Fredrik Backman: Győztesek – Könyv – kritika
Fredrik Backman Björnstadt-sorozata szerelmes levél a jéghoki sportághoz. A fiktív svédországi kisvárosban, amely fenn északon rejtőzik az erdőben, mindenki hoki-őrült. Csakúgy mint a szomszédos városkában, az örök ellenlábasban, Hedben. Backman a sportág ürügyén mélyen érzelmes tablóképet készít a kisvárosi identitásról, valamint a család és a közösség összetartó erejéről. A Győztesek a trilógia záródarabja.
Amit még nem mondtak el Björnstadtról
Igazából már mindent elmondtak.
Az első rész egy nemi erőszak következményeiről szól. A sztárjátékos azt hiszi, neki minden automatikusan jár. A lakosság nagy része pedig hajlamos egyetérteni vele, hiszen ő az, aki évtizedek után újra felteheti városukat a térképre. Az Anderson-család azonban kiáll az igazáért – és ezzel kettészakítja Björnstadtot.
Az egymás ellen című második rész, amellett hogy tovább viszi a korábban már megkedvelt szereplők sorsát, főleg a kisvárosi sport tömeg-pszichológiai vonatkozásaira koncentrál. Nevezetesen, a két szomszédos város lakossága teljesen belehülyül a riválisával szembeni ellenségeskedésbe. És a feszültség egyre csak fokozódik. És fokozódik és fokozódik .. És még tovább fokozódik.
De hol vannak itt a győztesek?
A Győztesekben igazából nincsenek győztesek. Csak átlagemberek. A könyv fő témája pedig, hiszed-e vagy sem, a két előző kötetének az ötvözete. Fredrick Backman lejátssza még egyszer ugyanazt a (hoki)meccset. Björnstadt és Hed állandó izgalmi állapotban lévő lakóinak már megint éppen csak egy szikrára van szükségük, hogy fellobbanjon köztük az erőszak. És persze előbb-utóbb meg is kapják ezt a szikrát…
A könyv másik, sokáig csak a háttérben megbúvó, sejtetésekben jelen lévő motívuma Maya Anderson korábbi sorsának tükörképe. Csak éppen még az övénél is tragikusabb következményekkel. Backman folyamatosan lebegteti a végkifejletet, homályos célzásokat tesz, a korábbi kötetekből már ismerős módon tévutakra visz, de egyre egyértelműbb, hogy valami nagyon rossz fog történni. És ezzel az egész művet áthatja a baljós előérzettel kísért várakozás izgalma.
Mindenki, aki számít – és azok is, aki nem
A Győztesek című harmadik rész mintha csak Az egymás ellen megszakítás nélküli folytatása lenne. Nincs benne semmi igazán új elem, ami történik, annak ugyanúgy, mint korábban mindig, a hokicsapat van a középpontjában. Viszont a Győztesekben a történet még apróbb részekre forgácsolódik.
Több szereplő teljesen öncélúan van jelen Backman könyvében, szinte semmi jelentős hozzáadott értékkel nem rendelkezik. Ilyen például az eljövendő nagy hokisztárja, a hétéves Alicia, de a hedi Johnny-Hannah-páros komplett családja Tess-szel és a derék Bobóval együtt. No és persze ott van még Lev, a bevándorló hátterű bűnöző is.
(Oké, Bobo megérdemelt végre egy kis boldogságot, de azért mi még emlékszünk, hogy mekkora görény volt régebben…)
Kis város és nagy szív
Azonban bármennyire is tisztában vagy vele, hogy az új történetben nem sok újdonság van, a szereplők fele pedig jórészt felesleges, mégis nagyon nehéz ellenállni Backman csáberejének.
A svéd szerző varázsa abban rejlik, hogy a teljesen hétköznapi eseményeket olyan érzelemdúsan, ámde szerencsére olcsó érzelmesség nélkül képes előadni, hogy ember legyen a talpán, aki nem hatódik meg néha a szereplők sorsán. Érzékenyebb lelkek pedig valószínűleg 3 oldalanként elmorzsolnak egy-egy könnycseppet.
Backman Győztesek című regényében nem történnek nagy dolgok. Régi barátok újra találkoznak. Akadnak, akik továbbállnak a városból. Olyanok, akik visszatérnek. Házasságok válságba kerülnek. Új szerelmek ébrednek. Szülők belátják a gyerekeikkel szembeni tévedéseiket. Akik nagyot hibáztak, próbálják jóvátenni. Mind csupa olyasmi, ami bármelyikünkkel megesik, bármelyik nap.
Backman azonban olyan erős érzelmi töltettel látja el ezeket a hétköznapi történéseket, hogy úgy tűnik, sokkal jelentőségteljesebbek önmaguknál. Ami legtöbbször működik. Néha pedig nem. (Nem először történik meg például a könyvsorozat történetében, hogy a szerző apokaliptikus mértékű összecsapást vizionál és épít fel hosszadalmasan a két város sportkedvelő közösségei között, majd miután összecsap a két tábor, és kiosztanak pár ökölcsapást, mindenki békésen távozik és beül a kocsmába egy sörre.)
