Richard Osman: Az utolsó ördög – Könyv – kritika

Richard Osman: Az utolsó ördög - Könyvborító

A bűbájos dél-angliai nyugdíjas-közösségben, Cooper Chase-ben számos klub létezik a lakók mulattatására. Van rejtvényfejtő klub, francia társalgás óra, zumbázók, de a rejtvényfejtésnél valamivel több izgalomra vágyók megalakították a (csütörtöki) nyomozóklubot is. Az utolsó ördög a nyugdíjas magándetektívek és az ismert angol tévés műsorvezető, Richard Osman immár negyedik közös együttműködése. A nyomozóklub tagjai most éppen egy eltűnt szállítmány heroin nyomába erednek, miközben egy barátjuk meggyilkolása miatti bosszú is hajtja őket.

Nyomozás oldott légkörben

Az ember azt gondolhatná, hogy a közel nyolcvanéves klubtagok, már eleve korukból kifolyólag is, némileg hendikeppel indulnak a bűn üldözésében. Azonban ez mégsem így van. (Persze a csípőprotézis, a sétabot és a Cavinton bármikor a rendelkezésükre áll!)

Azt is gondolhatnánk, hogy a különféle elvetemült gonosztevők sorra ártalmatlanítják majd a klub tagjait egy-egy állkapocsra intézett könyökütés segítségével, és amíg az önjelölt nyomozók az agyrázkódásból lábadoznak a kórházban vagy éppen kómában hevernek, a bűnösök könnyedén megsemmisítenek minden nyomot.

Azonban Az utolsó ördög bűnözői szelídek, mint a kisangyalok! És figyelemre méltóan türelmesek és tisztelettudók az időskorúakkal szemben!

Read more

Stephen King: Csak sötéten szereted – Könyv – kritika

Stephen King: Csak sötéten szereted - Könyvborító

Egy novelláskötetet érdemes a legjobb történettel kezdeni. Stephen King természetesen így is tesz. A Csak sötéten szereted-et nyitó Két tehetséges suttyó szinte azonnal megfog a rejtélyességével és azzal a csak a Kingre jellemző melankóliával, ami aztán eléri, hogy egy-egy történet az elolvasása után is veled maradjon még egy ideig.

A többi? Hát mindenből egy kevés, amit a termékeny amerikai nagymestertől már oly régóta megszokhattuk: Szörnyek, szörnyeknek bizonyuló emberek, az univerzum feloldhatatlan titkai és természetesen a hétköznapi amerikai hősök, akik néha nem is tudják magukról, hogy azok.

No meg persze a szokás sötétség. Ha szereted, ha nem.

Két tehetséges suttyó

Mi a tehetség? – kérdezi Stephen King. (Hogy aztán ne válaszoljon egyértelműen.) Vagy legalábbis bizonytalanságban hagyjon. A negyvenes éveikben hirtelen remekműveket ontani kezdő két vidéki jóbaráttal bizonyosan nem stimmel valami. Talán alkut kötöttek volna az ördöggel egy keresztútnál éjfélnek idején?

Read more

Robert Dugoni: Az utolsó ügynök – Könyv – kritika

Robert Dugoni: Az utolsó ügynök - Könyvborító

Charles Jenkins, az élemedett korú, hajdani CIA-ügynök hajszál híján menekült csak meg Oroszországból. A fél orosz titkosszolgálat őt üldözte. Mikor nagy nehezen hazajutott, a CIA akart elbánni vele – ahelyett, hogy megköszönték volna, ami tett. Most újra felkeresi az amerikai hírszerző ügynökség egyik tisztje. Úgy gondolják, Jenkins ismét szívesen ellátogatna Oroszországba a megbízásukból. Noha, aki tovább lát az orránál, az pontosan tudja, hogy Charles Jenkins az utolsó ügynök, akit oda kellene küldeni…

Minek ment oda?

Hogy azonosítsa és semlegesítse a Télapót? Nem, ugyan dehogy! Jenkins a nyolcadik nővért kereste (lásd: kritika). Igazi lehetetlen küldetés volt, hiszen a nyolcadik nővér nem is létezett. (Mindenki tudja, hogy csak hárman vannak összesen.) Emiatt aztán nem is találta meg, akárhogyan kereste.

Azonban Jenkins menekülés közben segítséget kapott Paulina Pomonajovától, az FSZB informatikusától. Pauliának eközben, hogy, hogy nem, csak későn jutott eszébe, hogy ügyeljen az óvatosságra, így le is buktatta magát az orosz kémelhárítás előtt. Én mondom, ez aztán nem egy életbiztosítás – még ha amúgy a rettegett orosz kémelhárítók között egy csomó kedves fickó dolgozik is (mint ahogy ez később kiderül.)

Read more

Mike Omer: Élve eltemetve – Könyv – kritika

Mike Omer: Élve eltemetve - Könyvborító

A sorozatgyilkosok élete sem egyszerű. Annak például, amelyik élve temeti el az áldozatait, rengeteget kell ásnia. A texasi San Angelo-ban ráadásul dög meleg is van. Nem beszélve a macerás, agyagos talajról. De nem akarom sajnáltatni az illetőt; aki ilyesmit tesz, az egy szemét alak, megérdemli, hogy szenvedjen… Persze mit szóljon akkor az áldozat (mint ahogy általában, úgy most is: egy csinos, ifjú hölgy) aki azt veszi észre, hogy ő van élve eltemetve?…

… Zoe Bentley és partnere Tatum Gray a sorozat második részében is mélyre ás egy sorozatgyilkos őrült elméjében.

