Joe Hill – Gabriel Rodriguez: Locke & Key 1: Kulcs a zárját – Képregény – kritika

A Locke-ok és a kulcsok veszélyes párosítás

Nina Locke a férje tragikus halála után három gyerekével visszaköltözik annak gyermekkori lakhelyére, a massachusetts-i Lovecraft-ban található Kulcsházba… Joe Hill és Gabriel Rodriguez Locke & Key című képregényének hősei azonban rosszabb helyre nem is mehetnének. (Az egyszer biztos, hogy már a település neve sem sejtet túl sok jót)…

A Kulcsház roppant veszélyes hely. Locke-család tagjai természetfeletti módon kötődnek a házhoz, amely számtalan titkot rejt. A házban itt-ott elheverő, vagy éppen alaposan elrejtett különféle kulcsok különféle ajtókat nyitnak, amelyek hol fizikai helyekre vezetik a használójukat (mint, mondjuk, Manci nénénk spájza), hol egyenesen bele valakinek az AGYÁBA. Létezik olyan kulcs is, amely elválasztja a lelkedet a testedtől.

De a Locke-gyerekek akár egyenesen a pokol teremtményeit is megidézhetik óvatlan használatukkal.

Szóval tuti nem árt vigyázni velük!

Locke & Key & családi dráma

Ha egy őrült vadállat lemészárolja a családfőt, az általában nem a legjobb kezdet. Az anya az alkoholba menekül, a gyerekeket összetörte a bánat: Tyler a bűntudat súly alatt gyötrődik, Kinsey-n a félelmei vesznek erőt. Nem mintha a tinédzsereknek ebben az életkorban nem lennének meg még az amúgy is a szokásos problémáik, a különféle szorongások, a barátra találás nehézségei vagy éppen egy új, gyötrelmes szerelem.

Így a hatéves, magára maradt Bode válik a Locke & Key kiemelt, mondhatni kulcsfontosságú szereplőjévé. Bode az örök gyermeki kíváncsiság és játékosság megtestesítője, aki a felfedezés vágyától hajtva végül sikeresen elszabadítja a gonosz erőit… Tessék odafigyelni a gyerekekre, kérem szépen! Akármilyen nagy is a baj, ők képesek rá, hogy még nagyobb zűrt okozzanak!

A gonosz ellenállhatatlan csábereje

Igen ám, de közben másvalaki is keresi azokat a nyamvadt kulcsokat.

Hogy ki az? Hát az biztos, hogy egy szemét alak az illető…

Sajnos, ez elsőre egyáltalán nem látszik rajta. Szóval nehéz kárhoztatni a regény azon szereplőit, akik később ilyen-amolyan módon kapcsolatba kerülve Dodge-al, képtelenek kitérni a csábereje elől, főképpen, ha tudod, hogy te magad sem lennél erre képes. Androgün, földöntúli és gótikus sötétséget árasztó érzékiség. Fölényes öntudat és kegyetlenséget tükröző tekintet. Állj ellent neki, ha képes vagy rá! Főképpen, ha a manipuláció és csábítás minden trükkjével fel van vértezve.

Dodge, a Locke & Key főellensége az időtlen türelemmel és kitartással rendelkező abszolút gonosz megtestesítője, aki egyszerűen semmitől sem riad vissza, hogy elérje céljait. Semmitől sem. Minden emberi tulajdonság tökéletes hiánya jellemzi. Szóval kívánjunk sok szerencsét a Locke-család tagjainak. Szükségük lesz rá!

A Locke & Key vizuális remekmű

Kevesen mernének vitatkozni azzal, hogy Joe Hill megtalálta a tökéletes rajzolót a története számára. Ez a képregény egészen biztosan nem lenne ugyanaz Gabriel Rodriguez nélkül. Rodriguez olyan aprólékosan részletgazdag módon ábrázolja a hétköznapit, teszem azt, az ódon Kulcsházat, hogy az minden, csak nem hétköznapi. De közben mégis csak az. És mégis szemkápráztatóan gyönyörű.

De ahol a a rajzoló művészete legjobban kiteljesedik, az a Locke & Key gótikus horrortörténetének szürreális képisége során jelenik meg. Az éteri szellemalakok, a kulcsokkal hatására kinyíló másfajta dimenziók, a szinte kézzelfogható, a szereplők fejéből kiemelhető rossz emlékek vagy éppen a meggyötört emberek fölé magasodó, éles kontraszttal ábrázolt, lebírhatatlannak tűnő természetfeletti ellenfelek vizuális megjelenítése megdöbbentően lenyűgöző. (A Locke & Key-nél talán csak a Monstress-sorozat sikerült gyönyörűbbre.)

Gabriel Rodriguez később is folytatta az együttműködést a King-családdal (a Joe Hill szerzői név Stephen King fiát takarja), King Tündérmese című fantasy-jét is ő illusztrálta.

Locke & Key: több, mint képregény

Ha olvastad korábban Joe Hill bármelyik, borzalmasan túlírt, első pillantásra vaskos féltéglának tűnő könyvét (Spóra, NOS4A2), még nagyobbnak találod a kontrasztot a Locke & Key és közöttük. Joe Hill mindkét említett két könyve olyan, mintha egy borzasztóan álmos, félig kómában lévő Stephen King írta volna őket. Ezzel szemben a Hill és Rodriguez együttműködésének gyümölcse maga a tömény zsenialitás. Stephen King, khm, gyorsítótól százas fordulatszámon pörögve! Üresjárat nélkül!

Joe Hill páratlanul egyedi grafikus novellájában a gyásztól szenvedő, szétesőben lévő család hétköznapi és emberi küzdelmei ötvöződnek a természetfelettivel és a misztikummal, amely az ellenállhatatlan csáberejű és legyőzhetetlennek tűnő gonosznak köszönhetően hamarosan a legvadabb rémálmokba fordul.

A Stephen King által oly nagyon kedvelt toposz, az ördögi gonosszal a küzdelmet egyedüliként felvevő gyerekek mély áldozatokat sem nélkülöző harca vad, erőszakos, kegyetlen, ámde ugyanúgy mély és megindító mese a családi összetartásról, a kitartásról és az emberi értékekért való kiállásról. A beszerzése minden képregény-, fantasy-, és horrorrajongó gyűjteményébe NAGYON ERŐSEN ajánlott. (Kivéve természetesen a gyenge idegzetűeket.)

Értékelés: 8.5/10

Joe Hill, Gabriel Rodríguez: Locke & Key – Kulcs a zárját 1.
Fumax Kiadó. 2018. 320 oldal

Kritika a következő kötetekről:
Locke & Key: Kulcs a zárját 2.
Locke & Key: Kulcs a zárját 3.
—
Ez is érdekelhet:
A. K. Larkwood: A Kimondatlan Név