Marjorie Liu – Sana Takeda: Monstress – Fenevad 2.: Vér – Képregény – kritika

Marjorie Liu - Sana Takeda: Monstress – Fenevad 2. - Vér- Képregény-borító

Lenyűgözően összetett világ

Kevés olyan művel találkozni, ahol a világ megmentése a tét, és nem fullad az egész rövid úton a jó és rossz kiszámítható és egyhangú csetepatéjává.
Marjorie Liu és Sana Takeda Monstress című sorozatában, és annak Vér címet viselő második kötetében szerencsére nem ez a helyzet.

A Fenevad világa ugyanis olyannyira összetett, hogy gőzöd sincs, hogy (egyelőre) kitől kit kéne megmenteni. Arkánok, emberek, ősök, istenek, macsekok!, mindegyiknek megvannak a maga céljai, és Farkasvérű Maika, – igaz, egyre fogyatkozó testtömeggel, – e szövevényes viszonyrendszer közepette törtet előre, térdig gázolva a vérben, hogy választ kapjon kínzó kérdésre. Mint például: Jó az neked, ha egy falánk szörnyeteg ébredezik a belsődben. Vagy: mennyire tesz jót a mentális egészségednek, ha kora gyermekkorodtól gyilkosnak nevelnek.

(Hosszútávon talán semmi esetre sem, viszont ha beszólnak egy thyriai romkocsmában, mindkettő jól jöhet.)

Minderől a blog eddigi legmagasabbra pontozott, tádámm-dádámm (8.7) és legszebben kivitelezett művének folytatásában (ld. Monstress – A fenevad 1: Ébredés).

Read more

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 3. – Képregény – kritika

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 3.

A Saga tempója lassul

Kedvenc megbotránkoztatásra belőtt űroperánk, a Saga robog tovább. A harmadik részre viszont a sebesség mintha most kicsit csökkent volna. Persze a szürreális, elborult lényekkel és helyszínekkel benépesített galaxisban zajló végeérhetetlen háború olyan biztos alapokkal szolgál, amelyek elbírnak némi belassulást.

Mégis, míg eddig az események többsége sorsfordítónak érződött hőseink életében, most előfordulnak helykitöltésnek érzett epizódok is, például anyós-meny cívódásai, vagy különféle szereplők hallucinációi. Ez utóbbiak egyetlen pozitívuma, hogy tiszteletét teszi benne a sorozat (eddigi) legjobb karaktere, Az Űzés, akit a szerzők láthatólag képtelenek elengedni. Csak akkor mi a fenének nyírták ki az ostoba marhák, kérdezheted teljes joggal.

Az átütő erő eltűnt, de még mindig roppant szórakoztató

A Saga harmadik részében a legfeleslegesebbnek mindamellett az új szereplők beemelését találod. A két nyavalyás bulvárújságíró nem fog kideríteni semmit, amit te már régóta ne tudnál. Legfeljebb, hogy Alana még nagyobb ribanc, mint gondoltad.

Read more

Cixin Liu: A ​háromtest-probléma – Könyv – kritika

Cixin Liu: A ​háromtest-probléma könyvborító

Mint egy remek standalone novella, olyan A háromtest-probléma első fejezete. Röpke visszatekintés a kínai kulturális forradalom őrületébe az egyik szereplő nézőpontjából, amely remek alapokat szolgáltat(na) a hátralévő történetnek. Igazán nagy kár, hogy Cixin Liu könyve hátralévő részének egyetlenegy momentuma sem ér fel hozzá.

Alkalmi MMO-játék robotszerű karakterekkel

Hullanak a tudósok mint a legyek? Igen, főleg az alapkutatásban részt vevők. Mindez bűzös összeesküvés-szagot áraszt magából, így főhőseink neki is látnak, hogy kinyomozzák. Egészen addig, míg egy virtuális valóságban játszódó számítógépes játék nem kerül vizsgálódásaik előterébe – onnantól a kutya fasza se törődik többet a megmurdeló tudósokkal, helyette bő lére eresztett leírásokat kapunk a játékbeli kalandokból, fizikai és matematikai lózungokba csomagolva. Érdekesnek hangzik? NEM. AZ.

Mi az, ami még ennél is kevésbé érdekes? A kínai emberek. A háromtest-problémában, egyetlen szereplő kivételével, mindenki teljesen jellegtelen, mintha csak agymosott, egyetlen központi akarat által vezérelt robotok lennének. Khm. A kivétel, a túlmozgásos rendőrfelügyelő pedig olyan hatást kell, mint egy visszafogottnak szánt családi összejövetelen (mondjuk, halotti tor, na) a félig süket nagybácsi, aki ordítozva meséli se füle, se farka történeteit, miközben időközönként jóízűen a padlóra csulázik egyet.

Read more