Címke: karakterközpontú

Fredrik Backman: Győztesek – Könyv – kritika

Leave a comment
Fredrik Backman: Győztesek - Könyvborító

Fredrik Backman Björnstadt-sorozata szerelmes levél a jéghoki sportághoz. A fiktív svédországi kisvárosban, amely fenn északon rejtőzik az erdőben, mindenki hoki-őrült. Csakúgy mint a szomszédos városkában, az örök ellenlábasban, Hedben. Backman a sportág ürügyén mélyen érzelmes tablóképet készít a kisvárosi identitásról, valamint a család és a közösség összetartó erejéről. A Győztesek a trilógia záródarabja.

Amit még nem mondtak el Björnstadtról

Igazából már mindent elmondtak.

Az első rész egy nemi erőszak következményeiről szól. A sztárjátékos azt hiszi, neki minden automatikusan jár. A lakosság nagy része pedig hajlamos egyetérteni vele, hiszen ő az, aki évtizedek után újra felteheti városukat a térképre. Az Anderson-család azonban kiáll az igazáért – és ezzel kettészakítja Björnstadtot.

Az egymás ellen című második rész, amellett hogy tovább viszi a korábban már megkedvelt szereplők sorsát, főleg a kisvárosi sport tömeg-pszichológiai vonatkozásaira koncentrál. Nevezetesen, a két szomszédos város lakossága teljesen belehülyül a riválisával szembeni ellenségeskedésbe. És a feszültség egyre csak fokozódik. És fokozódik és fokozódik .. És még tovább fokozódik.

Read more
könyv , , , , , , , , , ,

Joanna Schaffhausen: Nincs kegyelem – Könyv – kritika

Leave a comment
Joanna Schaffhausen: Nincs kegyelem - Könyvborító

Ellery Hathaway rendőrként ellentmondásos körülmények között lelőtt egy kegyetlen bűnözőt, így kényszerszünetre küldik. A Nincs kegyelem főhősét most pszichiátere kötelezi, hogy vegyen részt csoportterápián, amelyet erőszakos bűncselekmények áldozatai számára szerveztek. Ellery, aki fiatalkorában maga is túlélte, hogy egy sorozatgyilkos elrabolta, máig képtelen túllépni a múltján.

Azonban egy rendőr mindig is rendőr marad. Egy csoportterápián pedig számos, máig megoldatlan vagy éppen ellentmondásos ügyre lehet bukkanni. Egy különösen kegyetlen nemi erőszaktevő? Egy réges-régi gyújtogatási ügyben újra fellángoló indulatok? Ellery saját magát sem kímélve nyomozni kezd.

Egy karakteres rendőrnő

Joanna Schaffhausen megtévesztő módon kezdi Nincs kegyelem című krimiregényét. Vannak mostanában azok a divatos könyvek, amiben az aktuális, enyhén szociopata antihősnő könnyed stílusban számol le a saját családjával vagy munkatársaival, esetleg véletlenül veszélyes bérgyilkosnak nézik. Nos, a Nincs kegyelem első mondata pontosan ezt a zsánert idézi.

Azonban elég mindössze pár oldal, hogy belásd a tévedésedet. Schaffhausen nagyon hamar nyomasztó atmoszférával tölti meg könyvét. A testi és lelki sebeket magával cipelő Ellery Hathaway pedig észrevétlenül megszerzi a szimpátiád.

Read more
könyv , , , , , , , ,

A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő – Könyv – kritika

Leave a comment
A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő - Könyvborító

A. K. Larkwood: Az ezerszemű úrnő című könyvének egyetlen nagy hibája van: az hogy, ezzel vége is a történetnek. A. K. Larkwood két rész alatt lezavarta a Kígyókapuk sorozatot. Más szerző térdre esve rebegne sűrű hálaimákat, hogy egy ilyen nagyszerű és egyedi alapötlettel megfogta az isten lábát és minimum 5 kötetre húzná szét a szériát, sejtve, hogy ezzel talán meg is alkotta élete fő művét… Hiszen hol van arra a garancia, hogy legközelebb akár csak megközelítőleg is képes lesz hasonló színvonalra.

