Jonas Bonnier: Svédcsavar – Könyv – kritika

Jonas Bonnier könyve a skandináv krimi és a dokumentum-regény találkozása a boncasztalon. Vagy mi. Igazából nem teljesen, mert az előbbi zsánerre majdnem csak a helyszín utal, az a fajta nyavalygás, melynek során a szereplők a kezdést követően már oldalak óta depiznek, de a nevüket és a neműket még mindig nem tudod, már nem jellemzi. Ha pedig attól félsz, hogy igaz történet lévén csak a tényeket hajigálják egymásra, ez sem áll rá, hiszen teljesen áramvonalasra van regényesítve.

2009-ben pár csóka kirámolta a G4S készpénz-logisztikai cég stockholmi lerakatát, helikopterrel. (Röpködtek a százmillió koronák.) A regény az előkészületek és a rablás története.

A könyvnek az előkészületeket kitevő értelemszerűen nagyobb hányada, hm, leginkább az ÉRDEKES jelzőért kiált. Nem annyira izgalmas és fordulatos, mint azt a zsáner (heist = rablós-átverős) diktálná, ez inkább majd csak az akciórészre lesz igaz, de attól még a Svédcsavart jó olvasni, mert a karakterek nagyon jól eltalálták. Bűnözök a nyavalyások, ámde sikerült őket olyan szinten érdekessé tenni, sőt megkedveltetni, hogy bakker, elkezdesz szurkolni, hogy sikerrel járjanak.

A rendőrségi szál emellett kissé feleslegesnek tűnik, leginkább csak úgy lóg a levegőben… úgy értem, valahol a helikopter környékén… Bár itt van ez a rendőr csacsa, Thurn kisasszony, és hát közben őneki is szurkolsz kicsikét.

A lezáró fejezet viszont, amely keretbe foglalja a sztorit, totál értelmetlen és felesleges, érződik, hogy a Bonnier kissé öncélúan fércelte csak hozzá.

Viszont, ha elolvastad a könyvet, akkor már muszáj utánanézni annak is, hogy mi lett a srácokkal (https://en.wikipedia.org/wiki/Västberga_helicopter_robbery), ez ugyanis, ejnye-bejnye, hiányzik a végéről.

7.5/10

Jonas Bonnier: Svédcsavar
Animus. 2018. 400 oldal