Karin Smirnoff: A lány, akinek semmi sem drága – Könyv – kritika

Karin Smirnoff: A lány, akinek semmi sem drága - Könyvborító

Stieg Larsson Millennium-trilógiája, avagy más néven a Tetovált lány-sorozat a 2000-es évek közepén világszerte feltette a térképre a skandináv krimik műfaját. A film- és televíziós sorozat-változatot is kapott könyvek hihetetlen mértékű népszerűségére jellemző, hogy a szerző halála után is tovább folytatódtak a különc, ámde megállíthatatlan hacker, és hű (olykor hűtlen) munkatársa, Mikael Blomkvist kalandjai. Karin Smirnoff A lány, akinek semmi sem drága című könyve immár a sorozat hetedik része.

A tetovált lány ellentmondásos múltja

Larsson krimiként indult sorozata nagyon hamar valami mássá változott. Valami többé. Lisbeth Salander, a vasággyal együtt is maximum 40 kilós címadó főszereplőből rövid úton akcióhőssé avanzsált. Mi több, bosszúálló angyallá, aki, mint erős és független nő, pokollá tette az azt megérdemlő férfiak életét.

Aztán jöttek a David Lagencrantz által gyártott folytatások, és innentől nem tudom. Szerény megítélésem szerint Lagencrantz az egyik legrosszabb a borúra hajlamos északi krimiszerzők között. Egyetlen könyvét sem tudtam tudtam befejezni, ami a kezeim közé került. Értelemszerűen így járt a Millennium-sorozat általa fabrikált három része is…

De nézzük, Karin Smirnoff milyen módon közelít a vasakaratú tetovált lányhoz, aki, akárhogy is számoljuk, két évtized elteltével már mindenképpen tetovált .

Minden férfi disznó!

Read more

Matthew Quirk: Éjjeli ügynök – Könyv – kritika

Matthew Quirk: Éjjeli ügynök - Könyvborító

A Fehér Házban bármelyik pillanatban hívás érkezhet egy titkos telefonszámra. A partvonalra került Peter Sutherland FBI-ügynök egy éve állandó éjszakai ügyeletes. Egyetlen feladata az, hogy fogadja a hívást és továbbítsa azt a megfelelő személyekhez. Amikor végre megszólal a telefon, és egy életveszélyben lévő fiatal nő kér segítséget, az éjjeli ügynök azt teszi, amit a lelkiismerete diktál. És ezzel egy életveszélyes összeesküvésbe keveredik.

Az Éjjeli ügynök letehetetlen

Ritkán futni bele olyan könyvbe, ami ilyen viharos gyorsasággal képes berántani az olvasóját, mint Matthew Quirk kémregénye. Legalábbis annak első 80 oldala. Quirk azonnal olyan feszült atmoszférát, izgalmakat és egy olyan kíméletlen főellenségét teremt, hogy szó szerint falod az oldalakat.

Akció, életveszély, egy titkos játszma a Fehér Házban. Radar alatt mozgó kémek. Ráadásul az orosz GRU is feltűnik, akikhez képest a FSZB is (azaz a hajdani KGB utódja) igazi cserkészlányok gyülekezetének tűnik (legalábbis Matthew Quirk szerint). És ha már feltűnnek, el is kezdenek levadászni mindenkit, aki közel kerül a tűzhöz.

Ez körülbelül az Éjjeli ügynök első 80-100 oldala. Innét, ha nem akarsz csalódni, ne is olvass tovább! És ez ugyanúgy vonatkozik a könyvre is, mint erre a kritikára.

Read more

Adrian Goldsworthy: Az erőd – Könyv – kritika

Adrian Goldsworthy: Az erőd - Könyvborító

Traianus császár uralkodása alatt Róma több háborút vívott a mostani Románia területén élő dákokkal. A Decebalus által egyesített törzsek folyamatos fenyegetést jelentettek a birodalomra – mint ahogy a rómaiak is a dákokra. Flavius Ferox centurio, Adrian Goldsworthy A győzelem városa trilógiájának főhőse átveszi a határvidékén álló Piroboridava-erőd parancsnokságát. Ha a háborúra készülő dák seregek megindulnak, ez az erőd jelenti az utolsó védvonalat a provinciák előtt.

