Marjorie Liu – Sana Takeda: Monstress – A fenevad 6.: Az eskü – Képregény – kritika

Marjorie Liu - Sana Takeda: Monstress - A fenevad 6.: Az eskü - Képregény-borító

Marjorie Liu és Sana Takeda minden képzeletet felülmúló képregény-sorozata egy páratlan fantasy világban játszódik. Egy páratlanul összetett, páratlanul kegyetlen és páratlanul csodaszép képzeletbeli világban. A Monstress-képregények Az eskü című hatodik kötete folytatja a hatalmi játszmákkal, rejtőzködő túlvilági lényekkel, árulással és borzalmakkal teli történet-folyamát. Amelyben a főszereplő Farkasvérű Maika számos ellensége mellett a barátaiban, sőt saját családtagjaiban sem bízhat. Az egyetlen, akire – talán – számíthat, az nem más, mint a testében rejtőző ősi és vérszomjas entitás.

A Monstress új szintre emeli a képregényt

A Monstress-sorozat két alkotója, a képregény-műfaj Lennon és McCartney-je, azaz Marjorie Liu és Sana Takeda lényegében az összes jelentős sci-fi és fantasy-díjat besöpörte közös művükért. Vagy ha eddig még nem, hát ezután fogja. Teljesen megérdemelten.

A humánok és árkanok között dúló háborút túlvilági hatalmak mozgatják. A földön járó emberfeletti lények hol saját testi valójukban, hol álarc mögé, vagy éppen más testébe rejtőzve küzdenek egymással a hatalomért. Farkasvérű Maika és kevés megmaradt barátja ebben a kaotikus, teljesen átláthatatlan, napról napra változó viszony-rendszerben próbálnak életben maradni.

Read more

Adrian Goldsworthy: Az erőd – Könyv – kritika

Adrian Goldsworthy: Az erőd - Könyvborító

Traianus császár uralkodása alatt Róma több háborút vívott a mostani Románia területén élő dákokkal. A Decebalus által egyesített törzsek folyamatos fenyegetést jelentettek a birodalomra – mint ahogy a rómaiak is a dákokra. Flavius Ferox centurio, Adrian Goldsworthy A győzelem városa trilógiájának főhőse átveszi a határvidékén álló Piroboridava-erőd parancsnokságát. Ha a háborúra készülő dák seregek megindulnak, ez az erőd jelenti az utolsó védvonalat a provinciák előtt.

Történészi szemmel

Adrian Goldsworthy a Vindolanda-könyvek* után folytatja a római seregben harcoló briton hőse kalandjait, aki feleségével, a harcos királynő Claudia Enicával együtt most a birodalom ellentétes, keleti határvidékén találja magát. Azonban Goldsworthy ily távol a Várostól, egy nem túl jelentős erőd, nem túl magas rangú szereplőit irányítva is megtalálja annak a módját, hogy komplex képet adjon a római birodalom működéséről. Főként, természetesen, katonai szempontból.

Míg Favius Ferox az elkerülhetetlenül közeledő háborúra készülve megerősíti az erőd védelmét, és közben megküzd az irányítása alá tartozó törzsi harcosok ellenszenvével, valamint amazon-természetű asszonya jogos neheztelésével, a történész Goldsworthy is tanúbizonyságát adja felkészültségének.

Viszont ha korábban számos történelmi regényt, például Colleen McCullough nagyszerű Róma-sorozatát olvasva készültél fel római történelemből, szóval szakértőnek számítasz, még akkor is túl soknak találhatod az latin nyelvű szakifejezések számát a különféle rangfokozatoktól kezdve egészen a katonai szlengig.

Read more

Dűne: Második rész (2024) – Film kritika

Dűne: Második rész (2024) - Film plakát

Denis Villeneuve hatalmas fába vágta a fejszéjét 2023-ban. Megfilmesített egy olyan sci-fi könyv-klasszikust, amivel addig minden próbálkozó kudarcot vallott. Villeneuve viszont meglepően jó munkát végzett. Frank Herbert monumentális sorozatának első kötetét, pontosabban annak is nagyjából az első felét, minimális változtatásokkal, a lényeget tekintve azonban teljes hűséggel vitte filmvászonra. A Dűne: Második rész esetében azonban a dolgok már nem ennyire egyértelműek.

A Dűne: Második rész JÓ film, ha…

… nem olvastad a könyvet.

Ebben az esetben egy látványos, esetenként letaglózó bosszútörténetben van részed: Paul Atreides herceg, miután a császár és a gonosz Harkonnen báró cselszövései után számkivetetté vált és elvesztette apját, bosszúállás szempontjából a lehetséges legjobb helyszínen találja magát. Az univerzum legpokolibb helyén: az Arrakis bolygón. Más néven a Dűnén.

A kietlen sivatagbolygón található ugyanis az impérium legértékesebb kincse, az életet meghosszabbító, az emberi tudatot kitágító fűszer. A bolygó lakói, a mély elnyomás alatt szenvedő törzsi fremenek régóta türelmetlenül várnak a számukra megjövendölt messiásra. A titokzatos Bene Gesserit-rend, amely hosszú évezredek óta manipulálja a nemesi házak vérvonalait, az emberi szuperszámítógép, a Kwisatz Haderach eljövetelében reménykedve, már évszázadokkal korábban előkészítette a terepet.

Read more

Peter V. Brett: Napháború – Könyv – kritika

Peter V. Brett: Napháború – Könyvborító - Rovásember - Démon-ciklus

A démonok egy percig sem hagynak unatkozni

Mintha Peter V. Brett egyre jobb íróvá válna, ahogy egymást követik a Démon-ciklus könyvei. A Napháború esetében is már határozottan ez az érzésed. És még nem is csak arról van szó, hogy a könyvben a tét drámai mértékben megnő. Ami persze igaz, hanem inkább az a helyzet, hogy Brett sokkal jobban használja saját karaktereit.