Az ezerszemű úrnő baljósan sziszeg

Szerelmes ork csajok, őrült, halottimádó szekták, a földön járó isteni megtestesülések és számtalan világ, amik között a Kígyókapukon szó szerint áthajókázva közlekedhetsz. Az alapfelállás monumentális. De ahol Larkwood a legjobbat alkotta, az mégiscsak az istenek kapcsán sikerült neki. A Kimondatlan Név című debütáló regényében három olyan istenség is szerepel, amelyek közül egyetlen egy is dicséretére válna bármely fantasy regénynek.

Az ezer darabra töredezett, szilánkjait az univerzumban szétszóró kígyóistennő, az űr hidegjébe száműzött rémisztő, örökkön gyilkos dühtől égő sárkány, avagy a hegy gyomrának titokzatos mélységeiben lakozó, megfoghatatlan, emberáldozatokra éhező, mindentudó entitás remek alapot kölcsönöznek Larkwood sorozatának.

Read more
könyv , , , , , , , , , , , ,

Tove Alsterdal: Elnyelte a föld – Könyv – kritika

Leave a comment
Tove Alsterdal: Elnyelte a föld - Könyvborító

A skandináv krimiknek két fő csapásiránya van. Vannak egyszer azok a könyvek, amelyek egy végtelenségig depressziós, a világ minden baját a hátukon cipelő főhőssel akarnak örömteli pillanatokat szerezni az olvasónak (lásd: Reykjavíki éjszakák) és vannak azok, amelyek valami extra hozzávalóval próbálnak kitűnni a tömegből. Ilyenek a Harry Hole-regények, ahol a pluszt a sorozatgyilkosokra specializálódott nyomozó zsenialitása (és alkoholizmusa) szolgáltatja (lásd: Vérhold). Tove Alsterdal másik utat követ. Elnyelte a föld című könyve főként a hitelességre helyezi a hangsúlyt.

Eira Sjödin rendőrjárőr újra nyomoz

Alsterdal sorozatinditó kötete a Gyökerestül kitépve elnyerte a legjobb svéd kriminek járó Üvegkulcs-díjat. Így aztán nem is kérdés, hogy a svéd szerző főhőse, Eira Sjödin rendőrjárőr újabb üggyel bizonyíthatja hozzáértését.

Az állástalan színész eltűnéséről egy idő után kiderül, hogy valami többről van szó. Eira, aki kezdetektől fogva részese a rendőrségi eljárásnak, lehetőséget kap, hogy a gyilkossági nyomozásban is részt vegyen.

Read more
könyv , , , , , , , , ,

Tamsyn Muir: Nona, a Kilencedik – Könyv – kritika

Leave a comment
Tamsyn Muir: Nona, a Kilencedik - Könyv

Tamsyn Muir a roppant ígéretes, de hamar gyerekességbe fulladó Gideon, a Kilencedik után szintet lépett. A folytatás, a Harrow, a Kilencedik a gyerekbetegségei egy részét jórészt levetkőzte, cserébe viszont teljesen érthetetlen volt. Az ausztrál szerző a Nona, a Kilencedik címet viselő folytatással viszi tovább a nekromanciát az űrbe kilövő, halálosan egyedi sci-fi-fantasy sorozatát. De mintha pár dolog ebben a részben sem lenne TELJESEN világos. Például:

Kicsoda, hol és mit?

Ja, meg hogy, miért?

A legegyszerűbb a „Hol?”-lal kezdeni.

