Tim Weaver: Holtvadászat – Könyv – kritika

Lehet, már előre csorgatod a nyáladat, mert ez is afféle sötét és borongós kriminek tűnik, mint amilyeneket általában Dennis Lehane írogat. És szó se róla, tényleg jól kezdődik, azonnal együtt érzel David Rakerrel a nagy tragédiája után, esetleg meg is kedveled ezt a jámbor jótét lelket. A nyomozás is okés, pár kisebb döccenővel a párbeszédeknél (- Igen? – Igen. – Tényleg? – Tényleg. – De biztos, hogy tényleg?)

A fordítói hibákon is túlteszed magad:

holtszemle – halottszeme helyett
életmű – életrajz helyett
elvesztette az életét – meghalt helyett.

Főleg, mert kapsz egy olyan elvetemült ellenfelet, akitől egyenesen BEFOSOL. Annyira fosol, hogy észre sem veszed, hogy a szereplők jó része mintha egészen fura lenne, például némi zsörtölődés közepette szaros 200 fontért kiadjak jól tejelő megbízóikat, vagy éppen teljesen váratlanul kinyírjak saját magukat.

Ezután a nyomozás átmegy akcióba, de azt mondod, hm, meg mindig oké, kb. 7/10. És pontosan ekkor, amidőn Rakernek, ennek a jámbor léleknek tárcsázni kéne a zsarukat, mert felismeri, hogy ez az egész túlnőtt rajta, rájössz, hogy Tim Weaver, a szerző itt valószínűleg tartott egy kisebb szünetet írás közben, na nem túl sokat, éppen csak annyit, ameddig elugrott egy illegális thaiföldi zugklinikára és kiműttette a racionalitásért felelős bal agyféltekéjét. De az egészet ám.

Raker innentől ugyanis kinyomozza A VILÁG LEGBÉNÁBB ÖSSZEESKÜVÉSÉT (az elsőt ld. Cixin Liu: A ​háromtest-probléma) amelynek résztvevői merő jó szándékból úgy akarnak segíteni másokon, hogy agymosásnak vetik alá őket. Ha valakinek nem tetszik, hogy segíteni akarnak neki, azt kinyírják. Ha bárki a közelükbe kerül, aki nem reménybeli páciens, azt is kinyírjak – és mindeközben teleszórják fél Angliát holttestekkel azért, hogy ELTÜNTESSÉK a saját nyomaikat. Ezalatt rettegő, agymosott, vallási fanatikus ex-bántalmazottakból (drogosokból és bűnözőkből) álló tagjaik beépülnek az angol közigazgatás és rendőrség LEGFELSŐBB szintjeire. Hogy kémkedjenek. Nem mondom, önbizalomnak aztán tényleg nincsenek híján!

Az elvetemült gonoszról is kiderül, hogy egyszerű pszichopata (unalmas eset). – Rakerről pedig, hogy egy szerencsétlen lófaszjancsi, aki lában lövi az ellenfelét, majd elkezd menekülni bicegő üldözője elöl. Igen, igen, jól sejted: A LÁBON LŐTT EMBER végül kelepcét állít neki és BECSERKÉSZI.

Na és ekkor még hátra van ötven oldal, nem tudni, miért, mert nagyjából már minden ki van nyomozva. Hát azért, bazmeg, mert a szerző, Tim Weaver, jól jegyezzük meg ezt a nevet, ekkor valószínűleg arra a felismerésre jutott, hogy ez a fél agy még mindig túl sok neki, így tett egy újabb látogatást arra a bizonyos zugklinikára Thaiföldön, és a maradék kreativitásért felélős jobb agyféltekéjének is lefarigcsáltatta a felét. El lehet képzelni, hogy csórikám mire jutott szaros negyed aggyal.

4/10

Tim Weaver: Holtvadászat (David Raker 1.)
Urbis. 2018. 392 oldal
–
Ezek is érdekelhetnek:
Chris Carter: Egy gonosz elme