Nem vitás, hogy az Internettel együtt a fantasy-szerzők aranykora is beköszöntött. Kis túlzással a kiadók mindent sz*rt megjelentetnek. Ha valaki sok fantasyt olvas, hát könnyedén azt tapasztalhatja, hogy a műfaj három frissen megjelent könyvéből (minimum) kettő középszerű vacak. Pláne, ha elsőkönyves szerzőről van szó. A. K. Larkwood A Kimondatlan Név című debütáló regényével szerencsére nem ez a helyzet.

Sétatempóban

Persze lehet, hogy a könyv legelején még nem oszlanak el teljesen a kétségeid. A Kimondatlan Név című könyv nyilvánvalóan azonnal megragadja a fantáziádat a teljesen egyedi világépítésével, azonban kezdetben mégis jellegtelennek tűnik. Amikor a választott menyasszony, Kszorvej elindul felfelé a lépcsőn a titokzatos isten szentélye felé, hogy az vélhetően elfogyassza őt következő vacsorájaként, akkor egy tapasztaltabb író talán jóval dermesztőbbre írta volna ezt a jelenetet. Kszorvej meg csak úgy simán felsétál.

De ugyanez szürkeség érhető tetten megmentője, a varázsló Belthandrosz Szethennáj kapcsán is. Az illető úr nagy hatalmú varázsló, ez azonban sehogy sem jön le róla. Inkább csak olyasféle személynek tűnik, aki ugyan ezt állítja magáról, de tanúbizonyságát nem igazán adja semmi ilyesminek.

Némi időnek el kell telnie, mire rájössz, hogy ők mindketten egyszerűen csak ilyenek.

A. K. Larkwood viszont arról mindenképpen gondoskodik, hogy ne add fel, míg az igazi kalandok el nem kezdődnek.