Tim Weaver: Holtvadászat – Könyv – kritika
Lehet, már előre csorgatod a nyáladat, mert a Tim Weaver-féle Holtvadászat is afféle sötét és borongós kriminek tűnik, mint amilyeneket általában Dennis Lehane tesz le az asztalra. És szó se róla, a könyv tényleg jól kezdődik: azonnal együtt érzel David Rakerrel a nagy tragédiája után, esetleg meg is kedveled ezt a jámbor jótét lelket. A nyomozás is teljesen rendben van, pár kisebb döccenőt leszámítva a párbeszédeknél:
„- Igen?
– Igen.
– Tényleg?
– Tényleg.
– De biztos, hogy tényleg?”
A fordítói hibákon is túlteszed magad:
holtszemle – halottszeme helyett
életmű – életrajz helyett
elvesztette az életét – meghalt helyett.
Miért ilyen fura itt mindenki?!
Főleg, mert Tim Weaver prezentál egy olyan elvetemült ellenfelet, akitől egyenesen összecsinálod magad! Annyira megrémülsz, hogy észre sem veszed, hogy a Holtvadászat szereplőinek jó része mintha egészen különös alak lenne, például némi zsörtölődés közepette vacak 200 fontért kiadják jól fizető megbízóikat, vagy éppen teljesen váratlanul kinyírják saját magukat!
Ezután David Raker nyomozása átmegy akcióba, de azt mondod, hm, még mindig oké, kb. 7/10. És pontosan ekkor, amikor Rakernek, ennek a jámbor léleknek tárcsázni kéne a zsarukat, mert felismeri, hogy ez az egész túlnőtt rajta, rájössz, hogy Tim Weaver, a szerző itt valószínűleg tartott egy kisebb szünetet írás közben. No nem túl sokat, éppen csak annyit, ameddig elugrott egy illegális thaiföldi zugklinikára és kiműttette a racionalitásért felelős bal agyféltekéjét. De az egészet ám!
A világ második legbénább összeesküvése
Raker innentől ugyanis kinyomozza A VILÁG MÁSODIK LEGBÉNÁBB ÖSSZEESKÜVÉSÉT (az elsőt lásd: Cixin Liu: A háromtest-probléma) amelynek résztvevői merő jó szándékból úgy akarnak segíteni másokon, hogy agymosásnak vetik alá őket. Ha valakinek nem tetszik, hogy segíteni akarnak neki, azt kinyírják. Ha bárki a közelükbe kerül, aki nem reménybeli páciens, azt is kinyírjak – és mindeközben teleszórják fél Angliát holttestekkel azért, hogy ELTÜNTESSÉK a saját nyomaikat.
Ezalatt rettegő, agymosott, vallási fanatikus, – korábbi bántalmazások áldozatai, illetve drogosokból és bűnözőkből álló – tagjaik beépülnek az angol közigazgatás és rendőrség LEGFELSŐBB szintjeire. Hogy kémkedjenek. Nem mondom, önbizalomnak aztán tényleg nincsenek híján!
A lábon lőtt ember a nyomodba ered!
Az Holtvadászat elvetemült gonoszáról is kiderül, hogy egyszerű pszichopata (unalmas eset)*. – Rakerről pedig, hogy egy kötöznivaló bolond, aki lában lövi az ellenfelét, majd elkezd menekülni bicegő üldözője elöl. Igen, igen, jól sejted: A LÁBON LŐTT EMBER végül kelepcét állít neki és BECSERKÉSZI.
Na és ekkor még hátra van ötven oldal, nem tudni, miért, mert nagyjából már minden ki van nyomozva. Hát azért, basszus, mert a szerző, Tim Weaver, jól jegyezzük meg ezt a nevet!!!, ekkor valószínűleg arra a felismerésre jutott, hogy ez a fél agy még mindig túl sok neki, így tett egy újabb látogatást arra a bizonyos zugklinikára Thaiföldön, és a maradék, kreativitásért felélős jobb agyféltekéjének is lefarigcsáltatta a felét. El lehet képzelni, hogy a szerencsétlen flótás mire jutott hitvány negyed aggyal!
Értékelés: 4/10
Tim Weaver: Holtvadászat (David Raker 1.)
Urbis. 2018. 392 oldal
–
Ez is érdekelhet, főleg, ha igazi gonosztevőre vágysz:
Chris Carter: Egy gonosz elme
* egyszerű pszichopata (unalmas eset) Elegáns utalás a Bárányok hallgatnak című filmre.