Ha iskolapszichológus lennél a Haláltanok Királyi Iskolájában, nem is kérdés, saját magad is marokszám tömnéd a szádba a benzókat. Rick Remender & Wes Craig első pillantásra minden nebuló számára eszményinek tűnő orgyilkos osztálya a valóságban ugyanis nem működne.

Egy középiskola a bűnözők gyerekeinek? Ahol az öldöklésre kiképzett tanulók felfegyverkezve járkálnak?! Ugyan már!

Ugye, mindenki hallott már arról a dramaturgiai alapelvről, mely szerint, ha egy színpadon feltűnik egy töltött fegyver, akkor az előbb-utóbb el is fog sülni? Nos, az orgyilkos osztályba járók számára a fegyver egymásra történő elsütögetése az előírt tanterv része.

A Haláltanok Királyi Iskolája igazából pszichopata-képző, ami csak addig működne, amíg az első frissen maturált végzősök haza nem érnének apucihoz és anyucihoz, akik egy snájdig karatebajnok, nindzsa vagy kommandós helyett egy kiszámíthatatlan, minden emberi érzésnek híján levő idegroncsot üdvözölhetnének otthon. Ezután természetesen a világ minden tájáról San Franciscóba sereglenének az elégedetlenkedő felmenők, hogy visszakérjék a tandíjat és nem mellesleg miszlikbe aprítsák a teljes tanári kart.

Rick Remender, a leghiteltelenebb fordulatok mestere az Orgyilkos osztály hetedik részében Mexikóba szervez osztálykirándulást. És neked, az olvasónak azt kellene elhinned, hogy Marcus, a képregény-irodalom legtaszítóbb főhőseinek egyike sikerrel veszi fel a harcot egy csapat jakuzával szemben. Ember, kicsapták a suliból! Arról nem is szólva, hogy összesen egy évet járt oda, aminek nagy részében totál be volt lőve!

Read more

A Ha/Ver kifordított szuperhős-sorozat a negyedik, egészen megvastagodott kötettel elérkezett a fináléhoz. A számról számra egyre keserűbb szájízt hagyó sorozat a zárásra összeszedte magát és teljesen vállalható módon búcsúzott hőseitől. Már amelyik, ugye, életben maradt.

Mark Millar alapötlete nem volt ördögtől való. A képregény-rajongó, nyüzüge, hétköznapi kissrác beöltözik egy zöld színű búvárruhába, majd fel-alá grasszálva New York utcáin szembeszáll a bűnnel. Az eredmény persze kiszámítható: Kórházi kezelések hosszú sora.

A kezdeti báj azonban, amely a szerencsétlenkedő Ha/Ver szárnypróbálgatásait jellemezte, hamar elillant. Az hétköznapi szuperhősök gyarapodó csapata lényegében csak idétlenkedésre és maximum arra volt alkalmas, hogy idős hölgyeket átkísérjen az utcán. Meg hogy fura maskarákba öltözzön.

A helyzet megváltozott, miután színre léptek az igazi szuperhősök. Akik mentesek ugyan a szupererőtől, azonban a kiképzésük alapján elitkommandósba oltott nindzsaként bárkivel képesek felvenni a harcot.

A képregény e két vonulata sikeresen kioltotta egymás hatását. Ráadásul Millar mindkettőt alaposan túltolta. A bohóckodás még valamivel elviselhetőbb is volt, mint Kis Dög (Hit-Girl), a 12 éves pszichopata bosszúálló folyamatos, apokaliptikus mértékű mészárlás-sorozata.

A Ha/Ver negyedik kötetében a hülyéskedés megmaradt, Kis Dög szerepét viszont korlátok (rácsok) közé szorították. Ami rögtön meg is mutatta, hogy mennyivel hatásosabban működött volna Millar műve, ha kezdettől visszafogja magát.

A negyedik rész tehát emberibb léptékű, lassabb felvezetésű és reálisabb. Dave Lizewski, aki tulajdonképpen még mindig a szuperhős-kiképzése elején jár, már akár több ellenféllel is képes felvenni a harcot… legalábbis, amíg jól tökön nem rúgják.

