Lee Child: Csak egy lövés – Könyv – kritika

Példaképem (ld. Ne add fel könnyen) Jack Reacher őrnagy először a 42. oldalon bukkan fel a Csak egy lövés című könyvben. Hát ez meg hogy lehet? Nem tudom. Ráadásul azt hittem, hogy már olvastam, mivel ez ismét csak egy 3. kiadás. De nem, ez a kötet kimaradt, és ez nagyszerű hír, mert ebben a korai részben az őrnagy a legjobbját nyújtja. És persze Lee Child is. (És persze pont ebből a kötetből készült a frankó kis filmváltozat (imdb: Jack Reacher) amiben Tom Cruise mindent megtesz, hogy FELNŐJÖN a szerephez.)

Child könyve már az első oldaltól kezdve izgalmas

Honnan lehet ez tudni? Hát onnan, hogy szeretve tisztelt főhősünk késői felbukkanása ellenére mégis már az első oldaltól letehetetlenül izgalmasnak találod a Lee Child történetét. 

Aztán betoppan Reacher, már megint beleüti az orrát olyasmibe, amibe nem kéne. Már megint buzgárkodik, már megint pofátlan és levakarhatatlan – és láss csudát, már megint kiderül, hogy a teljesen egyértelmű dolgok nem teljesen egyértelműek.

Hogy csinálja ezt Jack Reacher? A jó öreg Sherlock Holmes módszerével. Dolgokról, melyekről neked a nagy semmi jut eszedbe, neki eszébe jut valami más. Dolgokról, melyekre te kapásból rávágod, hogy fekete!, ő kifordít, és bebizonyítja róluk, hogy mégis csak fehérek.

A Csak egy lövés jól működik mint krimi

Mindez egy roppant jól sikerült krimit eredményez a Csak egy lövés esetében, főként, hogy a sorozat későbbi részeivel ellentétben Reacher őrnagy nem egy személyben detektív, esküdtszék, bíró és ítélet-végrehajtó, hanem leginkább csak az igazság után szimatoló nyomozó.

A Reacher-sorozat kötelező eposzi kellékei persze a Csak egy lövésben is szerepelnek és talán kicsit már unalmasak is. Reacher pölö jó szokásához híven bucira pofoz néhány tajparasztot.  Helyesebben, mivel ez egy korai regény, itt még nem voltak unalmasak. Ennek ellenére egyre jobban éledezik bennünk a remény, hogy az őrnagy előbb-utóbb magához méltó ellenféllel találja magát szemközt. Mondjuk, egy nindzsával. Vagy két nindzsával egyszerre. (Az őrszem című részben, ha csak félig-meddig is, teljesül ez a vágyunk.) Oké, az egy pillanatig sem kétséges, hogy elbánna a két hadonászó japcsival, de legközelebb talán kicsit kevésbé duzzadna az önbizalma. Hm, bár akkor talán már nem is Jack Reacher volna.

8.1/10

Lee Child: Csak egy lövés (Jack Reacher 9.)
General Press. 2019. 348 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Richard Morgan: Légszomj
—
Kritika a sorozat további részeiről:
Ne add fel könnyen (2.)
A pók hálójában (3.)
Csak egy lövés (9.)
Múlt idő (23.)
Sohanapján (24.)
Az őrszem (25.) (társszerző: Andrew Child)
Az egyetlen lehetőség (27.) (társszerző: Andrew Child).