Jo Nesbø: Vérségi kötelék – Könyv – kritika
Roy Opgard, a norvégiai Os városának egyszerű benzinkutasa több annál, mint akinek látszik. Sokkal. A család védelmezője, üzleti zseni, de legfőképpen igazi fixer, azaz problémamegoldó. Probléma pedig, nos, hát az akad Os-ban dögivel. Az Opgard-fivérek múltja (és jelene) erőszaktól terhes (lásd: A birodalom). De aki a város királyává akar válni, annak számára ez nem újdonság. Hacsak az nem, hogy ilyenkor a vérségi kötelék is egyre kevésbé számít… Az eredmény, magától értetődően, egy Jo Nesbø-től megszokott fifikás, csavaros – és jelen esetben kivételesen melankolikus hangulatú – thriller.
A nyolcadik utas: a benzinkutas
Egen, ki hitte volna, hogy valaha is alkalom adódik elsütni ezt a mondatot… No, mindegy. Roy Opgard természetesen nem egy brutális és vérszomjas szörny. Az, hogy Os temetőjében különösen magas azoknak az aránya, akik az ő kezétől hullottak el, nem kizárólag a ő saját hibája.
Ehhez kellett egy, a saját gyermekét bántalmazó, zaklató apa is. No meg egy anya, aki félrefordította a fejét. Minden egyéb ebből következett. És persze ott volt még a sármos, megnyerő, azonban gyenge jellemű testvér, Carl is.
A Vérségi kötelék előzménye – A birodalom – bár thriller, sőt abból is a jobbik fajta, tulajdonképpen egy magányos, szeretetre vágyó ember élettörténete is egyben. Ahol a könyvre telepedő bús hangulat különös kontrasztban áll az elkerülhetetlen sorsszerűséggel és a minduntalan felbukkanó erőszakkal.
A magának való, különc Roy Opgard újra és újra kilátástalan kutyaszorítóban találja magát. És ahhoz, hogy ezekből kikecmeregjen, páratlanul ravasz elmére, emberfeletti kitartásra és elszántságra van szüksége. Jo Nesbø szerencsére gondoskodik mindezekről.
A vérségi kötelék kezd fellazulni
A birodalom legnagyobb hibája talán a legvége. A shakespeare-i királydrámákra hajazó végkifejlet nem a leghitelesebben ér véget. Hogy miért nem, az most derült ki: Jo Nesbø a végjátékra külön könyvet tartogatott. A Vérségi kötelék pedig jobbára nem is más, mintsem egy hosszúra nyúló végjáték.
Roy Opgard élete persze sokkal könnyebb lenne, ha felismerné azt, amit e könyv olvasói már rögtön az Opgard-család tragédiákkal sújtott közös történetének legelején sejtenek: a leleményes benzinkutas életében a legnagyobb rizikófaktort a saját testvére, az állhatatlan Carl jelenti. De hát mit lehet tenni, ha egyszer a vér kötelez, nemigaz?
Jo Nesbø ellustul
A Vérségi kötelék cselekménye pár hónap alatt játszódik. Ez az időtáv természetszerűleg nem nyújt lehetőséget a melankólia hátán történő hasonlóan hosszú utazásra. Azonban e könyv történései többé-kevésbé mégiscsak A birodalomét másolják: üzleti gondok, az egy nő-két férfi baljós felállása, no és természetesen a zsaruk, akik azóta is az Opgard-fivérek nyakába lihegnek.
Jobb talán, ha megnyugtatásul rögtön közöljük: Akinek tetszett az előzmény, annak a Vérségi kötelékkel sem lesz túl nagy baja. Majdnem ugyanazt az élményt hozza.
Viszont egy jelentős szempontból mégsem működik.
Hogy is mondta Sztálin elvtárs? „Nincs ember, nincs probléma.” Roy Opgard hasonló szellemben intézi a saját dolgait. Sajnos azonban mindig mindent nem lehet emberöléssel megoldani…
Roy Opgard összes többi problémája, amelyek főként üzleti természetűek, lényegében varázsütésre oldódik meg. Jo Nesbø egyszerűen nem fektetett bele elég energiát- vagy talán nem volt rá képes – hogy alapvetően izgalmas, egyedi hangulatú thrillerének ezt a szegmensét is lebilincselővé tegye. Vagy csak lusta volt…
De tény, hogy amint Roy Opgard valamilyen komoly nehézséggel találja szembe magát, szinte azonnal, de 2 napon belül mindenképpen, hozzájut egy, az ellenfelei számára terhelő információhoz, amit csak lazán fel kell villantania a riválisai előtt. Hozzájut? Khm, egyenesen az ölébe hullik. Probléma letudva.
Ezek az infók bizonyos esetekben teljesen pitiáner, jelentéktelen, sőt nevetséges módon erőltetett dolgok, olyannyira, hogy képtelenség őket komolyan venni. Főleg egy halálos, életre szóló ellenség leállítása esetében, aki egészen addig, mindent a bosszúnak alárendelve vadászott az Opgardokra…
Itt talán egy bosszús sóhaj kíséretében megállapítanád, hogy a sajnos az Opgard-saga is a Harry Hole-széria sorsára jutott, azaz ellaposodott (lásd: Kés), ha a Nesbø könyve nem rendelkezne olyan átkozottul erős atmoszférával. Ez az atmoszféra azonban tényleg olyan átüthetetlen, hogy a kisebb hibák sem képesek áthatolni rajta. Azonfelül társul a könyvhöz még egy olyan összetevő, amely szerencsésen túllendíti a kevésbé sikerült részeken: Ez pedig a szerelem. Naná, hogy az!
A szerelem gyógyír minden bajra
De arra mindenképpen, hogy életre lehelljen egy alapvetően szomorkás hangulatú történetet. Roy Opgard márpedig szerelmes. Újra. Nem hitted volna. Bizony még maga Roy sem.
A Vérségi kötelék szerelmi szála a lehetséges legjobb választás mindenfajta szerelmi szálak közül: a sorsüldözött szerelmeseké. Az ilyesminek mindig nagyon nehéz ellenállni. Nos, Royt és kezdettől fogva valószínűtlen választottját az égvilágon minden elképzelhető dolog akadályozza: korkülönbség, bonyodalmas múlt, pszichés problémák, ármánykodás, nem beszélve holmi gyanús eredetű halálesetekről, mint például egy-egy, a lehetséges legrosszabb pillanatban felbukkanó széttrancsírozott hozzátartozó…
A Vérségi kötelék, amely hibái ellenére is hozza a Jo Nesbø-től megszokott kivételes színvonalat, minden előzetes várakozásra rácáfolva szerelmi történetként működik a legjobban. Roy Opgard-nak, a kisváros különcéből üzletemberré válva is számos kihívással kell megküzdenie. De a legnagyobb ezek közül, hogy megváltásra leljen és megtalálja a szerelmet. No és, hogy sikeresen meg is tartsa azt.
Értékelés: 8.2/10
Jo Nesbø: Vérségi kötelék (A birodalom 2.)
Animus Kiadó. 2024. 368 oldal
—
Megjegyzés:
Joe Nesbø e műve, ki tudja, milyen megfontolásból, hangsúlyos erőfeszítéseket tesz arra, hogy felhívja olvasói figyelmét a hardcore norvég népzenére. Nehéz eldönteni, hogy ez negatívum vagy inkább pozitívum-e. Én belehallgattam. Így hát ezután már senki másnak nem nagyon muszáj…
—
Ez is érdekelhet:
Jørn Lier Horst: Holttér
—
További könyvek Jo Nesbø-től:
A birodalom
Vérhold