Tove Alsterdal: Elnyelte a föld – Könyv – kritika

Tove Alsterdal: Elnyelte a föld - Könyvborító

A skandináv krimiknek két fő csapásiránya van. Vannak egyszer azok a könyvek, amelyek egy végtelenségig depressziós, a világ minden baját a hátukon cipelő főhőssel akarnak örömteli pillanatokat szerezni az olvasónak (lásd: Reykjavíki éjszakák) és vannak azok, amelyek valami extra hozzávalóval próbálnak kitűnni a tömegből. Ilyenek a Harry Hole-regények, ahol a pluszt a sorozatgyilkosokra specializálódott nyomozó zsenialitása (és alkoholizmusa) szolgáltatja (lásd: Vérhold). Tove Alsterdal másik utat követ. Elnyelte a föld című könyve főként a hitelességre helyezi a hangsúlyt.

Eira Sjödin rendőrjárőr újra nyomoz

Alsterdal sorozatinditó kötete a Gyökerestül kitépve elnyerte a legjobb svéd kriminek járó Üvegkulcs-díjat. Így aztán nem is kérdés, hogy a svéd szerző főhőse, Eira Sjödin rendőrjárőr újabb üggyel bizonyíthatja hozzáértését.

Az állástalan színész eltűnéséről egy idő után kiderül, hogy valami többről van szó. Eira, aki kezdetektől fogva részese a rendőrségi eljárásnak, lehetőséget kap, hogy a gyilkossági nyomozásban is részt vegyen.

Read more

Chris Carter: A gonosz nyomában – könyv – kritika

Chris Carter: A gonosz nyomában - könyvborító

Chris Carter páratlan érzékkel tapintott rá a korszellemre: mészárolós horrorba hajló krimiregényei egyszerre több zsáner rajongóit is képesek kiszolgálni. A borzalmasabbnál is borzalmasabb bűntények végtelenül aprólékos leírása egyszerre tölti el könyveinek olvasót borzongással és morbid kíváncsisággal. Amikor pedig már azt gondolnád, eh, Carter ugyanazt a könyvet írja újra és újra egymás után, az amerikai szerző az Egy gonosz elmével az emberi elvetemültség igazi emlékművét alkotta meg. A gonosz nyomában e művének a folytatása.

Egy sorozatgyilkos kísérletezgetései

Chris Carter A gonosz nyomában előszavában maga is azt javasolja, hogy érdemes az előzménnyel kezdeni az ismerkedést. Ehhez a véleményhez muszáj csatlakozni, hiszen a Robert Hunter-sorozat hatodik részének (lásd Egy gonosz elme) ismerete nélkül ez a könyv csak jóval korlátozottabb hatást képes elérni.

Enélkül az olvasó, haladva előre A gonosz nyomában lapjain, még azt hihetné, hogy Lucien Folter a sorozatgyilkosoknak az izgága, önmagát kényszeresen produkáló és emiatt aztán különösen idegesítő alfajához tartozik. Szóval egy bohóc, na.

Nagyobbat nem is tévedhetne. Az Egy gonosz elméből egyértelműen kiderül, hogy az sorozatgyilkosok enciklopédiáját megalkotni akaró, megfoghatatlan emberi kaméleon maga az ördög!

Read more

Stephen King: Holly – Könyv – kritika

Stephen King: Holly - Könyvborító

Stephen King olvasott az újságban egy cikket egy idős házaspárról, akik gyilkosságot követtek el. Mindenki kedves, tisztességes embereknek tartotta őket – egészen addig, amíg elő nem kerültek az elásott hullák a hátsó kertből. Pompás regény alapanyag, gondolta King. Közben tombolt a világban a koronavírus-járvány. Már csak a Mr. Mercedes-könyvekben megszeretett, azóta magándetektívvé avanzsált Holly Gibney kellett a hozzávalók közé, és ezzel kész is a Holly címet viselő izgalmas és nem mellesleg hátborzongató krimiregény.

Ultrakonzervatívok hagyják ezt a könyvet!

Miért?

Mert már a könyv elején fel fogják húzni az agyukat.

Stephen King Holly című könyvének egyik fő vezérfonala a koronavírus. Érdekes, és szinte megmagyarázhatatlan módon az oltásellesek főként a markánsan jobboldali szavazórétegből kerülnek ki szerte a világon. Nem vagyok benne teljesen biztos, de mintha sokak szerint ők lennének azok is, akik jóval fogékonyabbak az összeesküvés-elméletekre.

(Például: a Föld lapos és négy darab sörtés armadillo tartja a hátán; vagy: a Hold teljes egészében ementáli sajtból áll. Vigyázat! Ezek az elméletek első pillantásra talán teljesen hihetőnek tűnnek, de valójában mégsem igazak!)

Read more

Mary Burton: Az utolsó húzás – Könyv – kritika

Mary Burton: Az utolsó húzás - Könyvborító

Mary Burton több tucat romantikus regény szerzője. Ez a tény nyilván alapból sok krimiolvasót elriaszthat Az utolsó húzás című könyvtől. Ha azonban szeretsz veszélyesen élni, nyugodtan adhatsz neki egy esélyt.

Az utolsó húzás vállalható sorozatgyilkosos krimi

Ha már vagy ezer krimit olvastál, amiben egy-egy beteg állat öldösi a derék amerikai polgárokat, hát biztosan elég nehézen tudnak neked újat mondani. Mary Burtonnek sem igazán sikerül. De ez cseppet sem probléma, mivel szemlátomást nem is törekszik rá.

Az utolsó húzás szépen felvonultatja a zsáner kötelező elemeit: jelen van a munkájának élő, megszállott FBI ügynök (Kate Hayden); a derék és megbízható zsaru (Theo Mazur), aki a családját helyezi a karrierje elé; és egy megszállott sorozatgyilkos: a Szamaritánus.

Kisebb gond, hogy ő elméletileg már sitten ül, de hát láttál már éppen elég utánzót, sorozatgyilkos által kiképzett tanítványt vagy tévedésből sittre vágott bűnözőt. Hogy a Szamaritánus melyik altípus, azt már Dr. Haydennek és Mazurnak kell eldönteni.

Romantika faktor a minimumon

A főhősöknek természetesen muszáj együtt dolgozni. És akkor itt Burton már meg is lep téged: egyikük sem elviselhetetlen, nem utálják egymást, a ruhát sem akarják letépni egymásról azonnal, továbbá prímán együtt tudnak dolgozni. Mindketten okosak és elhivatottak, csoda hát, ha felébred bennünk a vonzalom egymás iránt?

Nem.

Read more

Eva García Sáenz De Urturi: A fehér város csöndje – Könyv – kritika

Eva García Sáenz De Urturi: A fehér város csöndje - könyvborító

Ha már rengeteg krimit olvastál, akkor tisztában vagy azzal, hogy az amerikai, angol, skandináv ésatöbbi rendőrök a belüket kidolgozzák, ha meló van, mert tudják, ahogy telik-múlik az idő, úgy lesz egyre macerásabb elfogni egy bűncselekmény tettesét. Mit csinálnak ezzel szemben a baszk zsernyákok?
Legalábbis A fehér város csöndje című krimi alapján. Szarnak bele, baszki.

Ők hétvégén lazulnak. Akkor is, ha Spanyolhon történetének legdurvább sorozatgyilkosa öldösi halomra a fél várost. Lemennek a telekre kertészkedni, meg intézik a közelgő esküvőjüket, ilyesmi. A hullák meg hegyekben tornyosulnak.

A fehér város csöndjével nem stimmel valami

Kicsit ilyen félrecsúszott Eva García Sáenz De Urturi egész könyve. Az alapjai nagyjából rendben vannak, de le-föl csúszkál a színvonal. Nincsen semmi igazán nagy gond vele, de a sok apró kis hülyeség folyamatosan lent tartja, átlag alatti szinten.

Például?

Read more

Chris Carter: Egy gonosz elme – Könyv – kritika

Chris Carter: Egy gonosz elme - Könyvborító

Chris Carter minden könyve egyforma?

Elhatároztam, hogy az Egy gonosz elme lesz az utolsó Chris Carter-könyvem, többet az életben nem olvasok. Ezt is csak, hogy egy jó lehúzós kritikával végleg elköszönjek a sorozattól. De miééért? DE MIÉÉÉRT!?

Azért, tesó, mert az összes Robert Hunter-sztori tökegyforma.

Az áldozatok hullanak, mint a legyek. Könyvről könyvre egyre borzalmasabb mészárlások követik egymást. A nyomozók elemezgetnek, ötletelgetnek, de soha kutya fülére sem jutnak.

Majd a végén mindig kisül, hogy egy teljesen átlagos bűnelkövető fondorkodik mindenféle macerás, rengeteg időt és energiát felemésztő, végtelenül bonyolult tervekkel. És mindig kopp a Hunter-könyvek vége, amikor kiderül, hogy a NAGY MANIPULÁTOR, nem több, mint, mondjuk, egy egyszerű haragos, az exbarátnő vagy éppen szegény Manci nénéd a szomszédból.

Ráadásul, ha Robert Hunter nyomozó közben megismerkedik egy dögös, pont hozzáillő bigével, akkor azt jó eséllyel hidegre is teszik, mielőtt rendesen befűzhetné.

Erre, bakker, nem kiderül, hogy a sorozat Egy gonosz elme című hatodik része teljesen más tészta?

Read more

J. D. Barker: Az ötödik áldozat – Könyv – kritika

J. D. Barker: Az ötödik áldozat könyvborító

Ha én sorozatgyilkos lennék, biztosan nem nehezíteném meg a saját dolgomat annyi kavarással, mint Ansom Bishop (A negyedik majom c. mű folytatásában) a sajátját. Nem terveznék ilyen szoros időrenddel sem, és tervekkel a nyomorult terveken belül, hogy aztán folyton az órámat kelljen sasolnom, nehogy lemaradjak a saját cselszövésemről – miközben, ugye, éppen körözés alatt állok az előző részben elkövetett galádságok miatt. Biztos, hogy naplót se írnék, hogy aztán a fél rendőrség és az FBI (akikhez ráadásul előzékenyen el is juttatom) azon csámcsogjon kedvére és HASZOS infókkal lássa el magát ellenem. De hát mit értek én hozzá….

Szóval kicsit túl sok a bonyodalom, kicsit túl van írva, és az FBI-os szál (helló, Poole-ügynök) merőben felesleges.

A két HIHETETLEN fordulatot is simán kitalálhatja jó előre az ember gyereke.

Bishop naplója viszont (könyv a könyvben, bár most lényegesen rövidebb terjedelemben, mint az első rész esetében) olvasatja magát, és a fő szállal ellentétben itt a kíváncsiság is hajt előre… És csudák csudájára a végére még a sok kavarc is értelmet nyer. Hm, némileg.

Szóval muszáj lesz elolvasni a befejező részt is… fenébe, átkozott kíváncsiság!

6.5/10

J. D. Barker: Az ötödik áldozat (Négy majom gyilkos 2.)
Ageve. 2018. 528 oldal

Kritika a befejező kötetről:
J. D. Barker: A hatodik éjszaka