Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen – Könyv – kritika

Körülbelül 35-40 éve olvastam utoljára Agatha Christie-könyvet. Az életmű nagy részén átrágtam magam, mert Manci néném évtizeden keresztül vásárolta fel a zsánerbe tartozó könyveket, és a krimi királynőjének művei természetesen nem maradhattak ki. Aztán egyszer csak torkig lettem. Ráuntam a nagy bajszú belgára, ugyanúgy mint a kotnyeles Mrs. Marple-re. Egy könyvkritika blog viszont jó alkalmat ad arra, hogy új esélyt kapjon a klasszikus brit szerző. És persze ilyenkor szerencsésebb, ha a leghíresebb művek közül választunk. Mint amilyen a Gyilkosság az Orient expresszen is.

A lezárt expresszvonat rejtélye

A kontinentális Európa teljes szélességében Isztambul és Párizs között közlekedő Orient expressz pompás helyszínnek tűnik egy gyilkosság kivitelezéséhez. Felszállsz, megteszed, ami kell, lehetőség szerint éjszaka, amikor mindenki békésen szunyál a hálófülkéjében, majd a következő állomáson leszállsz és csá, a többi legyen a vonaton utazók gondja.

Persze véletlenek mindig közbejöhetnek. Például kitör egy hóvihar és a jugoszláviai senkiföldjén ragadsz a vonaton két állomás között. Aztán, és ez még rosszabb eshetőség, az Orient expresszen utazik maga a híres belga magándetektív, Hercule Poirot is, akit rögvest felkérnek, hogy vizsgálja ki az ügyet. De ha nem kérnék fel, ide a rozsdás bökőt, akkor is kivizsgálná.

Nyugalom, senki ne izgassa fel magát!

Könnyed krimi. Az a műfaj, amikor ugyan krimit olvasol, de azért túlságosan nem kell felizgatnod magad rajta. Főleg hölgyolvasók kezébe való. (Ásítás.) No, most tekerjük vissza még az idő kerekét is vagy száz évvel és máris az Orient expresszen zötykölődve találjuk magunkat.

Egy hercegnő és egy grófi pár is van az utasok között, de szinte az összes többi utas a középosztályhoz vagy a szolga-személyzethez tartozik. A legtöbbjük teljesen átlagos személyiség, a társadalmi konvenciók által megszabott biztonsági pályán haladva. Miközben az értelem fénye csak halványan pislákol a szemükből.

Azok a hálófülkék neked sem jönnének rosszul. Ha esetleg te is be akarnál aludni…

Egyedül Mary Debenhamben, a nevelőnőben van egy kis élet. És ez bizony egy teljes könyvhöz elég kevés.

Mert bizony, legyen a nagy Poirot bármennyire is kiváló bűnüldöző, mint személyiség, hát, modoros kis mitugrásznak tűnik.

Hercule Poirot előnnyel indul

A jeles magándetektív észbeli képességeit persze képtelenség vitatni. Azonban azt nem lehet nem észrevenni, hogy Poirot jelentős segítséget kap Agatha Christie-től. Előbb akaratlanul ugyan, de kihallgatja két későbbi utastársa beszélgetését. (Nagyon gyanúsak!) Majd ezt követően megismerkedik a későbbi áldozattal is, akit az arckifejezése alapján kirívóan ellenszenves személynek talál. Mint ahogy az utastársak nagy része is.

Mintha ez ilyen egyszerű lenne! Manci néném például olyan, mint egy aszott vén varjú. A hangja rekedt károgás. A kinézete alapján elfutna előle az ember. De ha kicsit jobban megismered, izé, hát, mégiscsak el bírod viselni valahogy…

Szóval az áldozat egy szemétláda. Ránézésre. Aztán mikor elteszik láb alól, Poirot seperc alatt rájön, hogy igazából is az, hiszen egy nagy port kavart gyerekrablási ügy elkövetője volt Amerikában. Csak hát, ugye, a kiszabott ügyvédek…

Na, így azért egész könnyű. Innen talán te is megoldanád az ügyet.

Na jó, te talán nem.

A Gyilkosság az Orient expresszen a rejtélyesnél is rejtélyesebb

Ha te nyomoznál ebben a gyilkosságban, hát a falra másznál a sok értelmezhetetlen bűnjeltől, a vonaton felbukkanó és összevissza mászkáló titokzatos idegenektől, vagy attól, hogy egész egyszerűen mindenkinek van alibije. A sok egymást követő unalmas kihallgatástól talán kezdenél elálmosodni…

A Gyilkosság az Orient expresszen című krimiben a rejtély faktor az, ami a legjobban működik. Az eset annyira bonyolult, annyi mindenre kell figyelni, hogy a megoldásra esély sincs egy olyan kiemelkedő elme nélkül, mint amilyen a kis belgáé.

Viszont a nyomozás nélkülözi a nagy dramaturgiai fordulatokat. Monoton. Hiába tűnik az eset teljes zűrzavarnak. Azonban mégis fogva tart, mert Poirot rájön egy csomó olyan dologra, amelyek neked eszedbe sem jutnának. És amelyek, noha mind fontos felfedezésnek tűnnek a gyilkossági ügy szempontjából, az összképet tekintve mégsem visznek előre egy jottányit sem…

Talán azért, mert a Gyilkosság az Orient expresszen megoldása olyan faramuci, olyannyira képtelen, hogy az egész eset teljesen kivitelezhetetlennek tűnik.

Igen, ezt a gyilkosságot egy krimiírón kívül bármilyen más ember képtelen lenne kiagyalni. A végrehajtása pedig még annyira sem működne. Mese az egész.

Poirot mesét mond

Hogyan fejeződik be Agatha Christie minden egyes bűnügyi regénye? A gyanúsítottak összegyűlnek egy helyen, a detektív pedig elmondja, hogy mi történt és miért.

És ezt talán a Gyilkosság az Orient expresszen legkevesebb izgalommal szolgáló része. Bár Agatha Christie kedveskedik egy-két olyan információval, amit korábban ravaszul elrejtett a szövegben, és amire fel is kapod a fejed, mondván: a fenébe is, hogyan hogy ezeket nem vettem észre!?, az ügy összefoglalása mégis a könyv legegyhangúbb része. Mentes minden tagadástól, tiltakozástól, fordulattól, a gyanúsítottak néma csendben hallgatják végig Hercule Poirot-t. Az olvasónak is be kell érnie azzal, hogy a rejtély megoldódott. Az expressz haladhat tovább. Hiába, no, ez van, ez egy könnyed krimi.

Konklúzió:

Ha már vagy 40 éve nem olvastál semmit Agatha Christie-től, mert ráuntál, hát nem a Gyilkosság az Orient expresszen lesz az, ami újra kedvet csinál a szerzőhöz.

Értékelés: 7.2/10

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen (Hercule Poirot 10.)
Helikon Kiadó. 2024. 300 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája