Robert Galbraith: A koromfekete szív – Könyv – kritika
Joanne K. Rowling, a Cormoran Strike-könyvek Robert Galbraith álnevű alkotója a közelmúltban több aktuális témában is sikeresen rajzolta magára a célkeresztet. Nem ismeretlen számára tehát az özönvízszerűen rázúduló internetes népharag jelensége. Így aztán nem teljesen váratlan a sorozat A koromfekete szív címet viselő ötödik részének témaválasztása sem. A Cormoran Strike és Robin Ellacott nyomozópáros egy gyilkosságba forduló online zaklatási ügyben kezd nyomozni. És eközben elmerül az internet legsötétebb bugyraiban.
Rowling nem mellesleg azt is elhatározhatta, hogy megdönti minden idők legvastagabb krimiregényének Guinness-rekordját…
A koromfekete szív a Netflixre költözik
Adja magát, hogy A koromfekete szív egy, a szokásosnál is elvetemültebb gonosztevőre utaljon. Ehelyett, egy hamar kultstátuszba kerülő, szürreális és bizarr, azonban szerethető rajzfilmsorozatról van szó. Edie Ledwell, a sorozat egyik alkotója egy internetes troll céltáblája lesz. Anomie azonban nem csak egyszerű troll, hanem a kultikus Youtube-sorozat egyik szereplőjére épülő online játék létrehozója, méretes rajongótáborral bíró mesteri manipulátor. Strike-nak és Robinnak rendesen fel van adva a lecke…
Hé, az internet egyáltalán nem játék!
J. K. Rowlingnek a transz közösséggel vívott magánháborúja nyilvánvalóan keserű tapasztalatokkal járt számára. A koromfekete szív azonban nem csak az internetes zaklatás témáját öleli fel, Rowling egy bűnügyi regény ürügyén azt is alaposan körbejárja milyen veszélyek és megpróbáltatások leselkednek az online közösségi oldalak óvatlan használóira: a zaklatások és gyűlölködések egészen elképesztő tárháza. Ahol az egyszerű nőgyűlölők és nácik mellett pedofilok cirkálnak áldozatokra vadászva. És ahol bármely személyiségzavarral küzdő személy bízvást számíthat rá, hogy a tünetei csak súlyosbodni fognak.
Sok beszédnek sok az alja
Aki idáig eljutott Robert Galbraith/J. K. Rowling sorozatával, azt persze nem éri váratlanul, hogy A koromfekete szív sem spórol az oldalakkal. Arra viszont feltehetőleg senki sincs felkészülve, hogy apóbetűs oldalak tömkelegén kell átrágnia magát, amelyek egy online játék felhasználó közötti társalgást rögzítik. Lényegében a levegőben lógva, hiszen a nyomozópáros nem lát rá ezekre a szövegekre.
Drága Manci nénikém nemes egyszerűséggel az összes ilyen szövegrészt kihagyta. Igaz, ő csak egészen halovány, jórészt téves elképzelésekkel rendelkezik az internetről. (Meg van győződve például arról, hogy az teljes egészében megegyezik egy Facebookkal elnevezésű dologgal.)
Azok viszont, akik lelkiismeretesen átküzdik magukat Drek játéka moderátorainak társalgásain, abban a reményben, hogy ebből legalább minimális többletinformációhoz jutnak, azokat ez valószínűleg csak megerősíti abban, amit már korábban is tudtak: random felhasználók olvasgatása totális időpocsékolás. És dögunalmas is.
Egy rétestésztaként nyújtott nyomozás
De ha kihagyod a felesleget, akkor is marad még vagy nyolcszáz oldal.
Most akkor ebből vonjuk ki Strike és Robin magánéletére vonatkozó oldalakat… Oké, így is marad még egy vaskos könyvre való szöveg. De ha lehunyt szemmel, félrehajtott fejjel végiggondoljuk, akkor a maradék valószínűleg már csak ALIG valamivel több, mint a tolerálható mennyiség.
Viszont mindezek ellenére, most, először a sorozat történetében bátran úgy érezheted, hogy a könyv krimiként is megállja a helyét. Bár A koromfekete szív sokáig és sokszor egy helyben topog (köszönhetően a fentebb ismertetetteknek is) ami marad, az alapjában véve egy logikusan végrehajtott nyomozás. Ellentétben a korábbi részekkel, amikor a számos kihallgatást egy hirtelen, villámcsapásszerű felismerés követte Strike részéről. És kész.
Továbbá hiába épül a könyv most is nagyrészt Robin és Strike kihallgatásaira, nem lehet nem észrevenni, hogy J. K. Rowling milyen mesterien jelenít meg karaktereket. Egoista színészek; szépfiúk; sérült és magányos kamaszlányok; bumfordi, pénzleső nagybácsik; szeretetre vágyó, labilis üzletasszonyok. Stb. Némelyikük csak egyetlen jelenet erejéig jelenik meg, de mégis mindegyikük nyomot hagy és megjegyezhető marad. J. K. Rowling nagyszerű író, na!
És éppen ez az, ami miatt a Cormoran Strike-sorozat ilyen-olyan hiányosságai ellenére is olvasható marad.
És persze ott van még a két magánnyomozó is.
Robin és Cormoran – Egy soha véget nem érő történet
J. K. Rowling a legvastagabb krimiregény Guinness-díja mellett még egy elismerésre aspirálhat. Mégpedig a leghosszabban épülő szerelmi kapcsolatra.
A tv-ben látott legtöbb krimisorozat egyik kötelező kelléke a főhősök közötti fel nem vállalt érzelmi kapcsolat. Amely általában soha nem halad semerre, főleg csak a szórakoztató civódásokra szolgál. Nem így Cormoran Strike-könyvekben!
Robin és főnöke a legelső pillanattól kezdve szimpatikusak egymásnak. Megannyi akadály után és be nem vallott érzelem dacára lépésről lépésre kerülnek közelebb egymáshoz. Egy csiga sebességével!
A Galbraith-történetekben a legfőbb élvezetet sokak számára valószínűleg e kettős közötti kapcsolat jelenti. Rowling könyvről könyvre pattanásig feszíti ezt a cselekményszálat, elmegy a legvégső határig, aztán visszalép egyet, majd oldalra kettőt, aztán óvatosan megint előre csosszan. Zseniális az egész. Mintha folyamatosan mézesmadzagot lóbálna az orrod előtt. És amikor azt gondolod, na most, most már tényleg egymás karjaiban kötnek ki, akkor az irgalmat nem ismerő Joanne Katherine Rowling újabb teret talál a kitérésre.
De most már nincs mese, most már TÉNYLEG muszáj, hogy egymás karjaiban kössenek ki… öö. vagyis hát, azt hiszem…
Értékelés: 8/10
Robert Galbraith: A koromfekete szív (Cormoran Strikie 6.)
Gabo Könyvkiadó. 2022. 1104 oldal
—
Kritika a sorozat korábbi köteteiről:
4. Halálos fehér
5. Zavaros vér