Matthew Quirk: Éjjeli ügynök – Könyv – kritika

Matthew Quirk: Éjjeli ügynök - Könyvborító

A Fehér Házban bármelyik pillanatban hívás érkezhet egy titkos telefonszámra. A partvonalra került Peter Sutherland FBI-ügynök egy éve állandó éjszakai ügyeletes. Egyetlen feladata az, hogy fogadja a hívást és továbbítsa azt a megfelelő személyekhez. Amikor végre megszólal a telefon, és egy életveszélyben lévő fiatal nő kér segítséget, az éjjeli ügynök azt teszi, amit a lelkiismerete diktál. És ezzel egy életveszélyes összeesküvésbe keveredik.

Az Éjjeli ügynök letehetetlen

Ritkán futni bele olyan könyvbe, ami ilyen viharos gyorsasággal képes berántani az olvasóját, mint Matthew Quirk kémregénye. Legalábbis annak első 80 oldala. Quirk azonnal olyan feszült atmoszférát, izgalmakat és egy olyan kíméletlen főellenségét teremt, hogy szó szerint falod az oldalakat.

Akció, életveszély, egy titkos játszma a Fehér Házban. Radar alatt mozgó kémek. Ráadásul az orosz GRU is feltűnik, akikhez képest a FSZB is (azaz a hajdani KGB utódja) igazi cserkészlányok gyülekezetének tűnik (legalábbis Matthew Quirk szerint). És ha már feltűnnek, el is kezdenek levadászni mindenkit, aki közel kerül a tűzhöz.

Ez körülbelül az Éjjeli ügynök első 80-100 oldala. Innét, ha nem akarsz csalódni, ne is olvass tovább! És ez ugyanúgy vonatkozik a könyvre is, mint erre a kritikára.

Read more

Mike Omer: Élve eltemetve – Könyv – kritika

Mike Omer: Élve eltemetve - Könyvborító

A sorozatgyilkosok élete sem egyszerű. Annak például, amelyik élve temeti el az áldozatait, rengeteget kell ásnia. A texasi San Angelo-ban ráadásul dög meleg is van. Nem beszélve a macerás, agyagos talajról. De nem akarom sajnáltatni az illetőt; aki ilyesmit tesz, az egy szemét alak, megérdemli, hogy szenvedjen… Persze mit szóljon akkor az áldozat (mint ahogy általában, úgy most is: egy csinos, ifjú hölgy) aki azt veszi észre, hogy ő van élve eltemetve?…

… Zoe Bentley és partnere Tatum Gray a sorozat második részében is mélyre ás egy sorozatgyilkos őrült elméjében.

Valami hiányzik az Élve eltemetve című könyvből

Nos, leginkább az egyedi hang, valami igazán eredeti, olyasmi, ami megkülönbözteti Mike Omer írását a többi sorozatgyilkost szerepeltető tucat-thrillerrel szemben.

Az Élve eltemetve sok szempontból közepes munka. Nem túl érdekes karakterek és kevés igazán izgalmas fordulat vagy jelenet jellemzi, az írás pedig összességében elég színtelen.

És azt, hogy mennyi közreműködő segítségére volt szükség ahhoz, hogy épkézláb könyv kerekedjen belőle, hűen mutatja az utószó. Ami így, ebben a formában teljesen azt a hatást kelti, mintha Mike Omer képtelen lenne egyedül, saját maga letenni egy kész művet az asztalra. Talán így is van.

Read more

Mary Burton: Az utolsó húzás – Könyv – kritika

Mary Burton: Az utolsó húzás - Könyvborító

Mary Burton több tucat romantikus regény szerzője. Ez a tény nyilván alapból sok krimiolvasót elriaszthat Az utolsó húzás című könyvtől. Ha azonban szeretsz veszélyesen élni, nyugodtan adhatsz neki egy esélyt.

Az utolsó húzás vállalható sorozatgyilkosos krimi

Ha már vagy ezer krimit olvastál, amiben egy-egy beteg állat öldösi a derék amerikai polgárokat, hát biztosan elég nehézen tudnak neked újat mondani. Mary Burtonnek sem igazán sikerül. De ez cseppet sem probléma, mivel szemlátomást nem is törekszik rá.

Az utolsó húzás szépen felvonultatja a zsáner kötelező elemeit: jelen van a munkájának élő, megszállott FBI ügynök (Kate Hayden); a derék és megbízható zsaru (Theo Mazur), aki a családját helyezi a karrierje elé; és egy megszállott sorozatgyilkos: a Szamaritánus.

Kisebb gond, hogy ő elméletileg már sitten ül, de hát láttál már éppen elég utánzót, sorozatgyilkos által kiképzett tanítványt vagy tévedésből sittre vágott bűnözőt. Hogy a Szamaritánus melyik altípus, azt már Dr. Haydennek és Mazurnak kell eldönteni.

