David Baldacci: Végső fázis – Könyv – kritika

Fogadok, te is azért vagy itt, mert azt gondolod, mekkora jó könyv volt már az Amos Decker-sorozat első része, Az emlékek börtönében. Aztán miért volt jó? Hát, mert ha a felszín alatt csak egy átlagos krimi dohogott is, mennyire feldobta mégis a 130 kilós, mogorva, különc főhős, aki MINDENRE IS emlékezik, ami az életben vele történt, másodperc pontossággal. Akinek ráadásul a családjáért is bosszút kellett állni. Mekkora jó volt? Kb. 8,5. És ez azért is nagy szó, mivel vagy 10 éve szent esküvést fogadtam, hogy nem veszek a kezembe többet Baldacci-könyvet, annyira pocsék író. Jól van, oké, de aztán Az emlékek börtönében fülszövegének nem tudtam ellenállni. Slussz-passz, Amos elkapta a családja gyilkosát, azt a büdös kis görényt és beállt az FBI-hoz, külsős tanácsadónak, épp mint Patrick Jane, a Mentalista az uccsó évadban.

No, az FBI nem aprózza el: Amos csapatában van egy FBI-os főnöke, egy FBI-os kollégája, az újságíró csajszi az előző részből és a pszichológus maca. Soknak érzed? Ja, jó hogy Manci nénit a B-lépcsőházból nem veszik be, mert jól ért a keresztrejtvény-fejtéshez. Különbusz kell nekik, ha kimennek egy helyszínre. Mit gondolsz, ezeket a karaktereket árnyalja is valaki? Lófarát, egyedül az FBI-os kolléga különböztethető meg a csapat többi tagjától, de csupán amiatt, mert folyamatosan geciskedik Amossal. A többiek MINDENT elhisznek neki.

Szerinted jól teszik? A kutya valagát! A dagadék Amos ugyanis nekiáll fogyókúrázni, ami rá is fér, nem mondom, de túlzásba viszi szerencsétlen marhája, emiatt elkezdenek kiürülni a szervezete glikogénraktárai, és ez nem tesz jót az AGYÁNAK. Ez persze csak az én tippem, lehet, hogy más baja van, de az mindenképpen az AGYÁT vette célba, agyrák, vagy mittomom én, de a lényeg, hogy a faszi kezd teljesen begolyózni.

A tanút például kinyírják miatta. Ja, hát, izé, bocs, mondja Amos, nem is gondoltam, hogy ez lesz. Amos egyetlen szerencséje az, hogy mindenki más is teljesen hülye a társaságban, vakok között pedig félszemű a király, így csökkent agyműködéssel is előre tud evickélni.

Pedig a Végső fázis tettese a lehető legbonyolultabb tervet eszeli ki, hogy eltűnjön az üldözői elől. Olyan bonyolult tervet, hogy ezzel évtizedekre való elfoglaltságot biztosít saját magának. Ártatlanokat juttat börtönbe, akiket a végén még újra ki is kell szabadítania. És folyamatosan embereket kell eltenni láb alól, hogy flottul menjenek a dolgok. Amos közben minden józan észt félretéve halad előre, mint egy virgonc vaddisznó a porcelánboltban. Az összes terve besül, folyton átvágják és hülyét csinálnak belőle, miközben ő folyamatosan életveszélybe sodor másokat. Te meg a partvonalról figyeled az eseményeket és folyton felszisszensz: Amos, bazmeg, ne! Ne már, ezt tényleg ne, öreg!

És azt hiszed, az majd segít rajta, hogy ekkor MÉG EGY VALAKI csatlakozik a csapatukhoz? (Ja, jól hallottad, most már hatan nyomoznak!) Hát egy fittyfenét segít. Ez leginkább azért gáz, mert ha természettől fogva naív, befolyásolható és hiszékeny vagy, éppúgy mint jelen sorok írója, akkor is nagyrészt előre látod a cselekmény összes csavarát és fordulatát. Két HATALMAS-nak szánt meglepetés is van benne, mindkettőt kitaláltam helyből, nekifutás nélkül, amint bedobták őket.

Akkor vajon Amos, ez a DAGADT, RETARDÁLT, BÉNA KÖCSÖG miért nem találja ki őket, hm?! Tudod, miért? Tuti azért, mert David Baldacci két könyvet jelentet meg évente. Nincs az az isten, hogy évente két könyvet jelentessél meg úgy, hogy azoknak füle és farka is legyen. (vö. Leslie L. Lawrence vagy Nemere István.) Baldacci mostanára, ha visszafogottabb mértékben is, de valószínűleg ugyanolyan franchise-á vált mint James Patterson, ahol egy név mögött egy egész team áll, amely több műfajban ONTJA a könyveket. Namármost a Végső fázist, az Amos Decker-sorozat 2. részét valszeg a csapat leghülyébb, minimális íráskészséggel megáldott tagjára bízhatták.

Ezért történhetnek a Végső fázisban olyan valószínűtlen marhaságok, mint hogy Amos egy sima Google-kereséssel! ér el áttörést a nyomozásban. Vagy hogy akkora tettrekészséggel, mint Jack Reacher őrnagy (ld.: Lee Child: Ne add fel könnyeb), az összes lapját felfedve (a lehető legértéktelenebb összeállítás, csak mondom) magára haragítja nagy hatalmú ellenfeleit – majd ezután felfedezi, hogy tutkó ki fogják nyírni. És mit csinál ekkor? Na mit? Elkezd rinyálni a marhája és várja, hogy megmentsék.

4.5/10

David Baldacci: Végső fázis (Amos Decker 2.)
General Press. 2018. 432 oldal