Marjorie Liu – Sana Takeda: Monstress – A fenevad 6.: Az eskü – Képregény – kritika

Marjorie Liu - Sana Takeda: Monstress - A fenevad 6.: Az eskü - Képregény-borító

Marjorie Liu és Sana Takeda minden képzeletet felülmúló képregény-sorozata egy páratlan fantasy világban játszódik. Egy páratlanul összetett, páratlanul kegyetlen és páratlanul csodaszép képzeletbeli világban. A Monstress-képregények Az eskü című hatodik kötete folytatja a hatalmi játszmákkal, rejtőzködő túlvilági lényekkel, árulással és borzalmakkal teli történet-folyamát. Amelyben a főszereplő Farkasvérű Maika számos ellensége mellett a barátaiban, sőt saját családtagjaiban sem bízhat. Az egyetlen, akire – talán – számíthat, az nem más, mint a testében rejtőző ősi és vérszomjas entitás.

A Monstress új szintre emeli a képregényt

A Monstress-sorozat két alkotója, a képregény-műfaj Lennon és McCartney-je, azaz Marjorie Liu és Sana Takeda lényegében az összes jelentős sci-fi és fantasy-díjat besöpörte közös művükért. Vagy ha eddig még nem, hát ezután fogja. Teljesen megérdemelten.

A humánok és árkanok között dúló háborút túlvilági hatalmak mozgatják. A földön járó emberfeletti lények hol saját testi valójukban, hol álarc mögé, vagy éppen más testébe rejtőzve küzdenek egymással a hatalomért. Farkasvérű Maika és kevés megmaradt barátja ebben a kaotikus, teljesen átláthatatlan, napról napra változó viszony-rendszerben próbálnak életben maradni.

Read more

A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő – Könyv – kritika

A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő - Könyvborító

A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő című könyvének egyetlen nagy hibája van: az hogy, ezzel vége is a történetnek. A. K. Larkwood két rész alatt lezavarta a Kígyókapuk sorozatot. Más szerző térdre esve rebegne sűrű hálaimákat, hogy egy ilyen nagyszerű és egyedi alapötlettel megfogta az isten lábát és minimum 5 kötetre húzná szét a szériát, sejtve, hogy ezzel talán meg is alkotta élete fő művét… Hiszen hol van arra a garancia, hogy legközelebb akár csak megközelítőleg is képes lesz hasonló színvonalra.

Az ezerszemű úrnő baljósan sziszeg

Szerelmes ork csajok, őrült, halottimádó szekták, a földön járó isteni megtestesülések és számtalan világ, amik között a Kígyókapukon szó szerint áthajókázva közlekedhetsz. Az alapfelállás monumentális. De ahol Larkwood a legjobbat alkotta, az mégiscsak az istenek kapcsán sikerült neki. A Kimondatlan Név című debütáló regényében három olyan istenség is szerepel, amelyek közül egyetlen egy is dicséretére válna bármely fantasy regénynek.

Az ezer darabra töredezett, szilánkjait az univerzumban szétszóró kígyóistennő, az űr hidegjébe száműzött rémisztő, örökkön gyilkos dühtől égő sárkány, avagy a hegy gyomrának titokzatos mélységeiben lakozó, megfoghatatlan, emberáldozatokra éhező, mindentudó entitás remek alapot kölcsönöznek Larkwood sorozatának.

Read more

Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj – Könyv – kritika

Christopher Buehlman: A fekete nyelvű tolvaj - könyvborító
C

Az oktatási rendszer mint olyan kész szívás. Mire komoly végzettséget szerzel, nyakig eladósodsz. Ha tolvajnak tanulsz, még rosszabb a helyzet. A tolvajok társulása, azaz a Szedők Céhe ugyanis pontosan tudja, hogy innentől kezdve minden olyan képességnek a birtokában vagy, ami a pénzszerzéshez szükséges. Így aztán a beled kidolgozhatod nekik. Kinch Na Shannack, A fekete nyelvű tolvaj főhőse ennél még egy fokkal rosszabbul jár. A rejtélyes küldetéssel, amelybe belekényszerítik, csak veszítenivalója van. Christopher Buehlman olvasói viszont nagyon jól jártak, Kinch Na Shannack kalandjai ugyanis fenemód szórakoztatóak.

Christopher Buehlman – Egy jókedélyű hang a fantasy-ben

A fantasy műfajában nem könnyű kitűnni, ez tény. Egyrészt mára már bőven túltermelési válság alakult ki, másrészt a Goodreads-hez hasonló oldalaknak köszönhetően sok esetben teljesen középszerű fércmunkáknak akad a legnagyobb rajongótáboruk. (Lásd: S. A. Chakraborty: Bronzváros) A multitálentum Buehlman – író, költő, színész, humorista – azonban képes arra, hogy szinte azonnal lefegyverezzen. Mégpedig a humorával.

