Rick Remender & Wes Craig első pillantásra minden nebuló számára eszményinek tűnő orgyilkos osztálya a valóságban ugyanis nem működne.

Egy középiskola a bűnözők gyerekeinek? Ahol az öldöklésre kiképzett tanulók felfegyverkezve járkálnak?! Ugyan már!

Ugye, mindenki hallott már arról a dramaturgiai alapelvről, mely szerint, ha egy színpadon feltűnik egy töltött fegyver, akkor az előbb-utóbb el is fog sülni? Nos, az orgyilkos osztályba járók számára a fegyver egymásra történő elsütögetése az előírt tanterv része.

A Haláltanok Királyi Iskolája igazából pszichopata-képző, ami csak addig működne, amíg az első frissen maturált végzősök haza nem érnének apucihoz és anyucihoz, akik egy snájdig karatebajnok, nindzsa vagy kommandós helyett egy kiszámíthatatlan, minden emberi érzésnek híján levő idegroncsot üdvözölhetnének otthon. Ezután természetesen a világ minden tájáról San Franciscóba sereglenének az elégedetlenkedő felmenők, hogy visszakérjék a tandíjat és nem mellesleg miszlikbe aprítsák a teljes tanári kart.

Rick Remender, a leghiteltelenebb fordulatok mestere az Orgyilkos osztály hetedik részében Mexikóba szervez osztálykirándulást. És neked, az olvasónak azt kellene elhinned, hogy Marcus, a képregény-irodalom legtaszítóbb főhőseinek egyike sikerrel veszi fel a harcot egy csapat jakuzával szemben. Ember, kicsapták a suliból! Arról nem is szólva, hogy összesen egy évet járt oda, aminek nagy részében totál be volt lőve!

Read more

Alex Finlay: Minden félelmed – Könyv – kritika

Alex Finlay: Minden félelmed - Könyvborító

Rendesen oda tud vágni az amerikai álomnak, ha egy nagy kővel ripityára vered a barátnőd fejét. Danny Pine márpedig éppen ez okból kifolyólag vendégeskedik a Fishkill Büntetés-végrehajtási Intézetben. A családja azonban töretlenül hisz az ártatlanságában és évek óta küzdenek a felmentéséért. Danny-nek a családtól eltávolodott öccse, Matt szörnyű hírt kap: a mexikói nyaraláson résztvevő hozzátartozói mindannyian életüket vesztették egy balesetben. A körülmények az idő előrehaladtával egyre gyanúsabbnak tűnnek… Matt elhatározza, hogy kideríti az igazságot. Alex Finlay a Minden félelmed drámai felütése ellenére is meglepően családbarát thrillert alkotott.

A Minden félelmed írásstílusa meglehetősen jellegtelen. Semmi különleges jellemzője nincs, naponta tucatjával jelennek meg a hasonlóan visszafogott színvonalon íródott könyvek. Amiben viszont Alex Finlay nagy sikerrel vette az akadályokat, az a regény felépítése. Matt magánnyomozásával egyidejűleg megkapod a Pine család többi tagjának visszaemlékezéseit egészen a tragikus végkifejletig.

Ugyancsak külön fejezeteket kap az ügyben nyomozó FBI ügynök, Sarah Keller is. A Minden félelmed tehát számtalan úton kanyarog előre, és ezek majd mindegyikén valamilyen váratlan fordulatot tartogat. Újabb és újabb csavarokat és természetesen újabb lehetséges gyanúsítottakat játékba hozva. Az ilyen rafinált trükkök pedig kiválóan meg tudják emelni egy thriller élvezeti értékét.

Read more

Robert Dugoni: A nyolcadik nővér – Könyv – kritika

Robert Dugoni: A nyolcadik nővér könyvborító

Most komolyan egy 64 éves pacákot kell reaktiválni a CIA-nek, hogy aztán Moszkvába küldjék kémkedni? Öregebbet nem találtak? Jó, tudjuk, hogy 60 az új 40, de ha a KGB utódszervezete, az FSZB, tegyük fel, üldözőbe venné az illetőt, nem jobb lenne mégis csak egy erőtől duzzadó ifjú sprinter?

És ha már a külsőségeknél tartunk: nem jobban megfelelne egy orosz melóra egy szőke, szláv kinézetű személy, jóindulatú, bamba arckifejezéssel, mintsem egy afroamerikai? Csak arra az esetre, mondom, ha az FSZB véletlenül hajszát indítana utána és végig akarná kergetni fél Oroszországon. Csak azért hogy könnyebben beolvadjon a tömegbe.

Egy halvány esély pedig mindenképpen mutatkozik arra, hogy az FSZB gyanakodni kezd majd Charles Jenkins-re. Hiszen azért megy oda, hogy beleavatkozzon egy műveletükbe. Az oroszok ugyanis elkezdik sorra kiiktatni az ún. hét nővért, a CIA évtizedek óta mély fedésben Oroszországban működő kémeit. Három nővérnek (Mása, Olga és Irina – ha pontosan emlékszem a nevükre) már annyi is.

