Tove Alsterdal: Elnyelte a föld – Könyv – kritika
A skandináv krimiknek két fő csapásiránya van. Vannak egyszer azok a könyvek, amelyek egy végtelenségig depressziós, a világ minden baját a hátukon cipelő főhőssel akarnak örömteli pillanatokat szerezni az olvasónak (lásd: Reykjavíki éjszakák) és vannak azok, amelyek valami extra hozzávalóval próbálnak kitűnni a tömegből. Ilyenek a Harry Hole-regények, ahol a pluszt a sorozatgyilkosokra specializálódott nyomozó zsenialitása (és alkoholizmusa) szolgáltatja (lásd: Vérhold). Tove Alsterdal másik utat követ. Elnyelte a föld című könyve főként a hitelességre helyezi a hangsúlyt.
Eira Sjödin rendőrjárőr újra nyomoz
Alsterdal sorozatinditó kötete a Gyökerestül kitépve elnyerte a legjobb svéd kriminek járó Üvegkulcs-díjat. Így aztán nem is kérdés, hogy a svéd szerző főhőse, Eira Sjödin rendőrjárőr újabb üggyel bizonyíthatja hozzáértését.
Az állástalan színész eltűnéséről egy idő után kiderül, hogy valami többről van szó. Eira, aki kezdetektől fogva részese a rendőrségi eljárásnak, lehetőséget kap, hogy a gyilkossági nyomozásban is részt vegyen.
A hitelesség néhány árnyoldala
Mivel Tove Alsterdal célul tűzte ki, hogy könyvében minden úgy történjen, ahogyan az a való életben is megeshet és ilyenformán minden különösebb cicomától és felesleges akciótól mentesen tartja a könyvét, könnyen előfordulhat, hogy néhányan elálmosodnak a Elnyelte a föld bevezető fejezetein. És felteszik maguknak a kérdést, hogy miért is olvassák tulajdonképpen ezt a könyvet.
A hagyományosabb ízlésű, türelmesebb olvasók azonban feltehetően azzal is megelégednek, hogy Eirának a demenciás édesanyjával való megpróbáltatásait követhetik.
Ámde!
Az Elnyelte a föld rendesen felpörög
Mint ahogy a Gyökerestül kitépve esetében sem kellett sokáig várni, a folytatásban is kiderül, hogy egy vidéki helyszínen, átlagemberek szerepeltetésével is lehet olyan krimit írni, amely egészen izgalmasnak bizonyul. Sőt, ahogy haladsz előre, egyre izgalmasabbnak.
Az Elnyelte a föld bűncselekménye gyilkosság, de mégsem gyilkosság. Az elkövető személye is sokkal megfoghatatlanabb a megszokott tettesekénél. És mire a gyanúsított személyéhez eljut a nyomozás, számos fordulat követi egymást, az ügy pedig csak egyre terebélyesedik és egyre komplikáltabbá válik.
Tove Alsterdal ugyanakkor még arról is gondoskodik, hogy miután kiderül a tettes kiléte, az izgalmak továbbra se csökkenjenek. Eira Sjödin az egyszerű rendőrségi asszisztens pedig szinte Henning Mankell öntörvényű regényhőse, Kurt Wallander megállíthatatlan elszántságáról és kitartásáról tesz tanúbizonyságot, amikor erején felül, az utolsó pillanatig harcol az idővel és az esélyekkel szemben.
Nagyon ügyes ez a lány, én mondom!
Csak egy átlagos nyomozólány?
Tove Alsterdal úgy ír sodró lendületű, a végére mindinkább feszültebbé váló bűnügyi regényt, hogy főszereplőjének semmilyen különleges ismertetőjele nincs. Eira Sjödin az a tipikus szomszédlány típus. Kedves, jóindulatú és kötelességtudó. De ezeket a tulajdonságokat is csak menet közben állapítod meg róla, itt-ott lassacskán felcsipegetve, mivel a lány személyisége teljesen a háttérbe szorul a nyomozáshoz képest.
Átlagosabb nem is lehetne.
Azért egy kis életkezdeti válság jelen van az életében és a férfiakkal sincs túl nagy szerencséje. (A good man is hard to find.) Mindezek azonban a rendőrként végzett munkáját nem érintik. Talán csak arról lehet itt szó, hogy egy skandináv krimi főszereplőjéről egyszerűen elképzelhetetlen, hogy minden rendben legyen vele.
Összegzés
Tove Alsterdal Elnyelte a föld című krimije a rendőrségi nyomozást állítja középpontba. A hagyományos, de emellett hitelességre törekvő krimik kedvelői bizonyosan elégedettek lehetnek vele. Eira Sjödin nyomozása azonban annyi fordulatot és izgalmat tartogat, hogy akik egy átlagos bűnügynél többre vágynak, azok is megtalálhatják vele a számításukat.
Értékelés: 8/10
Tove Alsterdal: Elnyelte a föld (Eira Sjödin 2.)
Partvonal Könyvkiadó. 2022. 383 oldal
—
Kritika a sorozat előző részéről:
Gyökerestül kitépve
—
Ez is érdekelhet:
Michael Connelly: Éjszakai műszak
Jorn Lier Horst: Vadászkutyák