Történészi szemmel

Adrian Goldsworthy a Vindolanda-könyvek* után folytatja a római seregben harcoló briton hőse kalandjait, aki feleségével, a harcos királynő Claudia Enicával együtt most a birodalom ellentétes, keleti határvidékén találja magát. Azonban Goldsworthy ily távol a Várostól, egy nem túl jelentős erőd, nem túl magas rangú szereplőit irányítva is megtalálja annak a módját, hogy komplex képet adjon a római birodalom működéséről. Főként, természetesen, katonai szempontból.

Míg Favius Ferox az elkerülhetetlenül közeledő háborúra készülve megerősíti az erőd védelmét, és közben megküzd az irányítása alá tartozó törzsi harcosok ellenszenvével, valamint amazon-természetű asszonya jogos neheztelésével, a történész Goldsworthy is tanúbizonyságát adja felkészültségének.

Viszont ha korábban számos történelmi regényt, például Colleen McCullough nagyszerű Róma-sorozatát olvasva készültél fel római történelemből, szóval szakértőnek számítasz, még akkor is túl soknak találhatod az latin nyelvű szakifejezések számát a különféle rangfokozatoktól kezdve egészen a katonai szlengig.

Read more

Steve Cavanagh: 48 óra – Könyv – kritika

Steve Cavanagh: 48 óra - Könyvborító

Eddie Flynn védőügyvéd visszautasíthatatlan ajánlatot kap az orosz maffiától. Be kell csempésznie egy bombát a bíróság épületébe. Kis Benny korábbi főnöke, a kegyetlen Volcsek ellen készül vallani. Az oroszok terve egyszerű: Benny-t a tanúk padjával együtt a levegőbe repítik. Aztán ártatlan képet vágnak és azt állítják: „- Bocsi, de gőzünk sincs semmiről!! Mi is totál ledöbbentünk!” … A maffia, hogy biztosítsa az együttműködését, megölte Eddie üzlettársát, a lányát pedig elrabolták. Eddie ideje egyre fogy, nem maradt több, mint 48 óra.

Védőügyvéd és szélhámos egyben

Az orosz maffia csak egyetlen dologgal nem számolt. Eddie Flynn nem az a tipikus védőügyvéd. Élete nagy részében átverte az embereket. Úgy olvas belőlük mint mint egy nyitott könyvből. Emellett tapasztalt bokszoló. És a legjobb cimborája Lapos Jimmy, az olasz maffia feje.

Így mindjárt más a felállás, nem?

Azonban még mindig a hátára van erősítve egy bomba és folyamatosan fegyverek szegeződnek rá. Eddie-nek meg kell várnia, míg leszáll az éj és a maffia nyugovóra tér. Eddie ekkor villámgyorsan, ehem, mint egy padlón motoszkáló csótány, elkezdi megvalósítani az ellencsapást.

Read more

Elly Conway: Argylle – Könyv – kritika

Elly Conway: Argylle - Könyvborító

Az ifjú Aubrey Argylle Thaiföldön tengeti az életét. Képtelen kilépni abból a bénultságból, amit a szülei halála és a róluk kiderült igazság kettős sokkja okozott számára. A véletlen azonban úgy hozza, hogy a fiatalember egy kiemelkedően bátor cselekedete felkelti a CIA figyelmét. A Cég-nél pedig úgy gondolják, hogy Argylle remekül megállná a helyét náluk.

Egy kémregény, amit talán Taylor Swift írt. Vagy egy pincérnő…

Aki nem igazán követte az Argylle című mozifilmet övező médiafelhajtást, az abban a boldog tudatban olvashatja az Elly Conway néven megjelent kémregényt, hogy azt egy állástalan pincérnő írta… Aki ellenben igen, az akár azt is hihette, hogy maga az isteni Taylor, az egy kaptafára készült dalok nagymestere vetette papírra két különösen egyformára sikerült strófa között… Merthogy ez a hír is végigfutott a médiában, miután kiderült, hogy Elly Conway csupán szerző álnév.

