J. D. Barker: Az ötödik áldozat – Könyv – kritika
Ha én sorozatgyilkos lennék, biztosan nem nehezíteném meg a saját dolgomat annyi kavarással, mint Ansom Bishop (A negyedik majom c. mű folytatásában) a sajátját. Nem terveznék ilyen szoros időrenddel sem, és tervekkel a nyomorult terveken belül, hogy aztán folyton az órámat kelljen sasolnom, nehogy lemaradjak a saját cselszövésemről – miközben, ugye, éppen körözés alatt állok az előző részben elkövetett galádságok miatt. Biztos, hogy naplót se írnék, hogy aztán a fél rendőrség és az FBI (akikhez ráadásul előzékenyen el is juttatom) azon csámcsogjon kedvére és HASZOS infókkal lássa el magát ellenem. De hát mit értek én hozzá….
Szóval kicsit túl sok a bonyodalom, kicsit túl van írva, és az FBI-os szál (helló, Poole-ügynök) merőben felesleges.
A két HIHETETLEN fordulatot is simán kitalálhatja jó előre az ember gyereke.
Bishop naplója viszont (könyv a könyvben, bár most lényegesen rövidebb terjedelemben, mint az első rész esetében) olvasatja magát, és a fő szállal ellentétben itt a kíváncsiság is hajt előre… És csudák csudájára a végére még a sok kavarc is értelmet nyer. Hm, némileg.
Szóval muszáj lesz elolvasni a befejező részt is… fenébe, átkozott kíváncsiság!
6.5/10
J. D. Barker: Az ötödik áldozat (Négy majom gyilkos 2.)
Ageve. 2018. 528 oldal
—
Kritika a befejező kötetről:
J. D. Barker: A hatodik éjszaka