Marjorie Liu – Sana Takeda: Monstress – A fenevad 6.: Az eskü – Képregény – kritika

Marjorie Liu - Sana Takeda: Monstress - A fenevad 6.: Az eskü - Képregény-borító

Marjorie Liu és Sana Takeda minden képzeletet felülmúló képregény-sorozata egy páratlan fantasy világban játszódik. Egy páratlanul összetett, páratlanul kegyetlen és páratlanul csodaszép képzeletbeli világban. A Monstress-képregények Az eskü című hatodik kötete folytatja a hatalmi játszmákkal, rejtőzködő túlvilági lényekkel, árulással és borzalmakkal teli történet-folyamát. Amelyben a főszereplő Farkasvérű Maika számos ellensége mellett a barátaiban, sőt saját családtagjaiban sem bízhat. Az egyetlen, akire – talán – számíthat, az nem más, mint a testében rejtőző ősi és vérszomjas entitás.

A Monstress új szintre emeli a képregényt

A Monstress-sorozat két alkotója, a képregény-műfaj Lennon és McCartney-je, azaz Marjorie Liu és Sana Takeda lényegében az összes jelentős sci-fi és fantasy-díjat besöpörte közös művükért. Vagy ha eddig még nem, hát ezután fogja. Teljesen megérdemelten.

A humánok és árkanok között dúló háborút túlvilági hatalmak mozgatják. A földön járó emberfeletti lények hol saját testi valójukban, hol álarc mögé, vagy éppen más testébe rejtőzve küzdenek egymással a hatalomért. Farkasvérű Maika és kevés megmaradt barátja ebben a kaotikus, teljesen átláthatatlan, napról napra változó viszony-rendszerben próbálnak életben maradni.

Read more

Adrian Goldsworthy: Az erőd – Könyv – kritika

Adrian Goldsworthy: Az erőd - Könyvborító

Traianus császár uralkodása alatt Róma több háborút vívott a mostani Románia területén élő dákokkal. A Decebalus által egyesített törzsek folyamatos fenyegetést jelentettek a birodalomra – mint ahogy a rómaiak is a dákokra. Flavius Ferox centurio, Adrian Goldsworthy A győzelem városa trilógiájának főhőse átveszi a határvidékén álló Piroboridava-erőd parancsnokságát. Ha a háborúra készülő dák seregek megindulnak, ez az erőd jelenti az utolsó védvonalat a provinciák előtt.

Történészi szemmel

Adrian Goldsworthy a Vindolanda-könyvek* után folytatja a római seregben harcoló briton hőse kalandjait, aki feleségével, a harcos királynő Claudia Enicával együtt most a birodalom ellentétes, keleti határvidékén találja magát. Azonban Goldsworthy ily távol a Várostól, egy nem túl jelentős erőd, nem túl magas rangú szereplőit irányítva is megtalálja annak a módját, hogy komplex képet adjon a római birodalom működéséről. Főként, természetesen, katonai szempontból.

Míg Favius Ferox az elkerülhetetlenül közeledő háborúra készülve megerősíti az erőd védelmét, és közben megküzd az irányítása alá tartozó törzsi harcosok ellenszenvével, valamint amazon-természetű asszonya jogos neheztelésével, a történész Goldsworthy is tanúbizonyságát adja felkészültségének.

Viszont ha korábban számos történelmi regényt, például Colleen McCullough nagyszerű Róma-sorozatát olvasva készültél fel római történelemből, szóval szakértőnek számítasz, még akkor is túl soknak találhatod az latin nyelvű szakifejezések számát a különféle rangfokozatoktól kezdve egészen a katonai szlengig.

Read more

Lee Child: A titok – Könyv – kritika

Lee Child: A titok - Könyvborító

A sorozat immár 28. részében Lee Child öntörvényű főhősének, Jack Reachernek egy régi kalandja kerül terítékre. 1992-ben járunk, Reacher, mint frissen lefokozott százados kvázi büntetésből kerül egy vizsgálócsoportba, amely egy évtizedekkel korábbi CIA-művelettel kapcsolatban nyomoz. Valaki szisztematikusan elkezdi eltenni láb alól a szupertitkos műveletben hajdan részt vevő tudósokat. A háttérben egy mélyen eltemetett, súlyos titok lappang. Persze, ha Jack Reacher is beleártja magát az ügybe, már nem sokáig…

Andrew Child felveszi a ritmust

Tudjuk, mit jelent, ha egy sorozatban megjelennek a szerzőtársak. Semmi jót. A Titok a nagy multú Jack Reacher-sorozat negyedik olyan része, amelybe már Andrew Child is besegített. Vagyis, ha pontosabbak akarunk lenni: amit feltehetőleg teljes egészében ő maga írt. A három ezelőtti rész ugyanis jelentősen haloványabb, mint a korábbiak.

