Robert Dugoni: Az utolsó ügynök – Könyv – kritika

Robert Dugoni: Az utolsó ügynök - Könyvborító

Charles Jenkins, az élemedett korú, hajdani CIA-ügynök hajszál híján menekült csak meg Oroszországból. A fél orosz titkosszolgálat őt üldözte. Mikor nagy nehezen hazajutott, a CIA akart elbánni vele – ahelyett, hogy megköszönték volna, ami tett. Most újra felkeresi az amerikai hírszerző ügynökség egyik tisztje. Úgy gondolják, Jenkins ismét szívesen ellátogatna Oroszországba a megbízásukból. Noha, aki tovább lát az orránál, az pontosan tudja, hogy Charles Jenkins az utolsó ügynök, akit oda kellene küldeni…

Minek ment oda?

Hogy azonosítsa és semlegesítse a Télapót? Nem, ugyan dehogy! Jenkins a nyolcadik nővért kereste (lásd: kritika). Igazi lehetetlen küldetés volt, hiszen a nyolcadik nővér nem is létezett. (Mindenki tudja, hogy csak hárman vannak összesen.) Emiatt aztán nem is találta meg, akárhogyan kereste.

Azonban Jenkins menekülés közben segítséget kapott Paulina Pomonajovától, az FSZB informatikusától. Pauliának eközben, hogy, hogy nem, csak későn jutott eszébe, hogy ügyeljen az óvatosságra, így le is buktatta magát az orosz kémelhárítás előtt. Én mondom, ez aztán nem egy életbiztosítás – még ha amúgy a rettegett orosz kémelhárítók között egy csomó kedves fickó dolgozik is (mint ahogy ez később kiderül.)

Read more

Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 8. – Nincs visszaút – Képregény-kritika

Rick Remender - Wes Craig: Orgyilkos osztály 8. - Nincs visszaút – Képregény-borító

Az Orgyilkos osztály, azaz minden idők egyik legkevésbé hihető cselekményű, és egyben legellenszenvesebb főhőseit felvonultató képregény-sorozatának 8. része, a Nincs visszaút szokatlan kezdést választ. Egy hosszas drogos trippel indít.

Ne idegesítsen már, Mr. Remender!

Ha van egy megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, labilis, hitszegő és folyamatosan nyavalygó főszereplőd, hát feltehetően nem egy drogos képzelgés fogja közelebb hozni az olvasóidhoz. A drogos trip olyan, mint más emberek részletesen elmesélt álma. Az illetőn kívül a kutya f@szát sem érdekel. Sőt, egyre idegesítőbb az egész, minél többet hallasz belőle.

A Nincs visszaút első negyed részét, tehát a teljes 36. számot le lehet húzni a wc-n, mint érdektelen ostobaságot.

Persze, ha a Nincs visszaútnak csupán az egynegyede lenne egyszerű festékpazarlás, már elégedett lehetnél…

Nincs visszaút – a józan észhez

Read more

A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő – Könyv – kritika

A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő - Könyvborító

A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő című könyvének egyetlen nagy hibája van: az hogy, ezzel vége is a történetnek. A. K. Larkwood két rész alatt lezavarta a Kígyókapuk sorozatot. Más szerző térdre esve rebegne sűrű hálaimákat, hogy egy ilyen nagyszerű és egyedi alapötlettel megfogta az isten lábát és minimum 5 kötetre húzná szét a szériát, sejtve, hogy ezzel talán meg is alkotta élete fő művét… Hiszen hol van arra a garancia, hogy legközelebb akár csak megközelítőleg is képes lesz hasonló színvonalra.

Az ezerszemű úrnő baljósan sziszeg

Szerelmes ork csajok, őrült, halottimádó szekták, a földön járó isteni megtestesülések és számtalan világ, amik között a Kígyókapukon szó szerint áthajókázva közlekedhetsz. Az alapfelállás monumentális. De ahol Larkwood a legjobbat alkotta, az mégiscsak az istenek kapcsán sikerült neki. A Kimondatlan Név című debütáló regényében három olyan istenség is szerepel, amelyek közül egyetlen egy is dicséretére válna bármely fantasy regénynek.

Az ezer darabra töredezett, szilánkjait az univerzumban szétszóró kígyóistennő, az űr hidegjébe száműzött rémisztő, örökkön gyilkos dühtől égő sárkány, avagy a hegy gyomrának titokzatos mélységeiben lakozó, megfoghatatlan, emberáldozatokra éhező, mindentudó entitás remek alapot kölcsönöznek Larkwood sorozatának.

Read more

Hugh Howey: Siló – Könyv – kritika

Hugh Howey: Siló - Könyvborító

Ha otthon ülő típus vagy, aki szívesen tartja karban a kondícióját lépcsőzéssel, gyerekre viszont nem vágyik különösebben, akkor a Siló pont neked való hely lenne. Mindenki más viszont rendesen megszívta. Hugh Howey tudományos-fantasztikus regényében az emberiség beköltözött a föld alá. Mármint az a pár kósza példány, amelyik még megmaradt. A Siló, 144 emelet mélyen belefúrva a földbe ideális helyszín egy klausztrofób sci-fi-thriller számára.

Jobb, ha a Silóban maradsz!

Az ember már csak ilyen. Ha be van zárva valahova, akkor ki akar jutni onnan. Mindenáron. Sőt, ahogy elkezded olvasni Hugh Howey könyvét, te is úgy gondolod, ennek nyilván így kell történnie. Nehogy már a teljes könyv ezen a szűk helyszínen játszódjék. Valahogy biztosan kijutnak.