Ugyebár mindkét első két rész cselekménye elég behatárolt helyszínen játszódott. Hiába nyílt tágra Tamsyn Muir univerzuma, a kizárólag nekromantákat, nem evilági szörnyetegeket és csontvázakat mozgató szerző az összeset bezsúfolta egyetlen helyre. A Nona, a Kilencedik végre kilép az emberek közé.

A két kezdő rész legnagyobb hiányossága ezzel orvoslásra került. Mert az rendben van, hogy az univerzum mindenható császára a nekromancián keresztül uralja a mindenséget, de azt mégis csak érdekes volna tudni, hogy mindez hogyan hat a hétköznapi emberekre. Nem túl jól, egyébként. Nem túl jól.

A Hol kérdésre pedig a válasz: a Gőzömsincs bolygó Francsetudja nevű városában. Vagy hol.

Read more
könyv , , , , , , , , , , ,

Giles Kristian: Lancelot – Könyv – kritika

Leave a comment
Giles Kristian: Lancelot - Könyvborító

Giles Kristian, hoppá, egy elegáns mozdulattal kikapja Lancelot a nevezetes Artúr-mondakörből és főhőst csinál belőle. Teheti, hiszen címszereplője a mondakör legderekabb vitéze, így számos csetepaté középpontjába beilleszthető, és nem mellesleg befűzi a nagy Artúr király csaját is, ennélfogva a szerelmi dráma és egyéb konfliktusok is garantálhatók.

Tiszta érzelmek és mocskos középkor

Kristian aránytalanul nagy teret ad könyvében a gyermekkornak, és azt várnád, hogy simán bealszol rajta, mert hát mi érdekes történhet egy későbbi nagy hős zsenge gyermekéveiben. De a várakozás simán rád cáfol. A kidolgozása semmivel sem sikerül érdektelenebbre, mint a későbbi, jóval jelentékenyebb felnőtt éveké. Sőt, fordítva. Az izgalom kezdettől fogva jelen van, mert a szigeten, ahol Lancelot pátyolgatják, előbb feltűnik Guinevere, hogy felszítsa az érzelmeket, majd minden druidák legnevezetesebbikje, Merlin, aki a feszültséget szítja fel.

Kristian pedig ügyesen leráncigálja a legendát a hétköznapokba. Szinte minden misztikumtól és varázslattól megfosztja. (Ha mégis akad valami bűbáj, az talán csak sima bűvésztrükk.) A híres-nevezetes szereplők (vagy csupán neveik) felbukkannak ugyan, de jóval emberközelibbek, körülöttük a középkor minden szennyével és mocskával.

Read more
könyv , , , , , , , , , , ,

Eva García Sáenz De Urturi: A fehér város csöndje – Könyv – kritika

Leave a comment
Eva García Sáenz De Urturi: A fehér város csöndje - könyvborító

Ha már rengeteg krimit olvastál, akkor tisztában vagy azzal, hogy az amerikai, angol, skandináv ésatöbbi rendőrök a belüket kidolgozzák, ha meló van, mert tudják, ahogy telik-múlik az idő, úgy lesz egyre macerásabb elfogni egy bűncselekmény tettesét. Mit csinálnak ezzel szemben a baszk zsernyákok?
Legalábbis A fehér város csöndje című krimi alapján. Szarnak bele, baszki.

Ők hétvégén lazulnak. Akkor is, ha Spanyolhon történetének legdurvább sorozatgyilkosa öldösi halomra a fél várost. Lemennek a telekre kertészkedni, meg intézik a közelgő esküvőjüket, ilyesmi. A hullák meg hegyekben tornyosulnak.

A fehér város csöndjével nem stimmel valami

Kicsit ilyen félrecsúszott Eva García Sáenz De Urturi egész könyve. Az alapjai nagyjából rendben vannak, de le-föl csúszkál a színvonal. Nincsen semmi igazán nagy gond vele, de a sok apró kis hülyeség folyamatosan lent tartja, átlag alatti szinten.

Például?

Read more
könyv , , , , , , , ,
1 2