Persze Kis Dög immár kötelező jellegű vértől iszamós leszámolása így sem hiányozhat az utolsó felvonás végéről. Azt nyilván mindenki sejtheti, hogy ellenfélnek írmagja sem maradhat; most azonban mégsem kizárólag a korábbi részekre jellemző vérben tobzódásra helyeződik a hangsúly, hanem marad hely a többet ésszel, mint erővel elvének is. Kis Dög (és a szerző) jól átráznak párszor maffiózót és olvasót egyaránt. 

(És azért azt is jegyezzük meg, hogy az egyszeri olvasó valahogy mégis nagyobb elégtételt érez, amikor jelmezes hős, Kraftost éri el a végzete, mint amikor a könyörtelen maffiózót, Rocco Genovese-t.)

A Ha/Ver negyedik kötete kellemes meglepetés és méltó sorozatzárás, ami egyszer és mindenkorra megtanít minden kis vakarék képregény-rajongót arra, hogy nyavalyás mama kedvenceiből a büdös életben nem lesz álarcos bosszúálló. Ideje felébredni! Ha nem az anyatejjel szívtad magadba a nindzsucut, ha/ver, hát jobb ha maradsz otthon a seggeden és csak ábrándozol.

7.8/10

Mark Millar – John Romita Jr.: Ha/Ver – Negyedik könyv
Fumax Kiadó. 2020. 216 oldal

—

Mark Millar – John Romita Jr.: Ha/Ver – Első könyv
Mark Millar – John Romita Jr.: Ha/Ver – Második könyv
Mark Millar – John Romita Jr.: Ha/Ver – Harmadik könyv
Mark Millar – John Romita Jr.: Ha/Ver – Negyedik könyv

—

Ez is érdekelhet:

Rick Remender: Orgyilkos osztály 1.

Nos igen, ez igazából a második rész, csak a sorozatban előrébb vették a HitGirl című előzményt és beszúrták az első két gyűjteményes kötet közé. Mivel időrendben közöttük játszódik. Jó ötlet volt? (Már azon túl, hogy MINDIG baromság felrúgni az eredeti sorrendet.) Nem.

Itt el lehet olvasni, hogy miért. Az a kritika annak tudatában készült, hogy szerves folytatásról van szó, és így az természetesen el is hasalt. Túltolták rendesen.

No de akkor mi a helyzet a tényleges folytatással? El nem hiszed. Ezt is túltolták. Szóval, aki amiatt zsörtölődne, hogy a keverés-kavarás rendesen odaver a kontinuitásnak, az ne tegye. Nem érdemes, ez a rész még rosszabb.

Tulajdonképpen kár is volt vesződnöm ezzel a kritikával, majdnem elég lett volna belinkelni az előző etapról írtat és kész.

Ugyanaz a vérfürdő, ugyanaz a valóságtól elrugaszkodott, értelmetlen történet, amelyben a köznapi élet és a képregényes fantáziavilág egymásnak ütközik, és az előbbi veszít: egyszerűbben fogalmazva: komolyan vehetetlen az egész. Még képregényes szinten is. 

Vörös Köd, az előző rész ostoba fajankója visszatér, és kb. három hónap alatt behozva három évnyi növekedést, bosszút esküszik drága apukája gyilkosai ellen.

Hangsúly az ostoba fajankón. Egyszerűen nem hiszed el, hogy az a nyomorult képes volna ilyen mértékű bosszúhadjáratra.

Azt sem hiszed el, hogy felbérelt, profi verőlegények vígan lődöznék halomra a békés new yorki polgárokat, cuki kis ovisokat is beleértve. Hahó, 2011-ben járunk! Rudy Giuliani, mielőtt beállt volna Trump elnök cirkuszába bohócnak, azért helyre tette a Nagy Almát közbiztonság szempontjából. Szóval gépfegyveres ámokfutás farsangi maskarába öltözve: kizárt.

Mi van még?

Ja igen. Kis Dög legyőzhetetlen.

Ezenkívül talán még két dolog akad, ami megmenti a Ha/Ver harmadik részét a teljes befuccsolástól: Mark Millar párját ritkító kegyetlensége. Vannak a képregénynek ugyanis olyan momentumai, amik azért rendesen odavernek. A sok mészárlás közepette is mellbevágóak. Hogy mást ne mondjak Katie Deauxma-ra rendesen rájár a RÚD. (Elnézést.)

No és a történet vége is ügyes cliffhangerrel végződik. Eszi a kíváncsiság az egyszeri olvasót, hogy mi fog történni ezután. Miközben az is nyilvánvaló, hogy bármi is fog történni, ennél már csak mindenképpen jobb lehet.

6.7/10

Mark Millar – John Romita Jr.: Ha/Ver – Harmadik könyv.
Fumax Kiadó. 2019. 192 oldal

—

Ez is érdekelhet:

Mark Millar: Jupiter hagytéka
R. Remender: Orgyilkos osztály 1.

Mihez kezdhet vajon egy képregény-sorozat, ami az eddigi felvonásaiban előre megfontolt szándékkal az összes szereplőjét megutáltatta olvasóival?

Nyilván új arcokat hoz be. Persze ők is mind problémás jelenségek, hajaj, de még mennyire, sőt igazi rohadék szemétláda is akad köztük titkon megbújva, mégis látszik közben Rick Remender görcsös igyekezete, hogy olvasóinak hányingerét legalább az ő esetükben minimálisra csökkentse. Sőt! Mi az, hogy csökkentse? 

Rick Remender – nem t’om, említettem-e már korábban (lásd Orgyilkos osztály 5. – Körhinta), hogy milyen alacsony színvonalon műveli a képregényírást ez a jóember? – nem átallja 180 fokos fordulattal visszataszigálni a sötét oldalról némelyik ocsmány teremtményét.

„Ejnye, bejnye, kinyírtál korábban pár tagot? Ugyan mit számít, én is kinyírtam egy csomót, de attól még jó srácok vagyunk.”

Nos, Remender, ez az ügyetlen kontár természetesen téved. Nagyon is számít. Hazug, kiszámíthatatlan, szociopata főszereplőinek szélkakasszerű jellemváltozásai ugyanis, ahogy eddig is voltak, most is teljes mértékben megalapozatlanok, emiatt pedig hiteltelenek is. 

Saya, a régi társaság egyedül megmaradt tagja, aki az eddigi hat rész alatt nem bújik ki a saját bőréből. Az övé az Ez nem a vég azon történetszála, aminek van füle és farka is (némi, A keresztapára hajazó beütéssel.) Cserében róla meg az derül ki, hogy szellemi fogyatékos – hiszen ki az az isten barma, aki egy vérengző vadállatoktól hemzsegő intézmény falai között naplót vezet saját & mások legféltettebb titkairól, amit ráadásul még egy olyan helyre kis szívecskés lakattal sem zár le, melynek a kulcsát a nyakában lógatva hordozhatná egy aranyláncon…

Az Orgyilkos osztály 6. etapjának mélypontja, immár szokás szerint Shabnam és gyomorforgató kompániájának partra vetett halként történő szánalmas vergődése. Shabnam – és láthatólag a szerencsétlen Rick Remender is – azt hiszi, azzal, hogy ha valami szánalmas faszkalap első helyen végez egy pontversenyben, onnantól majd ő fog diktálni a halálos tanok sulijában.

Tévedés! Minden suliban azok a kibaszott tanárok diktálnak! A diákok mindig csak szopnak!

Ha a sok hülyegyerek felfogná végre ezt az egyszerű tényt, a világ minden isije sokkal nyugodtabb hely lehetne.

És fentebbi tényen még az sem változtat, hogy az egy kifejletlen, félig elrohadt patkányembrió külső (és belső) jellemzőivel bíró Lin mester ócska, lezüllött kuplerájjá változtatta saját nagy múltú tanintézetét.

Az Ez még nem a vég című kötet még nem a vég. Hanem a vég kezdete. Igaz, az már vagy 5 rész óta folyamatosan tart.

6.9/10

Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 6. – Ez nem a vég
Fumax Kiadó. 2021. 120 oldal

Mihez kezdjen az ember lánya, ha még csak tizenkét éves, de már túl van egy szuperhős-nindzsa-orgyilkos-kiképzésen, és kénytelen volt megbosszulni egy szerette halálát is. (Lásd Ha/Ver – Első könyv)

Hát járjon iskolába! 

Kis Dög (= Hit Girl) számára úgy tűnik, még mindig könnyebb lemészárolni egy rakás maffiózót, mint beilleszkedni a suliba, ahol kikent-kifent, iPhone-nal és műkörmökkel felfegyverzett tiniragadozók grasszálnak a folyosókon és lemészároljak azokat a szerencsétlen páriákat, akik nincsenek tisztában azzal, hogy ki a frász is az a Vadócka.

A Ha/Ver (= Kick/Ass) című képregény második etapja Kis Dögöt állítja a középpontba. A címadó Ha/Ver elég hamar kiesik a játékból – ennek nyilván az is oka lehet, hogy Mindy McCready zsenge kora ellenére a képregény-irodalom egyik legdurvább halálosztója, míg Ha/Verja, Dave Lizowski csupán egy pattanásos lúzer.

Kis Dög hétköznapi személyazonosságára, Mindy-re nem érdemes túl sok szót vesztegetni. Bár Dave tanácsai, melyekkel felvázolja számára, hogyan érdemes beilleszkedni a többi csaj közé, 10 évvel a képregény eredeti megjelenése után is mutatnak még némi relevanciát: „Doktor Szöszi, Katie Holmes, Emma Roberts és minden, ami vámpíros, tuti anyag.”

Mindy vágyakozása pár gonosz és felszínes liba társasága után főleg azzal párhuzamosan vet fel kérdéseket, hogy alteregója, Kis Dög éjjelente tucatjával zsigereli ki az arra érdemes rosszarcúakat. Másrészt Mindy vágyakozhatna rendes lányok társaságára is, amivel sokkal jobban járna. Az utálatos ribik hosszan tartó tiszteletét pedig kivívhatná egy-egy vesetájékra elhelyezett horogütéssel. Mark Millar azonban ezt valamiért másképp gondolja.

Azzal, hogy zsenge és roppant cuki bosszúállónk ipari mennyiségben csontozza ki New York város gonosztevőit, el is érkeztünk a második kötet legnagyobb hibájához: Az erőszak az egészséges mértéken felül eltúlzott. A könyv végi leszámolás-cunami paródiába illően KIVITELEZHETETLEN. Ehhez járul még a kaszabolós horrorfilmekhez képest is túltolt extrém erőszak.

Hogy is tartja napjaink találó mondása? “Cute, but psycho. But cute.”

Kis Dög irtó cuki, azonban a képregény végén valószínűleg nem csak gyakorló pszichológusok teszik fel magukban a kérdést: vajon nem lehetséges-e, hogy kibillent lelki egyensúlyából ez a csöpp kis teremtés?

Persze mindenkinek lehet rosszabb periódusa.

A képregény olvasói számára is elérkezik egy ilyen időszak. Kis Dög fél kézzel küldi a padlóra a maffiózók hordáit, és ez egy idő után roppant UNALMASSÁ válik. A feszültségnek pedig – előbbivel éles kontrasztban – abból kellene adódnia, hogy a tizenéves, mélynövésű igazságosztó le ne bukjon a nevelőapja előtt, – aki már amúgy is tisztában van a kilétével.

Azzal, hogy Kis Dög minden erőfeszítéstől mentesen, fél lábbal a sárba tiporja egy teljes metropolisz maffia-hálózatát, Mark Millar valószínűleg a saját dolgát is alaposan megnehezítette. Ki lehet ezután méltó ellenfél a drága kis Mindy számára? Vajon ki lehet?

Talán a félhülye Vörös Köd? Sajnos vannak erre utaló jelek…

A Ha/Ver második része formabontó, stílusos, vicces, képregényes utalásokkal teli, szórakoztató munka. Legyőzhetetlen és bájos ifjú főhőse pedig komolyabb igazságosztó mint a V, mint vérbosszú ugyancsak legyőzhetetlen, Guy Fawkes maszkos titokzatos illetője. Mindezek azonban nem akadályozzák meg e képregényt abban, hogy nagyjából féltávon ne fulladjon teljes unalomba. Körülbelül ugyanúgy mint a híres-neves V, mint vérbosszú. Sajnos mindig ez van, ha egy hős számára nem marad az égvilágon semmi, de semmi kihívás…

7.4/10

Mark Millar – John Romita Jr.: Ha/Ver – Második könyv
Fumax Kiadó. 2019. 136 oldal