Hugh Howey azonban máshogy gondolja. Azt mondja, naná, hogy ott játszódik! Te pedig hiába reménykedsz: Howey egy méretes pofonnal visszazavar a Silóba.

Ekkor két dologra jössz rá:

1, Ennek a könyvnek nem véletlenül Siló a címe.
2, A Siló tökéletes kalandregény.

Read more

Winston Graham: Warleggan (A Poldark-család 4.) – Könyv – kritika

Winston Graham: Warleggan (A Poldark-család 4.) - Könyvborító

Aki azt gondolja, hogy Cornwall már a 18. század végén is az Egyesült Királyság egyik legpezsgőbb, kulturális értelemben legelőrehaladottabb és minden szempontból egyik leginnovatívabb vidéke volt, nos, hát az téved. Nagyot téved. Kivételes bátorság kellett tehát ahhoz, hogy egy szerző ebbe a korba helyezze monumentálisnak is jó okkal nevezhető családregény-folyamát. Winston Grahamben megvolt a kurázsi. És a kitartás is. A Warleggan immár a Poldark-család negyedik része.

A fiúk a bányában dolgoznak

Mihez lehet kezdeni Cornwallban a 18. század végén? Mármint a halászat és a csempészet mellett? Hát bányászkodni. Tele van a környék rézzel. Az, hogy a réz árfolyama már vagy egy évtizede a béka segge alatt van, senkit nem zavar.

Na jó, Ross Poldarkot egy kicsit már tényleg kezdi zavarni, hiszen nyakig eladósodott, minden pénzét a bányájába ölte. Ha véletlenül újabb tőkéhez jut, azt is beleöli. Már-már komikus ez a minden józan észnek ellentmondó makacsság, amellyel Poldark a csőd és az összeomlás szélén tántorogva különböző váratlan fordulatok hatására újabb és újabb lélegzetvételnyi haladékhoz jutva tovább kapálózik a sors ellenében.

Aggódni persze nem kell. Tudod jól, hogy már csak egy nagyon kicsikét kell kibírnia és amint Anglia és a forradalmi Franciaország között kitör a háború, beköszönt majd a konjunktúra.

Poldarkék pedig gazdagok lesznek, mint az állat.

Read more

Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj – Könyv – kritika

Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj - könyvborító
C

Az oktatási rendszer mint olyan kész szívás. Mire komoly végzettséget szerzel, nyakig eladósodsz. Ha tolvajnak tanulsz, még rosszabb a helyzet. A tolvajok társulása, azaz a Szedők Céhe ugyanis pontosan tudja, hogy innentől kezdve minden olyan képességnek a birtokában vagy, ami a pénzszerzéshez szükséges. Így aztán a beled kidolgozhatod nekik. Kinch Na Shannack, A fekete nyelvű tolvaj főhőse ennél még egy fokkal rosszabbul jár. A rejtélyes küldetéssel, amelybe belekényszerítik, csak veszítenivalója van. Christopher Buehlman olvasói viszont nagyon jól jártak, Kinch Na Shannack kalandjai ugyanis fenemód szórakoztatóak.

Christopher Buehlman – Egy jókedélyű hang a fantasy-ben

A fantasy műfajában nem könnyű kitűnni, ez tény. Egyrészt mára már bőven túltermelési válság alakult ki, másrészt a Goodreads-hez hasonló oldalaknak köszönhetően sok esetben teljesen középszerű fércmunkáknak akad a legnagyobb rajongótáboruk. (Lásd: S. A. Chakraborty: Bronzváros) A multitálentum Buehlman – író, költő, színész, humorista – azonban képes arra, hogy szinte azonnal lefegyverezzen. Mégpedig a humorával.

Read more

Peter V. Brett: Napháború – Könyv – kritika

Peter V. Brett: Napháború – Könyvborító - Rovásember - Démon-ciklus

A démonok egy percig sem hagynak unatkozni

Mintha Peter V. Brett egyre jobb íróvá válna, ahogy egymást követik a Démon-ciklus könyvei. A Napháború esetében is már határozottan ez az érzésed. És még nem is csak arról van szó, hogy a könyvben a tét drámai mértékben megnő. Ami persze igaz, hanem inkább az a helyzet, hogy Brett sokkal jobban használja saját karaktereit.

Az éjszakák során a föld magjából a felszínre szivárgó démonok elsőre elég megfoghatatlannak és arctalannak tűnek. Azonban ahogy halad előre a sorozat, ezeket a pokoli lényeket is egyre jobban megismered.

A Rovásember című kötettel induló, és elsőre szokványosnak tűnő világ pedig egyre komplexebbé válik. A mélyben tanyázó démonok pedig rádöbbennek, hogy a vacsorájuk kezd egyre rágósabbá válni.

A Démon-ciklusban minden és mindenki párban jár: nappal és éjszaka, emberek és démonok, az északi hercegségek és Krázia, a Teremtő és Everam, a Shar Dama Ka és a Rovásember. Kráziára ez a helyzet még fokozottabban igaz: a férfiak és a nők ugyanúgy elkülönülnek, mint a teljes jogú sharumok és a khaffitok alacsonyabb, lenézett kasztja.

A Napháború című könyv viszont az egyesítésről szól. Az emberiségnek össze kell fogni a Szabadító zászlaja alatt, ha le akarják győzni a közös ellenséget. A probléma abban áll, hogy két Szabadító is van. És mindegyik meg van róla győződve, hogy ő az igazi. És teljes joggal…

Read more
1 2 3 6