Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 4. – Képregény – kritika
Mekkora poén már rögtön az első, teljes oldalt betöltő képkocka! Ugyanúgy egy szüléssel indul a 4. rész, mint az első, de itt premier plánban láthatod az anyjából éppen előbújó képernyőfejű kisded nagy, kerek képernyő-fejét. (Tipik eset, amikor indokolt lenne a császármetszés.) Szóval megbotránkoztatási kísérlet: pipa. Object in the vagina: pipa.
Miután fenti megrázkódtatáson túlteszed magad, jobbára házastársi civódások következnek, leterhelt szülők, megélhetési gondok, szóval az ŰROPERA megérkezett a szürke hétköznapokba és SZAPPANOPERÁBA váltott. Az sem segít, hogy narrátorunk, a kis Hazel, mi tagadás, kifejezetten randa kisgyermekké cseperedett. Bocsánat, de ez az igazság. Nagy tökfeje van, szarvakkal. De talán majd kinövi. Ha a szarvakat nem is, vagy hát igen, vagy hát, izé, nem. De a gyerekhájat talán mégis.
Közben azon gondolkodsz, hogy mi nem segít még. Például az, hogy a sok „előbb lő, aztán kérdez” típusú karakter között nem nagyon maradt kedvelhető:
Alana = ribi
Marko = mamlasz
Nagyi = mogorva
Gwendolyn = geci
IV. Robotherceg = GECI!!!
Az Erély = mamlasz
Igaz, utóbbi legalább a szerethetőbb fajtából. Továbbá egyelőre az ő sztorija az, ami a képes valamennyi érzelmet kicsiholni az egyszeri képregény-olvasóból.
Az új kiemelt szereplő, a zavaros és zárlatos képernyőjűnek tűnő forradalmár simán beleillik IV. Robotherceg mellé a felsorolásba.
Ha már képernyőfej: A Robotkirály vizuális megvalósítása, annak ellenére, hogy jószerivel nem több mint szürreális vizuális geg, mégis lenyűgöző hatást kelt. Legszívesebben beállítanád őfelségét a nappalidba.
És arról se feledkezzünk meg, hogy a képregény végén kisebbfajta csoda szemtanúi lehetünk: Találkoznak ellenérdekelt szereplők, aki nem mészárolják le egymást azonnal, kérdezősködés nélkül.
És amikor már végképp lemondanál róla, és azt gondolnád, ez az első kötet, ahonnét hiányzik, újból felbukkan Az Űzés (persze csak álomban, sajna) ezúttal Űzekedés közben. Pókfóbiások messze kerüljék a kötet utolsó lapjait! (Megbotránkoztatási kísérlet: újabb pipa.)
Szóval izé. Az előző kötetekben megkedvelt léha szabadosság és teljes gátlástalanság – néha csupán a maga pőre öncélúságában – változatlan. A nagy, bolygókon átívelő cselekmény viszont befulladt. Talán majd a következő részben.
7.5/10
Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 4.
Pesti Könyv. 2019. 148 oldal