Frederick Forsyth: A Róka – Könyv – kritika
A kém visszatér a nyugdíjból
Frederick Forsyth, a nyugalmazott thrilleríró A Róka című könyvében a nyugalmazott hírszerzőt visszahozzák még egy utolsó akcióra. A VILÁG LEGJOBB HACKERE, egy Asperger-szindrómás angol srác ugyanis feltöri az amerikai hírszerzés szupertitkos adatbázisát. (Ez nem jó hír, annyit mondhatok.)
Na most, ha azt hiszed, innentől kezdve jobbra-balra hackerkednek, akkor tévedsz, a világ legjobb hackere például az egész könyvben egyetlen árva mukkot sem szól. A visszahívott hírszerző pedig egészen pontosan 70 éves.
Ugyancsak gyanúra ad okot a könyv átlagosnál nagyobb betűmérete, amely ugyebár nem a legaprólékosabban kidolgozott történetek előhírnöke szokott lenni.
A főszereplők mind nyavalyás angolok! (Na jó, ez nem számít.)
A thrillerszerző visszatér a nyugdíjból
De nézzük, mi van a mérleg másik serpenyőjében! A másik serpenyőben maga Frederick Forsyth csücsül, a világ egyik legjobb kémregény-szerzője. Vitán felül. A Sakál napjával kezdve vagy harminc éve olvasom a könyveit és eddig még sosem csalódtam benne. Khm, eddig.
A teljes hitelesség, Forsyth fő erénye még megvan A Róka című művében is. Láthatóan mindennel képben van, a hírszerző szervezetektől a különleges alakulatokon át a jelenkori kiber-hadviselésig. Az amerikai, orosz és koreai politikai helyzetig.
Csakhogy az írás maga olyan, mintha egy komótos, 19. századi nagyregényt olvasnál. Nem jelenetek követik egymást benne, hanem Frederick Forsyth szép alaposan ELMAGYARÁZZA a cselekményt. Ettől az egész könyv tanmese jelleget ölt. Főképp, hogy az Egyesült Királyság saját politikai súlyát messze meghaladó akciókat hajt végre a legismertebb lator államok ellen, ami a realitásokat figyelembe véve inkább a szerző rózsaszín vágyálmainak tekinthető, mintsem hihető alaptörténetnek.
Néhány szereplő és cselekményszál mintha csak kötelező klisé lenne: a genya orosz ellenlábas a múltból vagy a bágyadt fellángolás két mellékszereplő között.
A Róka hiteles – ámde monoton és lassú
És hiszed-e vagy sem, A Róka, a hibái ellenére mégis olvastatja magát. Ez meg hogy a jó büdös francba történhet? Egyszerűen értehetetlen, hogy mégis mi a fenéért olvasod kíváncsian tovább?! Valaki magyarázza meg gyorsan!
Amikor:
Van egy jelenet, ami érzelmesnek mondható: a mentőakció.
Van egy jelent, ami még tovább leng ki az érzelmi skálán, egészen a túlzó szentimentalizmusig, de ezen kívül semmilyen célt nem szolgál. Ez Benny Drake tizedes temetése.
Van egy jelenet, amelyben a Forsyth által érezhető ellenszenvvel kezelt nehézfejű amerikai elnök, aki hiú és mogorva alaknak tűnik, épp mint való életbeli mása, – A Róka című könyv lapjain most mégis kirívó udvariassággal szólal meg. Na persze, ez talán akkor se sikerülne neki, ha egész nap glaszékesztyűvel vernék a fejébe a jómodort. (Nem a jó öreg Joe bácsiról van szó, vigyázat, hanem az eggyel korábbiról.)
Ez a három jelenet a kivétel. A Róka című kémregény összes többi jelenete minden feszültséget nélkülöz, langyos és kiszámíthatóan monoton egészen a kurta-furcsa, alibinek tűnő lezárásig.
Amikor a sztori olyan, mintha egy öregember írta volna, aki azért rutinból bármikor kicsap az asztalra még egy könyvet.
És akkor, íme, ez az az ihletett pillanat, amikor a neten gyorsan rászörcsentesz, mikor is született vajon a jó öreg Frederick Forsyth.
7/10
Frederick Forsyth: A Róka
Alexandra Kiadó. 2019. 313 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Daniel Silva: A másik nő
Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub