Egy bérgyilkosos suli nem csak játék és mese, gondolhatod. Ha csak szóba állsz egy másik nőcivel, a csajod kapásból ki akar nyírni. És itt ugyebár az eszközei is megvannak hozzá.

Aztán óvatosnak kell lenned, hogy kinek szólsz be. Mert hátha az iskolatársad faterja nagy májer. De persze mindezek önmagukban is baromságok, ha a suliban MINDENKI képes tanterven kívül eltenni láb alól. Bárkit.

És itt már el is van csúszva az egész. Egy suli ugyebár oktat és nevel. De mi van akkor, ha az oda beiratkozott nebulók 80 százaléka neveletlen és nevelhetetlen. És emellett még elkényeztetett szociopata is, akik megszokták, hogy azonnal megkapnak mindent, amire rákívánnak. Továbbá pedig változatos készségekkel bírnak emberölés terén. Kérdés, hogy mire menne egy ilyen társasággal a vasalatlan herezacskónak kinéző Lin mester a VALÓSÁGBAN.

Ha Magyarországon elszegődsz tanítani bármilyen suliba – talán az általános alsó tagozatát leszámítva – és nincsenek acélidegeid, hát halott vagy. Manci néném két helyen is óraadó, tudom, miket beszélek. Már a hatodikosok is hülyének néznek. Ipariban pedig, ha megkéred ifjú tanítványaidat, hogy szíveskedjenek elővenni a tankönyveiket, rutinból elküldenek anyád picsájába.

Mi lenne hát az üdvözítő megoldás egy ennyire unortodox oktatási intézmény esetében? Az, ha jéghideg profikat nevelnének. Nem pedig agresszív elmebetegeket. A képregény pedig lazára vehetné önmagát.

Nos, egyik sem jön össze. Talán, mert Rick Remender nem valami jó író. Bár ez a rész mégis jobban sikerült elődjénél. Annak ellenére, hogy az alapötletet az első felvonáshoz hasonlóan most sem sikerül értelmesen kifejteni – a cselekmény fikarcnyit sem foglalkozik, mint várnád, az oktatás gyilkos hétköznapjaival. Mindez csupán valami nagyon halovány háttér, amivel a kutya se törődik. Jobbára tini depresszió (mi tagadás, a nebulók jó részének van rá oka) és szerelmi dráma köré van fazonírozva. Valamint egy teljesen érdektelen képregény-boltos kitérővel megtámogatva. Ki nem szarja le? (Marcuson kívül. Aki, ugye, szó szerint.)

Ám most fény derül Marcus múltjára is, hiába gondoltad, hogy azt szépen elcsócsálják majd több köteten keresztül. És ez a fakó színezéssel is megtámogatott árvaházi rémálom, – amely mintha valami régebbi Stephen King-regényből került volna át ide, melyekben még jelen volt a hétköznapi, elemi szintű gonoszság – valamivel megértőbbé tesz a főhős örökös rinyálásával szemben.

Az utolsó két szám grand finale-ja pedig tényleg nagyra sikerült. A Manson-banda e mucsai, primitívebb verziójával való küzdelem látványos, fordulatos és meglepetésekkel tarkított. És ügyesen megágyaz a folytatásnak is.

7.5/10

Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 2. – Kölykök a Fekete Lyukból
Fumax. 2019. 160 oldal