J. D. Barker: A hatodik éjszaka – Könyv – kritika

Míg az előző két részben nagyjából tudtad, hogy hányadán állsz (a mocskos 4MGY a hunyó) a záró kötet esetében csak kapkodod a fejed. Az áldozatokat képtelenség követni, úgy hullanak mint a legyek. A korábbi főhős, Sam Porter állatira gyanúsnak tűnik, úgyhogy a szerepét teljesen át is vette az előző rész legfeleslegesebb szereplője, Poole ügynök.

Mintha Barker menet közben gondolt volna egyet és új irányt jelölt volna ki regényfolyamának, oldalra is rántotta a kormányt, aminek hatására a rakomány megdőlt és némileg összekeveredett.

Még Bishop is kezd átértékelődni menet közben nem utolsósorban a naplójának köszönhetően. De a sorozatgyilkosságot kísérő cselszövés egy idő után túlmegy a komolyan vehető szinten. A hatodik éjszaka nem annyira terjengős és túlírt, mint az eggyel megelőző rész, Poole ügynök például egész jól helyettesíti Portert a koncát nem eresztő nyomozóként, de néhány fordulat egészen felesleges és ostoba. Te például sorozatgyilkosként feladnád magad a fakabátoknak, hogy majd úgyis tuti meglógsz? Aztán feladnád magad még egyszer? Eh.

Túl sokan keverednek bele így vagy úgy Anson Bishop játszmáiba. Az, hogy egy sorozatgyilkosnak töméntelen követője akad, baromság. (Gondoljunk csak Red Johnra a Mentalistában vagy éppen az Egy pap vallomására.) Az ilyesfajta követőkkel csak a gond szokott lenni, összevissza pofáznak amiről nem kéne meg elbarmolnak mindet, és nagy mákod van, ha nem teljesen patológiai eset az összes.

Az első részre jellemző sötétség is odaveszett a sztoriból. A szereplők lényegében csak ide-oda rohangálnak országszerte mint a töketlen kutya.

Viszont most is a napló a legjobb része a könyvnek, ugyanúgy, mint korábban. És most szerencsére nem olyan kis kurtácska alibi-szöveg, mint az előző részben, hanem a saját lábán megálló történet, de sokkal követhetőbb, lineárisabb sőt átélhetőbb sztorival mint maga az anyaregény.

Bishop naplóján túl (amelynél amúgy is felvetődik a kérdés, hogy mi értelme volt egyáltalán ennyit körmölnie) még egy dolog tartja fenn az érdeklődést: az állandó bizonytalanság: na most akkor Sam Porter egy g*ci (P1G) vagy nem? Már az előző rész óta folyamatosan ezen agyalsz. Igazából két egész jó tipped is lehet arra, hogy miért baszkurálhatja annyit Bishop a szerencsétlen Portert. Ámde meglehet, hogy egyik sem fog bejönni.

7,4/10

J. D. Barker: A hatodik éjszaka – (A Négy Majom Gyilkos 3.)
Agave Könyvkiadó. 2019. 473 oldal