J. D. Barker: Az ötödik áldozat – Könyv – kritika
Ha sorozatgyilkos lennél, hát biztosan nem nehezítenéd meg a saját dolgodat annyi kavarással, mint Ansom Bishop, Az ötödik áldozat című könyv titokzatos gonosztevője a sajátját. Nem terveznél ilyen szoros időrenddel sem, és tervekkel az átkozott terveken belül… Hogy aztán folyton az órádat kelljen figyelned, nehogy lemaradj a saját cselszövésedről…
Miközben, ugye, éppen körözés alatt állsz az előző részben elkövetett galádságok miatt. Biztos, hogy naplót se írnál, hogy aztán a fél rendőrség és az FBI (akikhez ráadásul előzékenyen el is juttatod) azon csámcsogjon kedvére és HASZOS infókkal lássa el magát ellened. De hát egy gyakorló sorozatgyilkos biztosan jobban tudja…
Az ötödik áldozat túl van írva, de rendesen
Egyszóval Barker könyvében túl sok a bonyodalom, túl sok a mesterkéltség és a centiméteres pontossággal kiszámított hihetetlen fordulat, amelyeknek köszönhetően a Bishop, hogy hogy nem, mindig jó pár lépéssel az üldözői előtt jár.
A könyv előzménye, A negyedik majom azért bizonyult annyira egyedinek a zsáneren belül, mert betekintést adott egy sorozatgyilkos elméjébe, egészen a gyerekkorától kezdve. És volt abban valami borzongatóan izgalmas, ahogy a gyermeki én haladt előre a szülei által előre kikövezett úton a teljes elmezavar felé. Eközben, olvasva a kifejezetten intelligens Bishop naplóját, mindig ott lebegett a bizonytalan lehetőség, hogy Bishopban maradt még valami racionalitás és ilyenformán jó okkal teszi azt, amit tesz.
Sorozatgyilkosból sok, racionalitásból kevés
De a racionalitásnak annyi, amikor kiderül, hogy Bishop mellett, egy még egy sorozatgyilkos is képbe kerül, és belekeveredik antihősünk játszmáiba. Márpedig sorozatgyilkosból egy is túl sok!
Na, most ha te véletlenül sorozatgyilkos lennél, nekiállnál pesztrálni egy másik sorozatgyilkost? Ugye, hogy nem? Minden embernek (főleg, ha nehezen kivitelezhető emberöléseket hajt végre) magának is bőven elegendő a saját kiszámítható, langyos és ismerősen bizsergető őrülete. Miért akarna egy másik komplett őrülttel bajlódni?
De nem csak gyilkosból, áldozatból és keverés-kavarásból van sok Az ötödik áldozatban, hanem rendőrből is. Az FBI-os szál (helló, Poole-ügynök) merőben felesleges.
A két HIHETETLEN fordulatot pedig simán kitalálhatja jó előre az ember gyereke…
A negyedik majom gyilkos még mindig érdekes
Ansom Bishop naplója viszont (könyv a könyvben, – bár most lényegesen rövidebb terjedelemben, mint az első rész esetében) olvastatja magát, és a feleslegesen elnyújtott fő szállal ellentétben itt a kíváncsiság is hajt előre… És csudák csudájára a végére még a végtelenül megbonyolított cselszövés is értelmet nyer. Hm, némileg. Mert összességében azért még így csak felesleges vesződségnek tűnik.
Szóval muszáj lesz elolvasni Az ötödik áldozat befejező részét is, még ha mostantól már teljesen egyértelmű is, hogy túl sokat nem érdemes várni tőle… Fenébe, átkozott kíváncsiság!
Értékelés: 6.5/10
J. D. Barker: Az ötödik áldozat (Négy majom gyilkos 2.)
Ageve. 2018. 528 oldal
—
Kritika a befejező kötetről:
J. D. Barker: A hatodik éjszaka
—
Ez is érdekelhet:
Mike Omer: Élve eltemetve