Lee Child: A pók hálójában – Könyv – kritika

Lee Child: A pók hálójában - könyvborító

Reacher őrnagy topformában!

Figyelem Reacher-rajongók! A sorozat e része két szempontból is kiemelkedik az őrnagy átlagos (nak nem nevezhető) kalandjai közül.

Egy: főhősünk A pók hálójában című könyvben van legjobb formájában. Napi 10.000 kalóriát burkol be és feljött rá húsz kiló izom. (Mert ás, mint a gép.) Úgyhogy jajj minden gazfickónak! Kivéve persze, ha nem éppen akkor jön rá a vizelési inger, amikor egy gazfickóval bánik el éppen. A 10.000 kalória mellett magába dönt ugyanis napi teljes TÍZ LITER ásványvizet is. (Ez a sorozat 3. kötete, a 23.-ban (lásd: Múlt idő) MÉG semmi nyoma túlműködő veséknek, így feltételezhető, hogy az őrnagy felhagyott eme ártalmas szokással.)

De ha azt hiszi egyébként bárki is, hogy érdekelne, ha néha-néha becsurrantana? Egy frászt! Megmondtam, hogy az őrnagy a legnagyobb példaképem (lásd: Ne add fel könnyen).

Reacher őrnagy szerelmes!

Kettő: Reacher szerelmes. De ez nem ám csak valami hirtelen fellángolás, ami bárkivel előfordulhat egy-egy csinos pofi vagy egy formás láb láttán, hanem egy réges-régi érzelem éri el újra. Bezony, szokatlan az effajta ellágyulás az őrnagytól, aki úgy általában megszokta, hogy a nők a lába előtt hevernek férfias sármjától megittasultan – ami teljesen magától értetődő is egyébként.

Read more

Richard Morgan: Légszomj – Könyv – kritika

Richard Morgan: Légszomj

Génmódosított noir a Marson

Richard Morgan 2008-ban írt egy könyvet egy génmódosított marsi szuperkatonáról, aki megnyeri a visszaútra szóló lottót, és hazajön a Földre kicsit nyomozgatni. 10 évvel később Légszomj címmel írt egy másikat, amiben a főhős ugyancsak egy génmódosított szuperkatona, aki a marsi lottó eltűnt nyertese után nyomoz – a Marson. Pár száz évvel később.

Na, igen, fogadok, sokunkat már a macsó főhőssel meg is fogja Morgan, hiszen igazán szívmelengető egy ennyire hozzáértő, kompetens illetőt látni az események középpontjában, aki vizsgálódásai során esetenként akár szét is marcangolja a neki kellemetlenkedőket. De a fókusz természetesen nem a marcangoláson van, hiszen – még ha rendesen rá is hasal az akció-vonalra – a Légszomj című könyv summa summarum krimi, abból is a noir alfaj.

Lecsúszott főhős? Pipa.
Végzet asszonya? Pipa.
Ordas sumákság a háttérben? Pipa.

Read more

Myke Cole: Legio a phalanx ellen – Könyv – kritika

Myke Cole: Legio a phalanx ellen könyvborító

Akinek hosszabb a rúdja, az nyer, nem?

„Az antik világ két leghatékonyabb gyalogságának küzdelme.” Aha, na de melyik keni el a másik száját? Mivel e blog kritikái általában spoilermentesek, egy pillanatig se higgye senki, hogy elárulom. Szemfülesebbeknek azért, akik hirtelen előbányásszák elméjük legmélyebb bugyraiból azt a még véletlenül sem közismert tényt, hogy vajon a rómaiak vagy a görög-makedón tandem uralta-e INKÁBB több száz éven keresztül a Földközi-tenger partvidékét, lehetnek előzetes sejtései. A Legio a phalanx ellen című könyv főleg azoknak szól, akiknek gőze sincs róla.

Myke Cole, az amatőr hadtörténész, de emellett buzgó és gyakorló hadfi hat ütközet révén próbál egyértelmű választ adni erre a kínzó kérdésre, mindezt bőséges forrásanyag használatával; a közismert ókori histográfusok mellett olyan szerzőket is idézve, akikről még életedben nem hallottál.

Myke Cole ráadásul nagyon fifikásan dramatizálja az eseményeket, így a csaták leírása kifejezetten fordulatos. (Bár a püdnai ütközet balszerencsés vízhordó jószága esetében mintha már kicsit át is esne az öszvér túlsó oldalára.)

Read more

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 3. – Képregény – kritika

Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga 3.

A Saga tempója lassul

Kedvenc megbotránkoztatásra belőtt űroperánk, a Saga robog tovább. A harmadik részre viszont a sebesség mintha most kicsit csökkent volna. Persze a szürreális, elborult lényekkel és helyszínekkel benépesített galaxisban zajló végeérhetetlen háború olyan biztos alapokkal szolgál, amelyek elbírnak némi belassulást.

