Címke: család

Fredrik Backman: Győztesek – Könyv – kritika

Leave a comment
Fredrik Backman: Győztesek - Könyvborító

Fredrik Backman Björnstadt-sorozata szerelmes levél a jéghoki sportághoz. A fiktív svédországi kisvárosban, amely fenn északon rejtőzik az erdőben, mindenki hoki-őrült. Csakúgy mint a szomszédos városkában, az örök ellenlábasban, Hedben. Backman a sportág ürügyén mélyen érzelmes tablóképet készít a kisvárosi identitásról, valamint a család és a közösség összetartó erejéről. A Győztesek a trilógia záródarabja.

Amit még nem mondtak el Björnstadtról

Igazából már mindent elmondtak.

Az első rész egy nemi erőszak következményeiről szól. A sztárjátékos azt hiszi, neki minden automatikusan jár. A lakosság nagy része pedig hajlamos egyetérteni vele, hiszen ő az, aki évtizedek után újra felteheti városukat a térképre. Az Anderson-család azonban kiáll az igazáért – és ezzel kettészakítja Björnstadtot.

Az egymás ellen című második rész, amellett hogy tovább viszi a korábban már megkedvelt szereplők sorsát, főleg a kisvárosi sport tömeg-pszichológiai vonatkozásaira koncentrál. Nevezetesen, a két szomszédos város lakossága teljesen belehülyül a riválisával szembeni ellenségeskedésbe. És a feszültség egyre csak fokozódik. És fokozódik és fokozódik .. És még tovább fokozódik.

Read more
könyv , , , , , , , , , ,

Winston Graham: Warleggan (A Poldark-család 4.) – Könyv – kritika

Leave a comment
Winston Graham: Warleggan (A Poldark-család 4.) - Könyvborító

Aki azt gondolja, hogy Cornwall már a 18. század végén is az Egyesült Királyság egyik legpezsgőbb, kulturális értelemben legelőrehaladottabb és minden szempontból egyik leginnovatívabb vidéke volt, nos, hát az téved. Nagyot téved. Kivételes bátorság kellett tehát ahhoz, hogy egy szerző ebbe a korba helyezze monumentálisnak is jó okkal nevezhető családregény-folyamát. Winston Grahamben megvolt a kurázsi. És a kitartás is. A Warleggan immár a Poldark-család negyedik része.

A fiúk a bányában dolgoznak

Mihez lehet kezdeni Cornwallban a 18. század végén? Mármint a halászat és a csempészet mellett? Hát bányászkodni. Tele van a környék rézzel. Az, hogy a réz árfolyama már vagy egy évtizede a béka segge alatt van, senkit nem zavar.

Na jó, Ross Poldarkot egy kicsit már tényleg kezdi zavarni, hiszen nyakig eladósodott, minden pénzét a bányájába ölte. Ha véletlenül újabb tőkéhez jut, azt is beleöli. Már-már komikus ez a minden józan észnek ellentmondó makacsság, amellyel Poldark a csőd és az összeomlás szélén tántorogva különböző váratlan fordulatok hatására újabb és újabb lélegzetvételnyi haladékhoz jutva tovább kapálózik a sors ellenében.

Aggódni persze nem kell. Tudod jól, hogy már csak egy nagyon kicsikét kell kibírnia és amint Anglia és a forradalmi Franciaország között kitör a háború, beköszönt majd a konjunktúra.

Poldarkék pedig gazdagok lesznek, mint az állat.

Read more
könyv , , , , , ,

Harlan Coben: Örökre eltűnt – Könyv – kritika

Leave a comment
Harlan Coben: Örökre eltűnt - Könyvborító

Azt hiszem, megtaláltam azt a legpontosabb 3 mondatot, amivel ezentúl minden Harlan Coben-könyvről írt kritikát kezdeni fogok. Így szólnak: „Kétféle Harlan Coben létezik. A zseniális Myron Bolitar-sorozat szerzője. És egy másik, aki az összes többi könyvét írja.” A Klein-család brutális gyilkossággal és egy évtizede eltűnt fiúgyermekkel terhelt múltja a másik (italic) Coben műve. Azonban az Örökre eltűnt című könyvről ezt nagyon sokáig, mondhatni, szinte a a legvégéig nem lehet egyértelműen eldönteni.