Az éjszakák során a föld magjából a felszínre szivárgó démonok elsőre elég megfoghatatlannak és arctalannak tűnek. Azonban ahogy halad előre a sorozat, ezeket a pokoli lényeket is egyre jobban megismered.

A Rovásember című kötettel induló, és elsőre szokványosnak tűnő világ pedig egyre komplexebbé válik. A mélyben tanyázó démonok pedig rádöbbennek, hogy a vacsorájuk kezd egyre rágósabbá válni.

A Démon-ciklusban minden és mindenki párban jár: nappal és éjszaka, emberek és démonok, az északi hercegségek és Krázia, a Teremtő és Everam, a Shar Dama Ka és a Rovásember. Kráziára ez a helyzet még fokozottabban igaz: a férfiak és a nők ugyanúgy elkülönülnek, mint a teljes jogú sharumok és a khaffitok alacsonyabb, lenézett kasztja.

A Napháború című könyv viszont az egyesítésről szól. Az emberiségnek össze kell fogni a Szabadító zászlaja alatt, ha le akarják győzni a közös ellenséget. A probléma abban áll, hogy két Szabadító is van. És mindegyik meg van róla győződve, hogy ő az igazi. És teljes joggal…

Read more

Myke Cole: Legio a phalanx ellen – Könyv – kritika

Myke Cole: Legio a phalanx ellen könyvborító

Akinek hosszabb a rúdja, az nyer, nem?

„Az antik világ két leghatékonyabb gyalogságának küzdelme.” Aha, na de melyik keni el a másik száját? Mivel e blog kritikái általában spoilermentesek, egy pillanatig se higgye senki, hogy elárulom. Szemfülesebbeknek azért, akik hirtelen előbányásszák elméjük legmélyebb bugyraiból azt a még véletlenül sem közismert tényt, hogy vajon a rómaiak vagy a görög-makedón tandem uralta-e INKÁBB több száz éven keresztül a Földközi-tenger partvidékét, lehetnek előzetes sejtései. A Legio a phalanx ellen című könyv főleg azoknak szól, akiknek gőze sincs róla.

Myke Cole, az amatőr hadtörténész, de emellett buzgó és gyakorló hadfi hat ütközet révén próbál egyértelmű választ adni erre a kínzó kérdésre, mindezt bőséges forrásanyag használatával; a közismert ókori histográfusok mellett olyan szerzőket is idézve, akikről még életedben nem hallottál.

Myke Cole ráadásul nagyon fifikásan dramatizálja az eseményeket, így a csaták leírása kifejezetten fordulatos. (Bár a püdnai ütközet balszerencsés vízhordó jószága esetében mintha már kicsit át is esne az öszvér túlsó oldalára.)

Read more

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 3. – Képregény – kritika

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 3.

A Saga tempója lassul

Kedvenc megbotránkoztatásra belőtt űroperánk, a Saga robog tovább. A harmadik részre viszont a sebesség mintha most kicsit csökkent volna. Persze a szürreális, elborult lényekkel és helyszínekkel benépesített galaxisban zajló végeérhetetlen háború olyan biztos alapokkal szolgál, amelyek elbírnak némi belassulást.

Mégis, míg eddig az események többsége sorsfordítónak érződött hőseink életében, most előfordulnak helykitöltésnek érzett epizódok is, például anyós-meny cívódásai, vagy különféle szereplők hallucinációi. Ez utóbbiak egyetlen pozitívuma, hogy tiszteletét teszi benne a sorozat (eddigi) legjobb karaktere, Az Űzés, akit a szerzők láthatólag képtelenek elengedni. Csak akkor mi a fenének nyírták ki az ostoba marhák, kérdezheted teljes joggal.

Az átütő erő eltűnt, de még mindig roppant szórakoztató

A Saga harmadik részében a legfeleslegesebbnek mindamellett az új szereplők beemelését találod. A két nyavalyás bulvárújságíró nem fog kideríteni semmit, amit te már régóta ne tudnál. Legfeljebb, hogy Alana még nagyobb ribanc, mint gondoltad.

Read more

Robin Hood (2010) – Film – kritika

Robin Hood (2010)

Ridley Scott 2010-es műalkotásaminden kétséget kizáróan a valaha készült legzavarbaejtőbb Robin Hood-film (és ebbe nyugodtan számítsuk bele a Fuszeklik fejedelmét is) ami egy nagyjából rendesen kivitelezett kezdő harci jelenet után egy furcsa, több szálon futó katyvasszá válik:

Vigyázat, súlyos spoilerek következnek! De ne is törődj velük!

Robin Hood lop, csal – és gabonát vet

Robin Hood, az EGYSZERŰ ÍJÁSZ, Sir Loxley álnéven lepasszolja Oroszlánszívű Richárd koronáját az anyakirálynőnek (de csak véletlenül, mert BERÚGNAK a haverjaival hajókázás közben és elfelejtenek olajra lépni.)

Ezután Robin, az EGYSZERŰ ÍJÁSZ Sir Loxley álnéven beépül a Loxley-családba, és a történet itt Makrancos Katába vált az érthetően vonakodó Lady Marionnal (aki mellesleg szabadidejében a parasztokkal szánt, vet, arat, és ellenállhatatlan kényszert érez, hogy saját kezűleg húzza ki a posványból a pórnép kecskéit.)

Robin, az EGYSZERŰ ÍJÁSZ titokban, az ÉJSZAKA KELLŐS KÖZEPÉN elveti a Tuck barátból KIZSAROLT gabonát.

A harcművészetek sherwoodi mesterei

Read more
1 2