A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő – Könyv – kritika

A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő - Könyvborító

A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő című könyvének egyetlen nagy hibája van: az hogy, ezzel vége is a történetnek. A. K. Larkwood két rész alatt lezavarta a Kígyókapuk sorozatot. Más szerző térdre esve rebegne sűrű hálaimákat, hogy egy ilyen nagyszerű és egyedi alapötlettel megfogta az isten lábát és minimum 5 kötetre húzná szét a szériát, sejtve, hogy ezzel talán meg is alkotta élete fő művét… Hiszen hol van arra a garancia, hogy legközelebb akár csak megközelítőleg is képes lesz hasonló színvonalra.

Az ezerszemű úrnő baljósan sziszeg

Szerelmes ork csajok, őrült, halottimádó szekták, a földön járó isteni megtestesülések és számtalan világ, amik között a Kígyókapukon szó szerint áthajókázva közlekedhetsz. Az alapfelállás monumentális. De ahol Larkwood a legjobbat alkotta, az mégiscsak az istenek kapcsán sikerült neki. A Kimondatlan Név című debütáló regényében három olyan istenség is szerepel, amelyek közül egyetlen egy is dicséretére válna bármely fantasy regénynek.

Az ezer darabra töredezett, szilánkjait az univerzumban szétszóró kígyóistennő, az űr hidegjébe száműzött rémisztő, örökkön gyilkos dühtől égő sárkány, avagy a hegy gyomrának titokzatos mélységeiben lakozó, megfoghatatlan, emberáldozatokra éhező, mindentudó entitás remek alapot kölcsönöznek Larkwood sorozatának.

Read more

Jenn Lyons: Királyok veszte – Könyv – kritika

Jenn Lyons: Királyok veszte - Könyvborító

Jenn Lyons: Királyok veszte című könyve izgalmas felütéssel kezd: itt van nekünk egy hős, aki nem megmenteni fogja a világot, hanem szétkapni, mint bolond gyerek a hógolyót. Legalábbis, ha a jóslatok igazat állítanak. De ne szaladjunk ennyire előre; ez, ha jól számolunk, leghamarabb is kb. 2100 oldallal később fog csak bekövetkezni. Már ha a kövi két kötet is hasonlóan terjedelmes féltéglának bizonyul majd. (Aha, annak.)

Azt már az első oldalakon észreveszed, hogy a Királyok veszte története high fantasy-hez illően sűrű szövésű, a háttérvilág végtelenül alaposan kidolgozott, szinte minden oldalra jut valami, a szövegbe szervesen beépülő háttér-információ. A történet szereplői között HEMZSEGNEK az isteni hatalmú mágusok, démonok, sárkányok, viszont Jenn Lyons írásművét szerencsére nem jellemzi semmiféle túlzásba vitt mágikus bohóckodás, varázslatot is alig-alig sütnek el benne, egyszóval a szerző dicséretes önmérsékletet gyakorolva eléri, hogy a végeredmény mégse legyen nevetséges.

Ja és van benne beszélő sárkány is. Hát igen, az ilyesmi nem a legjobban szokott sikerülni. Itt valahogy mégse akkora gáz.

Read more

Marjorie Liu – Sana Takeda: Monstress – Fenevad 1.: Ébredés – Képregény – kritika

Monstress – Fenevad 1.

Marjorie Liu & Sana Takeda Monstress című képregény-sorozatában egy 17 éves lány a saját múltját kutatja egy pusztító háború után, melyet az emberek vívtak az arkánokkal, akik nagyjából olyanok mint az emberek. Nagyjából. Ez általában elég is szokott lenni a vérontáshoz. Pláne, hogy az arkánok jó része állati jellegzetességekkel rendelkezik, például rókafarka és -füle van, vagy szárnyai nőttek, esetleg kecskefejet hord a nyakán. (Így könnyen meglehet, hogy te is előbb ütnél, csak aztán kérdeznél, ha szembejönne veled egy a Hős utcában.)

Farkasvérű Maika szerencsére a szemrevalóbb arkánok közé tartozik. És nem elég, hogy eladták rabszolgának, ráadásul a belsejében egy ősi entitás csücsül, aki át kívánja venni az irányítást felette. Szóval, Maikának temérdek tennivalója és problémája akad, miközben a Kill Bill-t idéző bosszúhadjáratot indít ellenségei ellen. A Monstress – Fenevad 1.: Ébredés pedig olyan témákat érint ezalatt, mint a fajirtás, a hatalom iránti esztelen vágyakozás, vagy emberség egy embertelen világban.

De mit is lehet mondani egy olyan képregényről, ami mind amputáció-fetisisztáknak, mind macskaimádóknak tetszésére lelhet? Talán azt, hogy csodaszép? Azt. A Monstress-sorozat Ébredés című első része gyönyörű, helyenként sejtelmesen erotikus, részletgazdag, barokk festményként ható paneljeinek némelyike láthatóan csak magáért a rajzolás öröméért készült el. És ennyi éteri szépséget árasztó szereplőt se láttál még képregényben. Akikhez képest az ugyancsak dizájnos Locke & Key szereplői úgy néznek ki, mintha szimpla gnómok lennének. 

Read more

Cameron Johnston: Az áruló isten – Könyv – kritika

Cameron Johnston: Az áruló isten könyvborító

Az áruló isten főhőse, a mágus Edrin Walker 10 év száműzetés után tér haza szülővárosába, Setharisbe, hogy bosszút álljon legjobb és egyetlen (!) barátja haláláért. Nem mondhatni, hogy Setharis ölelő karokkal fogadná. Elvégre mégiscsak kinyírt ott egy istent. Legalábbis mások szerint. Ő ugyanis nem emlékszik rá. Bár lehet, hogy te is ugyanezt állítanád hasonló esetben…

Cameron Johnston szokatlan hőssel, szokatlan mágia-rendszerrel és egy ugyancsak nem túl megszokott műfajkísérlettel debütál: a dark fantasy-t ötvözi a detektívregénnyel és a horror-thriller-elemekkel.

Edrin Walker nem a barátod!

Edrin Walker maga a két lábon járó önpusztítás. Iszákos, öntörvényű. Igazi mocskos szájú kellemetlen alak, aki másoknál csak saját magát utálja jobban. Egyszersmind hamar kiderül az is, hogy Edrinnek van messze földön a legmenőbb varázs-kepéssége. De közben mégsem.

Belelátni mások fejébe, nos az sosem jön rosszul, kiváltképp, ha sértegetni akarjuk őket. Viszont egyenesen belemászni mások fejébe, nos, az teljesen más szint. Edrin telepata, aki elméjével át tudja venni az uralmat másoké felett. Setharis városának sajnos korábbról rossz tapasztalatai vannak az elmemágusokkal. Ilyenformán tehát:

1, Másokat mágiával apró darabokra robbantó vagy a saját bőrükből kifordító mágusok = oké.
2, Másokat öntudatlan bábuvá változtató mágusok = egyáltalán nem oké.

Read more