Harlan Coben, a kertvárosi thrillererek mestere

Úgy ám. Ezért is szoktam pár oldal után abbahagyni az összes könyvét. Kivéve természetesen a fent említett sorozatot. A Bolitar-könyvek cinizmusa, menősége és sötétsége ugyanis annyira hiányzik a többi munkájából, hogy emiatt aztán mind érdektelennek hat. Az Örökre eltűnt esetében szerencsére más a helyzet.

Az gyásztól és kiközösítéstől sújtott Klein-család megpróbáltatásai már a kezdetektől megteremti a kellően borús alaphangot. Ehhez járul egy rejtély, amely immár 11 éve megoldatlan. De azért az sejthető, hogy nem egészen úgy zajlott, ahogy a rendőrség beállítja; nehogy már Ken megölje oly nagyon szeretett öccse exbarátnőjét, aztán nyomtalanul eltűnjön.

Mi kell még egy könyvhöz, hogy még nagyobb eséllyel lebilincseljen? Hát szerelem! Will és Sheila szerelme pedig határozottan olyannak tűnik, mint amit az égben kötöttek.

Legalább addig, amíg minden még jobban el nem romlik…

Read more
könyv , , , , , , ,

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál – Könyv – kritika

Leave a comment
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál - Könyvborító

Amikor a Prince Edward-szigeti Avonlea-ben élő idős testvérpár, Marilla és Matthew Cuthbert egy árva fiút kérnek az árvaháztól, hogy az a segítségükre legyen a ház körüli munkákban, nagy meglepetéssel tapasztalják, hogy egy lányt kaptak. De hát ki a fenének kell egy lány? Marillának, a józan gondolkodású, földhözragadt vénlánynak biztos, hogy nem. De mi lesz akkor így Anne Shirley-vel, a csupa szeplő, vékonyka, vörös hajú, csúnyácska tizenegy éves kislánnyal! Végül Anne otthonra talál majd?

Anne Shirley senkinek sem kell

A kislány egyetlen reménye így Matthew, a lassú észjárású, furcsa és félénk öregember. Aki ráadásul betegesen fél a nőktől. Rájuk se néz. Nem is szól hozzájuk. (Valahol persze érthető ez is.) Szóval a kis Anne Shirley esélyei, finoman szólva, nem a legbiztatóbbak…

Azonban az embertársai közül minden lehetséges módon kilógó, önmagába fordult Matthew bárkinél (még az olvasónál is) előbb ismeri fel, hogy a magányos és senkinek sem kellő Anne-nek sokkal nagyobb szüksége van őrájuk, mint őnekik a lányra. (Annak felismerése, hogy ez ugyanúgy fordítva is igaz, csak később jön.)

Read more
könyv , , , , , , ,

Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák – Könyv – kritika

15 hozzászólás
Stephen King - Owen King: Csipkerózsikák - Könyvborító

Bevallom, az összes könyv közül a féltéglákat szeretem a legjobban. Nagy szerencsémre egyik kedvenc írómtól, Stephen Kingtől nem áll túl távol a grafománia, így aztán elég gyakran megörvendeztet egy-egy nehézsúlyú alkotással.A Csipkerózsikák című féltéglában azt vizsgálja meg a mester, gyermeke, az igyekvő Owen hathatós közreműködésével, mi történne akkor, ha az összes nő egyszerre csak bealudna. Végleg.

Még belegondolni is szörnyű!

Ki főzne? Ki mosna? Ki takarítana ezután? Én biztos nem, az hétszentség. Arról nem is beszélve, hogy a leszbikus pornó, mint önálló filmművészeti ág, egyszerűen nem létezne többé!!!