Andrew Child persze próbálkozott. Sőt, egész ügyesen próbálkozott. Azonban a sorozat régi rajongói kapásból kiszúrhatták, hogy valami nem stimmel. Az apró dolgok nem működtek. Reacher nem tett annyi energiát a nyomok elemzésébe. Az összecsapások taktikussága eltűnt. Az őrnagy néha hihetetlen, már-már szuperhős-szerű képességekre tett szert. És mintha a humorérzéke is megkopott volna.

A Titok című részt olvasva azonban, ha nem tudnád előre, nem biztos, hogy feltűnne a szerzőtárs részvétele. A Titok majdnem teljesen olyan, mint egy régi Reacher-történet.

Read more

Frank Gardner: Krízis – Könyv – kritika

Frank Gardner: Krízis - Könyv

Emelje fel a kezét az, aki szerint a brit hírszerzés masszív drogellenes műveletekben vesz részt Kolumbiában. Senki? Na igen, egyrészt Kolumbia túl messze van, meg különben is az amcsik ügye, bajlódjanak vele ők. Teljesen érthető… Hé, várjunk csak, most látom, valaki mégis jelentkezik. Igen, igen, Frank Gardnernek hívják az illetőt, és no csak, lám, Krízis címmel írt is egy vaskos thrillert eme illékony feltételezésre alapozva…

Frank Gardner Frederick Forsyth köpenyében

Ha olvastad Frederick Forsyth utolsóként megjelent könyvét, az egészen ráérős tempójú, öreguras A Rókát , akkor tudod, hogy Forsyth-tól, minden idők egyik legjobb thriller-írójától, már nem nagyon érdemes számítani semmi jóra. Frank Gardner tehát nyilván úgy gondolta, hogy betölti a hátrahagyott űrt.

A Krízis című akciódús kémregény ugyanis majdnem teljesen olyan, mintha Frederick Forsyth írta volna. Majdnem. (Bár A Róka is csak majdnem ugyanolyan.)

A Krízis lenyűgöző háttértudásról árulkodik. Ez persze nem is csoda, lévén a szerző sok évig dolgozott újságíróként.

Frank Gardner olyan alaposan ismeri a brit hírszerzés világát, a szervezeti felépítéstől kezdve a műveletek kivitelezéséig, hogy Krízis című könyve a technikai dolgokkal valószínűleg már a legtöbb kémregény-rajongót megfogja.

Read more

Peter V. Brett: Napháború – Könyv – kritika

Peter V. Brett: Napháború – Könyvborító - Rovásember - Démon-ciklus

A démonok egy percig sem hagynak unatkozni

Mintha Peter V. Brett egyre jobb íróvá válna, ahogy egymást követik a Démon-ciklus könyvei. A Napháború esetében is már határozottan ez az érzésed. És még nem is csak arról van szó, hogy a könyvben a tét drámai mértékben megnő. Ami persze igaz, hanem inkább az a helyzet, hogy Brett sokkal jobban használja saját karaktereit.

Az éjszakák során a föld magjából a felszínre szivárgó démonok elsőre elég megfoghatatlannak és arctalannak tűnek. Azonban ahogy halad előre a sorozat, ezeket a pokoli lényeket is egyre jobban megismered.

A Rovásember című kötettel induló, és elsőre szokványosnak tűnő világ pedig egyre komplexebbé válik. A mélyben tanyázó démonok pedig rádöbbennek, hogy a vacsorájuk kezd egyre rágósabbá válni.

A Démon-ciklusban minden és mindenki párban jár: nappal és éjszaka, emberek és démonok, az északi hercegségek és Krázia, a Teremtő és Everam, a Shar Dama Ka és a Rovásember. Kráziára ez a helyzet még fokozottabban igaz: a férfiak és a nők ugyanúgy elkülönülnek, mint a teljes jogú sharumok és a khaffitok alacsonyabb, lenézett kasztja.