Valami hiányzik az Élve eltemetve című könyvből

Nos, leginkább az egyedi hang, valami igazán eredeti, olyasmi, ami megkülönbözteti Mike Omer írását a többi sorozatgyilkost szerepeltető tucat-thrillerrel szemben.

Az Élve eltemetve sok szempontból közepes munka. Nem túl érdekes karakterek és kevés igazán izgalmas fordulat vagy jelenet jellemzi, az írás pedig összességében elég színtelen.

És azt, hogy mennyi közreműködő segítségére volt szükség ahhoz, hogy épkézláb könyv kerekedjen belőle, hűen mutatja az utószó. Ami így, ebben a formában teljesen azt a hatást kelti, mintha Mike Omer képtelen lenne egyedül, saját maga letenni egy kész művet az asztalra. Talán így is van.

Read more

Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 8. – Nincs visszaút – Képregény-kritika

Rick Remender - Wes Craig: Orgyilkos osztály 8. - Nincs visszaút – Képregény-borító

Az Orgyilkos osztály, azaz minden idők egyik legkevésbé hihető cselekményű, és egyben legellenszenvesebb főhőseit felvonultató képregény-sorozatának 8. része, a Nincs visszaút szokatlan kezdést választ. Egy hosszas drogos trippel indít.

Ne idegesítsen már, Mr. Remender!

Ha van egy megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, labilis, hitszegő és folyamatosan nyavalygó főszereplőd, hát feltehetően nem egy drogos képzelgés fogja közelebb hozni az olvasóidhoz. A drogos trip olyan, mint más emberek részletesen elmesélt álma. Az illetőn kívül a kutya f@szát sem érdekel. Sőt, egyre idegesítőbb az egész, minél többet hallasz belőle.

A Nincs visszaút első negyed részét, tehát a teljes 36. számot le lehet húzni a wc-n, mint érdektelen ostobaságot.

Persze, ha a Nincs visszaútnak csupán az egynegyede lenne egyszerű festékpazarlás, már elégedett lehetnél…

Nincs visszaút – a józan észhez

Read more

Fredrik Backman: Győztesek – Könyv – kritika

Fredrik Backman: Győztesek - Könyvborító

Fredrik Backman Björnstadt-sorozata szerelmes levél a jéghoki sportághoz. A fiktív svédországi kisvárosban, amely fenn északon rejtőzik az erdőben, mindenki hoki-őrült. Csakúgy mint a szomszédos városkában, az örök ellenlábasban, Hedben. Backman a sportág ürügyén mélyen érzelmes tablóképet készít a kisvárosi identitásról, valamint a család és a közösség összetartó erejéről. A Győztesek a trilógia záródarabja.

Amit még nem mondtak el Björnstadtról

Igazából már mindent elmondtak.

Az első rész egy nemi erőszak következményeiről szól. A sztárjátékos azt hiszi, neki minden automatikusan jár. A lakosság nagy része pedig hajlamos egyetérteni vele, hiszen ő az, aki évtizedek után újra felteheti városukat a térképre. Az Anderson-család azonban kiáll az igazáért – és ezzel kettészakítja Björnstadtot.

Az egymás ellen című második rész, amellett hogy tovább viszi a korábban már megkedvelt szereplők sorsát, főleg a kisvárosi sport tömeg-pszichológiai vonatkozásaira koncentrál. Nevezetesen, a két szomszédos város lakossága teljesen belehülyül a riválisával szembeni ellenségeskedésbe. És a feszültség egyre csak fokozódik. És fokozódik és fokozódik .. És még tovább fokozódik.

Read more

Joanna Schaffhausen: Nincs kegyelem – Könyv – kritika

Joanna Schaffhausen: Nincs kegyelem - Könyvborító

Ellery Hathaway rendőrként ellentmondásos körülmények között lelőtt egy kegyetlen bűnözőt, így kényszerszünetre küldik. A Nincs kegyelem főhősét most pszichiátere kötelezi, hogy vegyen részt csoportterápián, amelyet erőszakos bűncselekmények áldozatai számára szerveztek. Ellery, aki fiatalkorában maga is túlélte, hogy egy sorozatgyilkos elrabolta, máig képtelen túllépni a múltján.

Azonban egy rendőr mindig is rendőr marad. Egy csoportterápián pedig számos, máig megoldatlan vagy éppen ellentmondásos ügyre lehet bukkanni. Egy különösen kegyetlen nemi erőszaktevő? Egy réges-régi gyújtogatási ügyben újra fellángoló indulatok? Ellery saját magát sem kímélve nyomozni kezd.

Egy karakteres rendőrnő

Joanna Schaffhausen megtévesztő módon kezdi Nincs kegyelem című krimiregényét. Vannak mostanában azok a divatos könyvek, amiben az aktuális, enyhén szociopata antihősnő könnyed stílusban számol le a saját családjával vagy munkatársaival, esetleg véletlenül veszélyes bérgyilkosnak nézik. Nos, a Nincs kegyelem első mondata pontosan ezt a zsánert idézi.

Azonban elég mindössze pár oldal, hogy belásd a tévedésedet. Schaffhausen nagyon hamar nyomasztó atmoszférával tölti meg könyvét. A testi és lelki sebeket magával cipelő Ellery Hathaway pedig észrevétlenül megszerzi a szimpátiád.

Read more
1 2 3 39