Read more

Peter V. Brett: Napháború – Könyv – kritika

Peter V. Brett: Napháború – Könyvborító - Rovásember - Démon-ciklus

A démonok egy percig sem hagynak unatkozni

Mintha Peter V. Brett egyre jobb íróvá válna, ahogy egymást követik a Démon-ciklus könyvei. A Napháború esetében is már határozottan ez az érzésed. És még nem is csak arról van szó, hogy a könyvben a tét drámai mértékben megnő. Ami persze igaz, hanem inkább az a helyzet, hogy Brett sokkal jobban használja saját karaktereit.

Az éjszakák során a föld magjából a felszínre szivárgó démonok elsőre elég megfoghatatlannak és arctalannak tűnek. Azonban ahogy halad előre a sorozat, ezeket a pokoli lényeket is egyre jobban megismered.

A Rovásember című kötettel induló, és elsőre szokványosnak tűnő világ pedig egyre komplexebbé válik. A mélyben tanyázó démonok pedig rádöbbennek, hogy a vacsorájuk kezd egyre rágósabbá válni.

A Démon-ciklusban minden és mindenki párban jár: nappal és éjszaka, emberek és démonok, az északi hercegségek és Krázia, a Teremtő és Everam, a Shar Dama Ka és a Rovásember. Kráziára ez a helyzet még fokozottabban igaz: a férfiak és a nők ugyanúgy elkülönülnek, mint a teljes jogú sharumok és a khaffitok alacsonyabb, lenézett kasztja.

A Napháború című könyv viszont az egyesítésről szól. Az emberiségnek össze kell fogni a Szabadító zászlaja alatt, ha le akarják győzni a közös ellenséget. A probléma abban áll, hogy két Szabadító is van. És mindegyik meg van róla győződve, hogy ő az igazi. És teljes joggal…

Read more

Stephen King: Tündérmese – Könyv – kritika

Stephen King: Tündérmese - Könyv

Vannak még más világok is

Oké, ezt már tudjuk. Stephen King olvasói pedig főleg, elég csak a részben e témának szentelt Setét Torony sorozatra gondolni. King valószínűleg már mindenféle könyvet írt. Direkt mesekönyvet is, például a fentebb említett sorozat négy és feledik része is ez, azonban Tündérmese még nem került elő a boszorkány-konyhájából. Eddig. És bár az amerikai mester műveiben megszokott, hogy előszeretettel csúszkálnak egymásba alapból nem együvé tartozó univerzumok, az azért nem kérdés, hogy egy Tündérmese esetén egy másik világba kell ellátogatni. Már, ha kibírod addig.

Alapos felkészítés az ismeretlenre

Stephen King szemmel is nehezen átfogható Tündérmeséjének pontosan az egyharmada csupán a bevezetés. Amit más szerzők húsz oldalon elintéznek, azt ő nagyvonalúan beszorozza tízzel. (Talán fele is BŐVEN elég lenne.) Mentsége persze akad. Ha valaki képes ilyen érdekfeszítően írni egy mogorva vén fószerról és a rozoga, öreg kutyájáról, akkor nincs mit tenni, végigolvasod. Főleg, hogy King eközben folyamatosan csigázza fel a kíváncsiságodat. No meg a mesés titkokat rejtegető öregember és a jóravaló, vezeklésre felkészített tizenéves Charlie Reade nehézkesen szárba szökő barátságát is számos nehézség és aljas gonosztevők nehezítik.

Read more

Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák – Könyv – kritika

Stephen King - Owen King: Csipkerózsikák - Könyvborító

Bevallom, az összes könyv közül a féltéglákat szeretem a legjobban. Nagy szerencsémre egyik kedvenc írómtól, Stephen Kingtől nem áll túl távol a grafománia, így aztán elég gyakran megörvendeztet egy-egy nehézsúlyú alkotással.A Csipkerózsikák című féltéglában azt vizsgálja meg a mester, gyermeke, az igyekvő Owen hathatós közreműködésével, mi történne akkor, ha az összes nő egyszerre csak bealudna. Végleg.

Még belegondolni is szörnyű!

Ki főzne? Ki mosna? Ki takarítana ezután? Én biztos nem, az hétszentség. Arról nem is beszélve, hogy a leszbikus pornó, mint önálló filmművészeti ág, egyszerűen nem létezne többé!!!