A Napháború című könyv viszont az egyesítésről szól. Az emberiségnek össze kell fogni a Szabadító zászlaja alatt, ha le akarják győzni a közös ellenséget. A probléma abban áll, hogy két Szabadító is van. És mindegyik meg van róla győződve, hogy ő az igazi. És teljes joggal…

Read more

Bjorn Andreas Bull-Hansen: A dán horda – Könyv – kritika

Bjorn Andreas Bull-Hansen: A dán horda könyvborító

A norvég Bjorn Andreas Bull-Hansen a Jomsviking-sorozattal világhírnévre tett szert. A két első rész azonban nem tökéletes. Az első többször is belassul és az unalom felhője telepedik a marcona viking harcosok feje felé. A Vinland című második felvonás viszont egy az egyben kilóg a zsánerből, hiszen menet közben túlélős kalandregénnyé alakul. A dán horda című harmadik rész akkor most már igazi vikinges történelmi regény? Nos, hát, majdnem.

Egy jomsviking is lehet depressziós

A depresszió nem a legjobb alaptéma egy történelmi regényhez, ezt határozottan állíthatom. Vikingekhez aztán semmiképp. Bull-Hansen azonban bevállalta. Hülyeség volt. Ez van. Felejtsük el.

Azaz teljesen mégse, hiszen Hajóács Thorsteint A dán hordában is meglegyinti alkalmanként a bús melankólia szele. Azonban a vikingek között mutatóban sem akad senki, aki ezt orvosolni tudná. Egyetlen árva klinikai pszichiáter sincs e szakállas, fejszét lóbáló, sörtől bűzlő, izmoktól dagadozó hadfiak között. Szóval ezt Thorsteinnek magának kell megoldani. Úgy tűnik egyébként, hogy a tengeri levegő jó hatással van rá. Szóval, fel a fejjel, Thorstein!

Egy jomsviking is lehet családcentrikus

Read more

Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak – Könyv – kritika

Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak

Poszttraumás kommandós és skandináv krimi

Hoppá, a Kossuth Kiadó is felült volna a skandináv krimi-vonatra, most, amikor már majdnem lecsengett a téma, és jórészt már csak a resztlit nyomatják? Aha. De nem baj, mert az Oxen-trilógia (és Sebzett nagyvadak című második része) nem a másodvonalba tartozik, határozottan kiemelkedik a zsánerből. Na, nem éppen az egyéni hangvételének köszönhetően, mert az hozza a szokásos visszafogott komolykodást, hanem főhőse miatt.

Szinte minden érdem(érem) Niels Oxené, a leszerelt elitalakulatosé, aki a legmagasabb dán katonai kitüntetést birtokolja, és aki poszttraumatikus stressz-szindrómával küzd. De durván.

Egy hatékony főhős

Mindig jó érzés egy kompetens főhőst figyelni (hm, Reacher-őrnagy, hm, Jane Hawk?) akit ha a nyomozgatás közben neadjisten inzultálni merészelnek, hát simán képes lezúzni a másik fél orcáját. A krimi mellé adagolt akciók, amelyekben a Sebzett nagyvadak főhőse katonai jártasságait kényszerül használni, vitathatatlanul feldobják a már megszokott receptet. De ami a legjobb Oxen esetében, hogy a nem éppen csúcsformában lévő főhős egyáltalán nem legyőzhetetlen, szuperképességeit az esetek nagy részében a saját irhája megmentésére használja.

A gittegylet összeesküvést sző

Annak, hogy a Sebzett nagyvadak mégsem hozza az előzmény (Akasztott kutyák) színvonalát, hanem pöttyet haloványabb, a csökkentett mértékű rejtély-faktor az oka. Az előzményben belibbentett összeesküvés-elmélet, mely szerint Dániának, mint hatékonyan működő demokráciának titkos társaságra van szüksége ahhoz, hogy hébe-hóba a helyes vágányra taszintsa a dolgokat, hát, mondjuk ki őszintén, kicsit komolytalan.

A Danehof inkább hasonlít tisztességben megőszült sugar daddy-k gittegyletére, mint bármi másra. És míg az előzményben Oxen, a körülötte ugrándozó Margrethe Franck biztató társaságában aktívan részt vett a nyomozásban, most, a trilógia második részében, mondhatni Birodalom visszavágjában, főleg a nyakára küldött bérencek elől menekül. Az Akasztott kutyákban komolyan agyaltál, hogy mi a frász van már, na. Itt azonban, ahogy lassacskán felfejtésre kerül a gittegylet tagjainak kiléte, egyidejűleg úgy vész el az izgalom is. Bár, nem mondom, Oxen könyv végi vesszőfutása azért nem sikerült rosszul.

Értékelés: 7.8/10

Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak (Oxen 2.)
Kossuth Kiadó. 2019. 451 oldal

Kritika a Tisztítótűz c. befejező részről


nordic noir, thriller, crime, military, mystery, suspense, action, political intrigue, intelligence agencies, espionage

1 2