A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő – Könyv – kritika
A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő című könyvének egyetlen nagy hibája van: az hogy, ezzel vége is a történetnek. A. K. Larkwood két rész alatt lezavarta a Kígyókapuk sorozatot. Más szerző térdre esve rebegne sűrű hálaimákat, hogy egy ilyen nagyszerű és egyedi alapötlettel megfogta az isten lábát és minimum 5 kötetre húzná szét a szériát, sejtve, hogy ezzel talán meg is alkotta élete fő művét… Hiszen hol van arra a garancia, hogy legközelebb akár csak megközelítőleg is képes lesz hasonló színvonalra.
Az ezerszemű úrnő baljósan sziszeg
Szerelmes ork csajok, őrült, halottimádó szekták, a földön járó isteni megtestesülések és számtalan világ, amik között a Kígyókapukon szó szerint áthajókázva közlekedhetsz. Az alapfelállás monumentális. De ahol Larkwood a legjobbat alkotta, az mégiscsak az istenek kapcsán sikerült neki. A Kimondatlan Név című debütáló regényében három olyan istenség is szerepel, amelyek közül egyetlen egy is dicséretére válna bármely fantasy regénynek.
Az ezer darabra töredezett, szilánkjait az univerzumban szétszóró kígyóistennő, az űr hidegjébe száműzött rémisztő, örökkön gyilkos dühtől égő sárkány, avagy a hegy gyomrának titokzatos mélységeiben lakozó, megfoghatatlan, emberáldozatokra éhező, mindentudó entitás remek alapot kölcsönöznek Larkwood sorozatának.
Read more