Ezt az erőteljes hatást szolgálja a többes szám első személyű, mindentudó, kollektív tudatú narrátor is, aki, ha egy kicsit még jobban belelendülne, hát lassan Svédország saját Macondójává varázsolná Björnstadtot.
Te pedig azt gondolod: istenkém, milyen nagyszerű lenne egy ilyen elragadó kisvárosban lakni!
Vagy azt, hogy azonnal elhúznál onnan a francba.
Társadalmi érzékenység, társadalomkritika és… hoki
Noha a hokicsapat tagjainak, volt tagjainak, mindezek családtagjainak, továbbá szurkolóinak, szponzorainak, vagy éppen volt alkalmazottainak, továbbá előbbiek családtagjainak (stb.) ügyes bajos dolgai egész hatékonyan képesek lefedni egy város teljes lakosságának mintázatát, Fredrik Backman nem elégszik meg csupán azzal, hogy elmondja az egymásba szövődő történeteiket.
A Győztesek lapjain megjelennek kisvárosi miliő jellegzetes figurái és velük együtt az elkerülhetetlen politikai-üzleti összefonódások és a hatalmi viszonyok átláthatatlan hálója.
A rövid pórázon tartott kisvárosi médiát, az ügyeskedő üzletembert és a politikai machinátort fellelhetnéd az amerikai középnyugaton ugyanúgy, mint Magyarországon. A korrupció mindenhol felüti a fejét, ahol beépítendő területek vannak. És persze politikusok.
Backman, könyvének ezzel a rétegével valóban sikeresen általános érvényűvé változtatja, helyenként, saját szövegét.
De persze akármilyen machináció is történjen, annak valahogy mindig köze van a jéghokihoz.
A svéd szerző továbbá a Björnstadt-sorozat kezdetétől foglalkozik olyan aktuális társadalmi problémákkal, mint a szexuális zaklatás, másság, elmagányosodás, a férfiak által dominált sportokhoz kötődő macsó kultúra. Mi több, a sport mellett ezek adják sorozatának fő fókuszát.
Hogyan legyünk mégis győztesek?
A Björnstadt-könyvek három részre alatt valószínűleg előbb-utóbb mindenki eljut arra a pontra, amikor felteszi magának a kérdést, hogy mi lehet a megoldás ezekre a fontos és égető problémákra. De legfőképpen a két város közötti csillapíthatatlan ellenségeskedésre és állandó erőszakra. Björnstadt és Hed kapcsolata, helyesebben az egymás iránt tanúsított ádáz gyűlölet ugyanis olyan, mint egy búvópatak. Ha ideig-óráig el is tűnik a szemed elől, később annál nagyobb erővel tör a felszínre.
EGY ATOMBOMBA, amely végképp eltörli mindkét települést a föld színéről, például egyszer és mindenkorra lezárná ezt a kérdést. Azonban néhányan, talán, túl radikálisnak találnánk ezt az eljárást.
Így hát marad egy másik, néha eredményesen működő módszer: a SZERETET.
Senki ne kezdjen el röhögni, oké!? Ez teljesen komoly!
Fredrik Backman Björnstadtjában (és Hedjében) azok a házaspárok, akik egymástól különbözőbbek nem is lehetnének, és mindketten saját jogukon is halál idegesítőek, mindig megoldják a problémáikat és kitartanak egymás mellett.
A barátságok örökre szólnak.
Az összes (na jó, a majdnem összes) fura kívülálló előbb-utóbb barátra lel. Még a bunkók is. Persze ők előtte megjavulnak.
Az okos lány, miután elvégezte a jogot, fixen vissza fog jönni majd a nagyvárosból, hogy hozzámenjen egy nagydarab mamlaszhoz.
A mohó üzletemberek jótékonykodni kezdenek.
A teljesen érzelemmentes személyek érzelmeket mutatnak.
És a legdurvább figurák, mint például az erőszakos huligánok és az echte bűnözők csordultig tele vannak szociális érzékenységgel; sőt nekik van a legjobb szívük!
Ha bárki megpróbálná utánozni Fredrik Backmant abban, hogy írjon egy hasonlóan drámai, érzelmektől áthatott, és ezáltal biztosan világsikerre ítélt könyvsorozatot, hát simán kudarcot vallana. Egy bekezdést se tudna leírni úgy, hogy az ne legyen nevetséges vagy cukormázas. Backmannak azonban, némi jóindulattal, szinte mindent el lehet hinni.
Értékelés: 7.8/10
Fredrik Backman: Győztesek
Animus Kiadó. 2022. 624 oldal
—
Kritika az előző kötetekről:
Mi vagyunk a medvék
Egymás ellen
—
Ez is érdekelhet:
Szenvedélyek viharában