Nálam a pincérnős verzió a könyv harmadáig tartotta magát. Akkora nyilvánvalóvá vált, hogy az Argylle csakis valami rutinos öreg róka műve lehet. És nem is csak azért, mert a könyvből feltűnően hiányoznak a habkönnyű érzelmek és a viharos szóváltások. Hanem mert a szerző egyaránt túl jól képben van az orosz belpolitikával, a vietnami háború fedett műveleteivel, a CIA belső működésével és az Aranyháromszögnek nevezett hírhedt ópiumtermelő térség aktuális helyzetével.

Ezek ismerete egy pincérnőtől nem feltétlenül elvárható.

Read more

Juan Gómez-Jurado: Vörös királynő – Könyv – kritika

Juan Gómez-Jurado: Vörös királynő - Könyvborító

Antonia Scott a világ legokosabb embere. Egy színfalak mögött tevékenykedő különleges rendőri egység tagja, amelyet a legbonyolultabb bűnesetek felderítésére hoztak létre. Kódneve: Vörös királynő. Antonia Scott azonban 3 éve tetszhalott állapotban létezik, miután egy merénylet megfosztotta attól, aki legközelebb állt hozzá a világon…

A Vörös királynő újra munkába áll

Juan Gómez-Jurado számos spanyol nyelvű könyve után a Vörös királynő című thrillerrel sikeresen átütötte a nemzetközi ismertség nehezen átüthető falát. Nem könnyű az ilyesmi, ha nem angol nyelven publikálsz. Mindenképpen szükséges hozzá valami szokatlan, valami merőben egyedi, amire az olvasó azonnal felkapja a fejét.

Nos, Antonia Scott személye pontosan ilyen.

A szuperintelligens, ám eközben mégis fura, különc személyiség egyaránt igényt tarthat a csodálatodra és a sajnálatodra, és így talán még könnyebb is azonosulni vele. (Épp, mint Lisbeth Salander, azaz tetovált lány esetében.)

Read more

Robert Dugoni: Az utolsó ügynök – Könyv – kritika

Robert Dugoni: Az utolsó ügynök - Könyvborító

Charles Jenkins, az élemedett korú, hajdani CIA-ügynök hajszál híján menekült csak meg Oroszországból. A fél orosz titkosszolgálat őt üldözte. Mikor nagy nehezen hazajutott, a CIA akart elbánni vele – ahelyett, hogy megköszönték volna, ami tett. Most újra felkeresi az amerikai hírszerző ügynökség egyik tisztje. Úgy gondolják, Jenkins ismét szívesen ellátogatna Oroszországba a megbízásukból. Noha, aki tovább lát az orránál, az pontosan tudja, hogy Charles Jenkins az utolsó ügynök, akit oda kellene küldeni…

Minek ment oda?

Hogy azonosítsa és semlegesítse a Télapót? Nem, ugyan dehogy! Jenkins a nyolcadik nővért kereste (lásd: kritika). Igazi lehetetlen küldetés volt, hiszen a nyolcadik nővér nem is létezett. (Mindenki tudja, hogy csak hárman vannak összesen.) Emiatt aztán nem is találta meg, akárhogyan kereste.

Azonban Jenkins menekülés közben segítséget kapott Paulina Pomonajovától, az FSZB informatikusától. Pauliának eközben, hogy, hogy nem, csak későn jutott eszébe, hogy ügyeljen az óvatosságra, így le is buktatta magát az orosz kémelhárítás előtt. Én mondom, ez aztán nem egy életbiztosítás – még ha amúgy a rettegett orosz kémelhárítók között egy csomó kedves fickó dolgozik is (mint ahogy ez később kiderül.)

Read more
1 2 3 6