Azonban nem elég, hogy a nővérek egyre fogyatkoznak, Vlagyimir Vlagyimirovics, minden oroszok cárja ráadásul még aktiválja a nyolcadik nővért is! Basszus! Az a feladata, hogy megtalálja a többi hetet és kinyírja őket. Jenkinsre az a hálátlan feladat vár, hogy addig szerencsétlenkedjen, amíg fel nem figyel rá a nyolcadik nővér. Ha ez megtörténik, azonosítania kell ezt a cemendét, majd azonnal olajra kell lépnie.

És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra! Használjuk az eszünket!

Read more

J. D. Barker: A hívás – Könyv – kritika

J. D. Barker: A hívás könyvborító

Jordan Briggs-t, a finoman szólva is megosztó személyiségű rádiós műsorvezetőt élő adásban felhívja és halálos játékra kényszeríti egy Bernie nevű betelefonáló, aki nagy mennyiségű hasznosítandó robbanóanyaggal rendelkezik. Viszont nem szereti egyedül eldönteni, hogy mikor mit repítsen a levegőbe. Jordan műsora azonnal kirobbanó sikert arat. Vajon ugyanerre számíthat J. D. Barker: A hívás című könyve is?

Ha olvastad Barkertől a Négy majom gyilkos-sorozatot, akkor elsőként azt veszed észre, hogy A hívásból teljes mértékben hiányzik annak összetettsége, bonyolult, sokszor túlzottan is nyakatekert cselekményvezetése. A hívás az ellenkező véglet, túlságosan is egyszerű, szinte kizárólag egyetlen helyszínen játszódó thriller.

Ha láttad a Drágán add az életed című filmet, akkor körülbelül ugyanarra az élményre számíthatsz: toronyház, terroristák, bomba és egy zsaru, aki pont jó helyen van ahhoz, hogy felvegye a küzdelmet a köcsög Bernie-vel. Plusz élő közvetítés a rádióban. Mínusz karácsony.

A hívás nagyon jól működne akciófilmként, azt leszámítva, hogy ebben az esetben mindenki a Drágán add az életedhez hasonlítaná. Amely esetben viszont gyorsan el is vérezne.

Barker könyve ugyanis tökéletesen jellegtelen. A férfi főszereplő, Cole Hundley nyomozó faék egyszerűségű, tipikus jófiú. Jordan sem kap sokkal több árnyalást. Bár az tény, hogy a könyv legelején Barker viszonylag gyorsan és hatásos ecsetvonásokkal rajzolja fel a pengeéles gondolkodású, maximális önbizalommal megáldott médiamunkást, akibe nagyon gyorsan bele lehet habarodni az eszéért. Aztán villámgyorsan kiábrándulni belőle, mert egy elviselhetetlen, utálatos perszóna.

Read more

Chris Carter: A holtak csarnoka – Könyv – kritika

Chris Carter: A holtak csarnoka - könyvborító

Chris Carter a roppant sikeres Robert Hunter-sorozatot egy végtelenül egyszerű alaprecept alapján készíti: 1, végy egy végtelenül borzalmas bűntényt. 2, végy egy végtelenül zseniális nyomozót. A holtak csarnoka sem kivétel ez alól. A különösen kegyetlen gyilkosságok kétfős elit részlege egy magát művésznek képzelő pszichopata sorozatgyilkos után nyomoz.

Chris Carter könyveiben olyan sok borzalmas gyilkosságot követnek el, hogy a szerző előbb-utóbb valószínűsíthetően ki fog fogyni a változatos elkövetési módokból. Vagy már most is ez lenne a helyzet? Vagy csak te gondolod úgy, hogy a Holtak csarnoka tetthelyei nélkülözik a szokásos extrém borzalmakat? Kegyetlennek persze kegyetlenek ezek a gyilkosságok is, azonban csak a legelső az, ami igazán vérfagyasztó. Vagy lehetséges lenne, hogy ez a pszichopata sorozatgyilkos Robert Hunter praxisának legjóindulatúbb elkövetője?

Azért ne dőlj be rögtön! Kiderülhet, hogy ez a fickó is csak egy vérszomjas barom!

Chris Carter alapreceptjében az hozzávalók elkészítésének módja is egészen sajátos. Carter a végtelenül lassú kevergetésre esküszik. Ez azt jelenti, hogy ami információt más krimikben közölnek az első 20 oldalon, azt ő 150 oldalon keresztül húzza el. A holtak csarnokában is ezt történik. A nyomozók egyik helyszínről a másikra sétálnak és közben felváltva szörnyülködnek és lepődnek meg.

