Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 7. – Szerelem, akár a vér – Képregény-kritika
Ha iskolapszichológus lennél a Haláltanok Királyi Iskolájában, nem is kérdés, saját magad is marokszám tömnéd a szádba a benzókat. Rick Remender & Wes Craig első pillantásra minden nebuló számára eszményinek tűnő orgyilkos osztálya a valóságban ugyanis nem működne.
Egy középiskola a bűnözők gyerekeinek? Ahol az öldöklésre kiképzett tanulók felfegyverkezve járkálnak?! Ugyan már!
Ugye, mindenki hallott már arról a dramaturgiai alapelvről, mely szerint, ha egy színpadon feltűnik egy töltött fegyver, akkor az előbb-utóbb el is fog sülni? Nos, az orgyilkos osztályba járók számára a fegyver egymásra történő elsütögetése az előírt tanterv része.
A Haláltanok Királyi Iskolája igazából pszichopata-képző, ami csak addig működne, amíg az első frissen maturált végzősök haza nem érnének apucihoz és anyucihoz, akik egy snájdig karatebajnok, nindzsa vagy kommandós helyett egy kiszámíthatatlan, minden emberi érzésnek híján levő idegroncsot üdvözölhetnének otthon. Ezután természetesen a világ minden tájáról San Franciscóba sereglenének az elégedetlenkedő felmenők, hogy visszakérjék a tandíjat és nem mellesleg miszlikbe aprítsák a teljes tanári kart.
Rick Remender, a leghiteltelenebb fordulatok mestere az Orgyilkos osztály hetedik részében Mexikóba szervez osztálykirándulást. És neked, az olvasónak azt kellene elhinned, hogy Marcus, a képregény-irodalom legtaszítóbb főhőseinek egyike sikerrel veszi fel a harcot egy csapat jakuzával szemben. Ember, kicsapták a suliból! Arról nem is szólva, hogy összesen egy évet járt oda, aminek nagy részében totál be volt lőve!
Read more