A Csipkerózsikák kissé színtelen

King (és a szorgalmas Owen) nem vizsgálják az alaphelyzet ezen traumatikus aspektusát Csipkerózsikák című közös alkotásukban, ehelyett egy széles tablóképet rittyent, ahol az események középpontjában egy kisváros és annak női börtöne áll. Ugyanígy szereplők garmadájával indult anno a Búra alatt is, és ahhoz hasonlatosan mintha e könyv ereje is szétosztódna, és lassan elszivárogna a temérdek szereplő között. (Annyi megjegyzéssel, hogy a Búra kb. a 70. oldalára teljes dögunalommá válik. E mű viszont azért nem.)

Read more

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők – Könyv – kritika

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők - Könyvborító

Díjeső a nős testre

Vajon miért jelölhették ezt a könyvet egymilliárd díjra? Carmen Maria Machado A női test és más összetevők című könyve elnyerte elnyerte többek között a Brooklyn-i Közkönyvtár irodalmi díját IS, ami nagyon fontos elismerésnek tűnik így első hallásra. És a Lambada-díjat is. Na jó, elég a genyózásból, igazából Lambda. És a legjobb LGBTQ-tematikájú könyveket díjazzák vele.

(És itt akkor gyorsan meg is ragadnám az alkalmat, és a blog keresztény-demokrata érzelmű olvasóinak azt tanácsolnám, hogy – saját lelki egészségük megóvása érdekében – hagyják ki ezt az írásművet.)

A női test és más összetevők (és Carmen Maria Machado) talán tud valamit. Címet adni mindenképpen. Magyarul kicsit még jobban is hangzik mint az eredeti. (Her Body and Other Parties.)

Szürreális történetek

A cím, a fülszöveg és egyéb olyan összetevők, mint a Lambda-díj töménytelen mennyiségű szürrealizmust, erotikát és szexet ígérnek. Túlnyomó részben leszbikus szexet.

A szürrealizmus jelen is van egy kivételével mindegyik novellában, túlfűtött erotikát jóformán csak az elsőben találni, leszbikus szexet pedig a könyvben előrehaladva egyre csökkenő mennyiségben. Aztán el is enyészik teljesen.

Hétköznapi női vágyak és furcsa rejtélyek

Megtalálni viszont a A női test és más összetevők történeteiben a hétköznapi női vágyak kendőzetlen leírását, de még inkább különféle trauma-helyzeteket (bántalmazás, testkép-zavar, depresszió) amelyek mellett mindig jelen van valamiféle képtelen rejtély is, ami nem hagyja, hogy elengedd a történeteket: mi lesz, ha lekerül a nőci nyakáról a szalag? Vajon túléli csajszikám a világvégét? Ki a tökömé a gyerek? Ésatöbbi. A legérdekesebb az, hogy egy-egy bizarr szituáció csak keretet ad a történetnek, de azok okára vagy értelmére szinte sosem derül fény. Így ha befejezel egy novellát, az utána is ott motoszkál a fejedben. Nagyon ügyes.

Többnyire. Azért akadnak olyan sztorik is, amik csak furák, de amolyan fejvakarós módon. Kivéve a ál-Különleges ügyosztályt a kísérteteket látó Stablerrel és a labilis Bensonnal a főszerepben. Ez az alkotás ugyanis a történet-forgácsok és egy-egy odavetett félmondat bénítóan hosszú kollázsaként az ismert univerzum keretei között nem igazán értelmezhető.

Szépség és női érzékenység

Carmen Maria Machado írása viszont nagyon szép és egyenletes színvonalú. Még azt is hozzátenném, hogy női érzékenységgel íródott, ami általában nem pozitívumot szokott jelenteni, hanem eltúlzott érzelmességet. Nos, erről itt szó sincs. Tessék, meg is van a válasz a sok díjra meg jelölésre.

A női test és más összetevők szövegének egyenletességébe belógó két, szabályt erősítő kivétel érdekes módon pont a két leghatásosabb novellába pamacsol bele: Az elejétől a végéig stephen king-i baljósságot árasztó A lakó-t, – amellyel feltehetően saját gyermekkori traumáját írja ki magából a szerző, hiszen a szövegben célzatosan elhelyezi monogrammját, – agyonvágja egy oda nem illő, túlspilázott lezárással.

A még egy öltés a férj kedvértbe pedig kimódolt szerzői utasítások kerültek a felolvasás mikéntjéről:

„Ha hangosan felolvasod ezt a történetet, úgy utánozd a rázkódó vonat és a szeretkezés által gyötört ágy hangjait, hogy megpróbálsz a fogójánál szétfeszíteni egy összehajtható fémszéket…”

Mindenképpen, kedves Carmen! Mindenképpen!

Értékelés: 7.6/10

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők
Agave Könyvek. 2020. 288 oldal

Ez is érdekelhet:
Jen Beagin: A Nagy Svájci

1 2 3