A Csipkerózsikák kissé színtelen

King (és a szorgalmas Owen) nem vizsgálják az alaphelyzet ezen traumatikus aspektusát Csipkerózsikák című közös alkotásukban, ehelyett egy széles tablóképet rittyent, ahol az események középpontjában egy kisváros és annak női börtöne áll. Ugyanígy szereplők garmadájával indult anno a Búra alatt is, és ahhoz hasonlatosan mintha e könyv ereje is szétosztódna, és lassan elszivárogna a temérdek szereplő között. (Annyi megjegyzéssel, hogy a Búra kb. a 70. oldalára teljes dögunalommá válik. E mű viszont azért nem.)

Read more
könyv , , , , , , , , , , ,

Donna Leon: Földből vétettünk – Könyv – kritika

Leave a comment
Donna Leon: Földből vétettünk - Könyvborító

Átlagos bűnügyek élvezetes stílusban

Az amerikai írónő harminc évig élt Velencében és 2003-ban kezdte írni a városban és annak szűkebb környezetében játszódó krimisorozatát Brunetti felügyelővel a főszerepben. Most tart a 30. kötetnél. Maria Vergine!* A kegyetlen magyar kiadó valamiért a könyvek több mint felét kihagyta a fordítás során, van, hogy ötöt is egyhuzamban, így meglepődve értesülsz róla például, hogy a Földből vétettünk idejére Guido Brunettit már főfelügyelővé léptették elő! És te lemaradtál róla! És hogy az úristenbe nem sikerült megfúrni ezt az előléptetést Patta vice-questorénak**, Brunetti teljességgel kibírhatatlan főnökének? Signorina Elettra intézhette volna el, a kapitány-helyettes bájos, ámde titokzatos kapcsolatokkal bíró titkárnője? Sose tudjuk meg!

Amit viszont tudunk, hogy Leon regényei kb. abba vonulatba sorolhatók mint Simenon Maigret-történetei. (Bár azoknál jóval élvezetesebbek.) Jórészt átlagos bűnügyek, hétköznapi elkövetők, semmi különösebb truváj. Viszont alapos környezet- és társadalomrajz, az olasz mindennapok, néplélek és konyha! (nyami – íme, újabb könyv-sorozat, amit olvasva folyton éhes leszel) beható ismerete. És persze Velence.

Hadd költözzek be Brunettiékhez!

Read more
könyv , , , , , ,

Jane Harper: Az elveszett férfi – Könyv – kritika

Leave a comment
Jane Harper: Az elveszett férfi - könyvborító

Családi dráma a halálos hőségben

Kezdésnek nem árt, ha tudjuk, hogy Ausztráliában dögmeleg van. Jó, hogy még nem gyulladt ki a fél kontinens. Ja, de már kigyulladt. Az elveszett férfi című könyvhöz hasonlóan körülbelül majdnem ugyanerre a magas hőmérsékletre volt beállítva Jane Harper legelső krimije is, az Aszály. Ami eléggé átlagos (bár magát többnek láttatni akaró) kriminek bizonyult ahhoz, hogy komolyan elgondolkodjak azon, hogy olvassak-e még mást is tőle.

De persze nem bírtam megállni. (Átkozott kíváncsiság!) És nem is bántam meg különösebben. Az elveszett férfi mindenképpen jobban sikerült elődjénél, még ha sokáig nem is derül ki, hogy most igazából krimit olvasol-e (nem tudni, bűntény történt-e egyáltalán) vagy komótosan csordogáló családi drámát. Igazából mindkettőt. Bármelyik legyen is, el bírom képzelni, hogy a lassú cselekmény-vezetés többeket eltántoríthat egy idő után.

Ausztrália legmagányosabb embere nyomozgat

A mindentől – kivéve a sivatagot – távol lévő családi nagybirtokot irányító középső testvért holtan találják a semmi közepén. Elhagyta az autóját. Márpedig, aki azon a vidéken, ahol a 45 fok még nem számít túl melegnek, elhagyja a kocsiját, annak kampó. Nathan, egész Ausztrália LEGMAGÁNYOSABB embere és egyben az áldozat elhidegült testvére igazából nem is nyomozást folytat, hanem a többi családtaghoz hasonlóan csak próbálja feldolgozni a tragédiát.

Read more
könyv , , , , , , , ,
1 2