Romantika faktor a minimumon

A főhősöknek természetesen muszáj együtt dolgozni. És akkor itt Burton már meg is lep téged: egyikük sem elviselhetetlen, nem utálják egymást, a ruhát sem akarják letépni egymásról azonnal, továbbá prímán együtt tudnak dolgozni. Mindketten okosak és elhivatottak, csoda hát, ha felébred bennünk a vonzalom egymás iránt?

Nem.

Read more

David Baldacci: Végső fázis – Könyv – kritika

David Baldacci: Végső fázis könyvborító

Amos Decker egyszer már nyerte a súlycsoportját

Fogadok, te is azt gondolod, milyen nagyszerű könyv volt már az Amos Decker-sorozat első része, Az emlékek börtönében. Noha a könyv felszíne alatt valójában csak egy átlagos krimi dohogott, mégis szokatlanul és lebilincselően egyedi volt ez a 130 kilós, mogorva és különc főhős, aki MINDENRE IS emlékezik, ami az életben vele történt, másodperc pontossággal. A Végső fázissal most visszatérő csodabogár Amos Deckernek ráadásul a családjáért is bosszút kellett állni. Pompás kezdet volt, na!

(Főképpen, ha már réges régen megfogadtad, hogy nem veszel többet a kezedbe David Baldacci-könyvet, hiszen annyira pocsék író az illető. Az emlékek börtönében azonban, mi tagadás, ellenállhatatlannak bizonyult.)

Röviden szólva, Amos elkapta a családja gyilkosát, azt a rohadt kis szemétládát és beállt az FBI-hoz, külsős tanácsadónak, éppen úgy mint Patrick Jane, a Mentalista az utolsó évadában.

Hé, Decker esze kezd elmenni!

Read more

Lee Child: Ne add fel könnyen – Könyv – kritika

Lee Child: Ne add fel könnyen könyvborító

Mivel ezt a blogot úgysem olvassák túl sokan, azt hiszem anélkül, hogy túl nagy körben köznevetség tárgyává válnék, bevallhatom, hogy Jack Reacher őrnagy az egyik legnagyobb példaképem! Tessék, kimondtam. Nagy szavak, tudom. De aki elolvassa a Ne add fel könnyen című thrillert, tuti, hogy az onnantól csodálattal követi Lee Child ex-katonai rendőr főhősének pályafutását.

Jack Reachert példaképnek!

Példaképem, Jack Reacher őrnagy Lee Child nagyszerű sorozatának második részében (ami jó 20 év után akadt újra a kezembe, ezért véletlenül még egyszer kiolvastam) egy furgon rakterében találja magát – az FBI egy szemrevaló ügynökével együtt. Akit elraboltak. Példaképem, Jack Reacher őrnagy csak úgy véletlenül kerül a furgonba. A Ne add fel könnyen végtelenül buta emberrablói ahelyett, hogy kipenderítenék a kocsiból, magukkal cipelik. Elképzelni sem tudják ezek a nyavalyások, hogy ezzel mekkora problémákat vesznek a nyakukba.

Példaképem, Jack Reacher őrnagy ugyanis erős, okos, képzett, ravasz és Sherlock Holmes-abb Sherlock Holmes-nál is (lásd: A sátán kutyája). (Figyelj csak, hogy kielemzi már a csajszit az elején.) Az igazságérzete ráadásul a plafont verdesi. Ő a legjobb mesterlövész is. (Lefogadhatod, hogy páran golyót kapnak a fejükbe.)

Read more

J. D. Barker: Az ötödik áldozat – Könyv – kritika

J. D. Barker: Az ötödik áldozat könyvborító

Ha sorozatgyilkos lennél, hát biztosan nem nehezítenéd meg a saját dolgodat annyi kavarással, mint Ansom Bishop, Az ötödik áldozat című könyv titokzatos gonosztevője a sajátját. Nem terveznél ilyen szoros időrenddel sem, és tervekkel az átkozott terveken belül… Hogy aztán folyton az órádat kelljen figyelned, nehogy lemaradj a saját cselszövésedről…

Miközben, ugye, éppen körözés alatt állsz az előző részben elkövetett galádságok miatt. Biztos, hogy naplót se írnál, hogy aztán a fél rendőrség és az FBI (akikhez ráadásul előzékenyen el is juttatod) azon csámcsogjon kedvére és HASZOS infókkal lássa el magát ellened. De hát egy gyakorló sorozatgyilkos biztosan jobban tudja…

Az ötödik áldozat túl van írva, de rendesen

Egyszóval Barker könyvében túl sok a bonyodalom, túl sok a mesterkéltség és a centiméteres pontossággal kiszámított hihetetlen fordulat, amelyeknek köszönhetően a Bishop, hogy hogy nem, mindig jó pár lépéssel az üldözői előtt jár.

Read more