Mégis, míg eddig az események többsége sorsfordítónak érződött hőseink életében, most előfordulnak helykitöltésnek érzett epizódok is, például anyós-meny cívódásai, vagy különféle szereplők hallucinációi. Ez utóbbiak egyetlen pozitívuma, hogy tiszteletét teszi benne a sorozat (eddigi) legjobb karaktere, Az Űzés, akit a szerzők láthatólag képtelenek elengedni. Csak akkor mi a fenének nyírták ki az ostoba marhák, kérdezheted teljes joggal.

Az átütő erő eltűnt, de még mindig roppant szórakoztató

A Saga harmadik részében a legfeleslegesebbnek mindamellett az új szereplők beemelését találod. A két nyavalyás bulvárújságíró nem fog kideríteni semmit, amit te már régóta ne tudnál. Legfeljebb, hogy Alana még nagyobb ribanc, mint gondoltad.

Read more

David Koepp: Hűtőkamra – Könyv – kritika

David Koepp: Hűtőkamra könyvborító

A Hűtőkamra filmszerű élmény

A fószer, aki ezt a könyvet asztalra tette, olyan filmek forgatókönyvírója, mint a Jurassic Park és a Pókember. Mi következik ebből? Egyértelműen az, hogy a Hűtőkamra című könyv olyan mint egy film. 

Egy B-film. 

Egy kevés helyszínen játszódó, kis költségvetésű B-film.

De hé, várjál csak!

Mindez a jobbik fajtából. Oké, a Hűtőkamra alaphelyzete teljesen sablonos: egy új, agresszív gombafaj terjeszkedni kezd az elfelejtett, katonai raktár mélyén. A nagydumás vesztes, akinek azért helyén van a szíve, álmai hölgye és a kicsit már rozoga, nyugdíjas megoldóember felveszik ellene a harcot.

David Koepp főellenfele egy gomba – és ez nem vicc!

Read more

Lee Child: Ne add fel könnyen – Könyv – kritika

Lee Child: Ne add fel könnyen könyvborító

Mivel ezt a blogot úgysem olvassák túl sokan, azt hiszem anélkül, hogy túl nagy körben köznevetség tárgyává válnék, bevallhatom, hogy Jack Reacher őrnagy az egyik legnagyobb példaképem! Tessék, kimondtam. Nagy szavak, tudom. De aki elolvassa a Ne add fel könnyen című thrillert, tuti, hogy az onnantól csodálattal követi Lee Child ex-katonai rendőr főhősének pályafutását.

Jack Reachert példaképnek!

Példaképem, Jack Reacher őrnagy Lee Child nagyszerű sorozatának második részében (ami jó 20 év után akadt újra a kezembe, ezért véletlenül még egyszer kiolvastam) egy furgon rakterében találja magát – az FBI egy szemrevaló ügynökével együtt. Akit elraboltak. Példaképem, Jack Reacher őrnagy csak úgy véletlenül kerül a furgonba. A Ne add fel könnyen végtelenül buta emberrablói ahelyett, hogy kipenderítenék a kocsiból, magukkal cipelik. Elképzelni sem tudják ezek a nyavalyások, hogy ezzel mekkora problémákat vesznek a nyakukba.

Példaképem, Jack Reacher őrnagy ugyanis erős, okos, képzett, ravasz és Sherlock Holmes-abb Sherlock Holmes-nál is (lásd: A sátán kutyája). (Figyelj csak, hogy kielemzi már a csajszit az elején.) Az igazságérzete ráadásul a plafont verdesi. Ő a legjobb mesterlövész is. (Lefogadhatod, hogy páran golyót kapnak a fejükbe.)

Read more

Snorri Kristjansson: A vér szava – Könyv – kritika

Snorri Kristjansson: A vér szava könyvborító

Krisztus nevében – bárddal

Olav Tryggvason király elhatározza, hogy a Krisztus szent nevében egyesíti egész Norvégiát. Aki nem óhajt osztozni hitében, azt pedig jól fejbe kívánja suhintani egy bárddal. A szálak Stenvik városának falai alatt futnak össze, ahol az Olav király terveitől vonakodó, és jól bevált, kevés macerával járó vallásukhoz ragaszkodó, ódivatú viking másként gondolkodók Olav királyt kívánják fejbe suhintani, ugyancsak bárddal. Hát igen, Krisztus szavai helyett jöjjön A vér szava.

Snorri Kristjansson trilógiájának A végzet kardjai című első része egészen rendben lévő történelmi regényvolt, bár kissé kedvedet szeghette a túl sok, nehezen megkülönböztethető szereplő, a folytonos nézőpontváltások, és a kissé sután induló cselekmény. Az ostrom során szerencsére jóval intenzívebbé vált a történet. Noha a fantasybe illő vérmágia beemelése egy valós alapokon nyugvó történelmű regénybe azért néhányakat szemöldök-ráncolásra késztethetett.

Minden ellentmondásba kerül – mindennel

Read more
1 2