A séma tehát nagyon egyszerű. Az olvasó, azaz te mégis simán bekajálja részről részre. Ez Carter dramaturgiai érzékét dicséri. A nagyon keveset nagyon hatásosan képes előadni.

Read more

Jo Nesbo: Vérhold – Könyv – kritika

Jo Nesbo: Vérhold - könyvborító

Ha alkoholista zsaru lennél, és összecsapnának a fejed felett a hullámok, akkor Los Angelesbe utaznál, hogy halálra idd magad? Vagy csak a sarki kocsmáig mennél? Harry Hole Los Angelesben köt ki. Egy, akarom mondani, kettő sorozat-gyilkosság, a jó szíve és egy zsíros csekk hatására azonban visszatér Oslóba. Tíz napja van, hogy elkapja a tettest. (Közben Oslo egén feltűnik a vérhold. Jól van, jól van, ez mindössze hangulatfestő elem.)

De maradjunk még egy kicsit az alkoholizmusnál. Egy los angelesi repülőjegy árából vajon mennyi sör jön ki? Túl sok ahhoz, hogy elutazz, én mondom. Másfelől egy alkoholista nyomozó az milyen már? Jó, tudjuk, hogy sok a feszültség, meg minden, de ott van például Hercule Poirot, a csavaros eszű belga, aki egyáltalán nem izgatja magát a gyilkosságok miatt, inkább remekül szórakozik nyomozás közben.

Na szóval egy alkoholista zsaru, most képzeld el, a saját keresztkérdései közben jobban összekeveredik, mint a gyanúsított. Nem fog az agya, no. Vagy egyszer csak hirtelen ki kell mennie hányni. Vagy teszem azt, pisztolypárbajt vív egy bűnözővel és puff, mellé lő. A fejére céloz és helyette a gyomrát találja el. Rossz belegondolni mindezekbe. Hagyjuk is az egészet!

Fogadjuk el, hogy Harry Hole betintázva is megállja a helyét! Jó, de akkor miért olyan mégis az egész nyomozás, mintha a nagy Harry Hole folyton csak szerencsétlenkedne? Hát ez magától értetődik: egy sorozat-gyilkos utáni nyomozás nem fáklyásment.

Jo Nesbo-re jellemző, hogy szereti alaposan megkeverni az olvasót, gyanúsítottak egész sorát dobja be, sőt egyszerre akár többet is, akik papíron rettentesen sanda alaknak tűnnek, azonban te nagyon jól tudod, hogy az egész csak elterelő manőver.

Így amikor végre kiderül a gyilkos személye, egy cseppet sem lepődsz meg, hiszen pontosan őrá számítottál az elejétől fogva. Egy olyasfajta fickóra, akinek megint csak KURVÁRA sok ráérő ideje van:

„… fel kellett erősítenem a vonzerőmet, így aztán bekentem magamat a székletemből kivont bélnedv illatanyagával ..”

Read more

Daniel Silva: A csellista – Könyv – kritika

Daniel Silva: A csellista

Talán nem vagy egyedül, ha ismerősnek tűnik A csellista alaphelyzete. Daniel Silva állandó főhőse, a legendás izraeli mesterkém, Gabriel Allon épített már be különféle csajokat különféle terrorszervezetekhez, bár muzsikus tényleg nem volt még közöttük. Eddig.

Minden oroszok cárjával viszont már akasztotta össze a bajszát, sőt nem is egyszer. A könyvben nem egyértelműen beazonosítható, csupán Vlagyimir Vlagyimirovics álnéven szerepeltetett orosz vezető éves fizetése körülbelül 5-10 milliárd dollárra tehető. Ám hogy az egyszerű orosz állampolgárok ne szomorkodjanak túlságosan a kitágult bérollón, Vlagyimir Vlagyimirovics külföldön kamatoztatja a pénzét, számos jó barátja pedig szívességből megengedi neki, hogy az ő nevükön fektesse be megtakarított vagyonkáját.

De hogy jön ide Gabriel Allon?

Sehogy se jönne ide, ha nem hullanának nagy számban az orosz emigránsok Európa szerte. Amikor azonban Allon és az izraeli titkosszolgálat régi barátja novicsok túladagolásban elhalálozik, minden nyom egy orosz oligarchához vezet, aki az Oroszországból kilopott pénzt mossa tisztára. 

Megvan annak is a hátulütője, ha egy kém-thriller-sorozat főhőse nem amerikai. Az izraeli Moszad fő terepe érthető módon a Közel-Kelet, így az Allon-könyvek minden újabb darabja esetén növekvő kíváncsisággal figyeled, hogy Daniel Silva ugyan miként hozza újfent játékba főhősét, hogy az az amerikai, francia vagy angol titkosszolgálat helyett végezze el az éppen aktuális melót. Mindezt persze a változatosság miatt. 

Most az angolok helyett dolgozik. Meg a svájciak helyett.

Read more
1 4 5 6 7 8 18