Lee Child: Ne add fel könnyen – Könyv – kritika
Mivel ezt a blogot úgyse olvassák túl sokan, azt hiszem anélkül, hogy túl nagy körben köznevetség tárgyává válnék, bevallhatom, hogy Jack Reacher őrnagy az egyik legnagyobb példaképem!
Példaképem, Jack Reacher őrnagy Lee Child nagyszerű sorozatának második részében (ami jó 20 év után akadt újra a kezembe, ezért véletlenül még egyszer kiolvastam, 3. kiadás, helló), egy furgon rakterében találja magát az FBI egy szemrevaló ügynökével együtt. Akit elraboltak. Példaképem, Jack Reacher őrnagy csak úgy véletlenül kerül a furgonba. A végtelenül buta emberrablók ahelyett, hogy kipenderítenék a kocsiból, magukkal cepelik. Nem tudják a nyavalyások, hogy ezzel mekkora nyűgöt vesznek a nyakukba.
Példaképem, Jack Reacher őrnagy ugyanis erős, okos, képzett, ravasz ês Sherlock Holmes-abb (ld.: James Lovegrove: A háború istenei) Sherlock Holmes-nál is. (Figyelj, hogy kielemzi már a csajszit az elején.) Az igazságérzete ráadásul a plafont verdesi. Ő a legjobb mesterlövész is. (Lefogadhatod, hogy páran golyót kapnak a fejükbe.)
Azt mondtam, erős? (Tesó, bivalyerős! Mondjuk, jól is jön az ilyesmi, ha láncokat kell kitépni a falból.)
Ki tud nyitni minden zárat. (Na jó, mindet nem, mert egyik kifog rajta. EGY BAZI NAGY. Szerinted azért nem megy be ott is? Ne aggódjál, ne aggódjál!)
Nahát, amikor kiderül, hogy az emberrablás egy gonosz összeesküvés nyitó lépése, példaképem, Jack Reacher őrnagy nekilát, hogy kinyomozzon MINDENT és felszámolja az egész szart.
Ez a sorozat második része, de példaképem, Jack Reacher őrnagy már majdnem teljes fegyverzetben áll előttünk. Azért csak majdnem, mert így a sorozat eleje tájékán még vannak bizonyos félelmei – bár ezek szerencsére nem gátolják túl sokáig. Néha a padlóra kerül, – de ezen alkalmak is csak még jobban felszítják a bosszúvágyát. S itt még nagylelkűen engedélyezi saját érzelmeinek (vö. Chuck Norris) hogy azok rábólintsanak egy hétköznapibb élet lehetőségére. Bizony, Holly, az FBI-tól olyan csajszi, akiért te is felhagynál a vándorló életmóddal…
Ja, igen, ha már Chuck Norris, asziszed, őt nem nyomná le? Tévedsz, bazzeg! Ha az öregfiú rossz fát tenne a tűzre, annyi lenne neki is!
8/10
Igen, igen, aszondod, a folytonos számolgatás. Jó, lehet, hogy egy kicsit sok belőle, de hát ki nem hibátlan. Kicsit hirtelen van vége? Kit érdekel?! 400 oldal, akkor van vége, amikor! Meg hogy néha túl van magyarázva? Na most már aztán elég legyen!
Lee Child: Ne add fel könnyen (Jack Reacher 2.)
General Press. 2019. 400 oldal
–
Kritika a sorozat további részeiről:
Lee Child: Ne add fel könnyen (2.)
Lee Child: A pók hálójában (3.)
Lee Child: Csak egy lövés (9.)
Lee Child: Múlt idő (23.)
Lee Child: Sohanapján (24.)
Lee Child – Andrew Child: Az őrszem (25.)
Lee Child – Andrew Child: Az egyetlen lehetőség (27.)
Sunáznám!
kit, te drága lélek, az őrnagyot?! ki fog nyírni utána…
Á nem, dehogyis! Az FBI ügynököt!
mindegy. jajj neked, troll!
Istenkém, mit tettem?
Vissza lehet ezt vonni valahogy? Inkább mégse sunáznék senkit se, ezer bocs és egy anyamedve!
reménykedj, hogy ez elég lesz…