Adrian Goldsworthy: Az erőd – Könyv – kritika

Adrian Goldsworthy: Az erőd - Könyvborító

Traianus császár uralkodása alatt Róma több háborút vívott a mostani Románia területén élő dákokkal. A Decebalus által egyesített törzsek folyamatos fenyegetést jelentettek a birodalomra – mint ahogy a rómaiak is a dákokra. Flavius Ferox centurio, Adrian Goldsworthy A győzelem városa trilógiájának főhőse átveszi a határvidékén álló Piroboridava-erőd parancsnokságát. Ha a háborúra készülő dák seregek megindulnak, ez az erőd jelenti az utolsó védvonalat a provinciák előtt.

Történészi szemmel

Adrian Goldsworthy a Vindolanda-könyvek* után folytatja a római seregben harcoló briton hőse kalandjait, aki feleségével, a harcos királynő Claudia Enicával együtt most a birodalom ellentétes, keleti határvidékén találja magát. Azonban Goldsworthy ily távol a Várostól, egy nem túl jelentős erőd, nem túl magas rangú szereplőit irányítva is megtalálja annak a módját, hogy komplex képet adjon a római birodalom működéséről. Főként, természetesen, katonai szempontból.

Míg Favius Ferox az elkerülhetetlenül közeledő háborúra készülve megerősíti az erőd védelmét, és közben megküzd az irányítása alá tartozó törzsi harcosok ellenszenvével, valamint amazon-természetű asszonya jogos neheztelésével, a történész Goldsworthy is tanúbizonyságát adja felkészültségének.

Viszont ha korábban számos történelmi regényt, például Colleen McCullough nagyszerű Róma-sorozatát olvasva készültél fel római történelemből, szóval szakértőnek számítasz, még akkor is túl soknak találhatod az latin nyelvű szakifejezések számát a különféle rangfokozatoktól kezdve egészen a katonai szlengig.

Read more

Sir Walter Scott: Ivanhoe – Könyv – kritika

Anglia zűrben

Az úr 1199-es esztendejére Anglia ebek harmincadjára került. A lovagkirály, Oroszlánszívű Richárd keresztes-hadjáratra ment a Szentföldre. Öccse, a züllött és elvtelen János uralkodik helyette. A társadalmat az igazságtalan törvények mellett a szászokat korábban leigázó normannok zsarnokoskodása is feszíti. A rablólovagok rettegésbe taszították az országot. Az erdőkben fosztogató szegénylegények tanyáznak… Ilyenkor csak egy olyan bátor és nemes szívű lovag segíthet, mint Ivanhoe.

Sir Walter Scott: Ivanhoe - Könyvborító

Kell egy kis romantika…

Sir Walter Scott, a romantikus történelmi regények megteremtője talán az Ivanhoe-val érte el legnagyobb sikerét. Az angol irodalomban az Arthúr-legendák óta mélyen gyökerező lovagregény biztos alapot teremtett egy nemes szívű hős színre lépéséhez. A nép ajkán évszázadok óta tovább élő, mindenki által ismert Robin Hood-mondák pedig további adalékot jelentettek a sikerhez.

Az dölyfös elnyomás alatt szenvedő szászokkal való azonosulás pedig az érzelmi alapot teremtette meg az olvasó számára, hiszen ki ne érezné együtt a jogtalanság arra érdemtelen áldozataival?

Egy romantikus történelmi lovagregényhez már csak egy hősnő szükséges, akit epekedve, távolról illik szeretni, de előbb-utóbb meg is kell menteni. Sir Walter Scott Ivanhoe-ja mindjárt két ilyen hősnővel is szolgál. Ráadásul mindkettő – amellett, hogy magától értetődően csodaszép – a korhoz képest, amelyben él, még szokatlanul autonóm egyéniség is. Éljenek az erős hősnők!

Read more

Winston Graham: Warleggan (A Poldark-család 4.) – Könyv – kritika

Winston Graham: Warleggan (A Poldark-család 4.) - Könyvborító

Aki azt gondolja, hogy Cornwall már a 18. század végén is az Egyesült Királyság egyik legpezsgőbb, kulturális értelemben legelőrehaladottabb és minden szempontból egyik leginnovatívabb vidéke volt, nos, hát az téved. Nagyot téved. Kivételes bátorság kellett tehát ahhoz, hogy egy szerző ebbe a korba helyezze monumentálisnak is jó okkal nevezhető családregény-folyamát. Winston Grahamben megvolt a kurázsi. És a kitartás is. A Warleggan immár a Poldark-család negyedik része.

A fiúk a bányában dolgoznak

Mihez lehet kezdeni Cornwallban a 18. század végén? Mármint a halászat és a csempészet mellett? Hát bányászkodni. Tele van a környék rézzel. Az, hogy a réz árfolyama már vagy egy évtizede a béka segge alatt van, senkit nem zavar.

Na jó, Ross Poldarkot egy kicsit már tényleg kezdi zavarni, hiszen nyakig eladósodott, minden pénzét a bányájába ölte. Ha véletlenül újabb tőkéhez jut, azt is beleöli. Már-már komikus ez a minden józan észnek ellentmondó makacsság, amellyel Poldark a csőd és az összeomlás szélén tántorogva különböző váratlan fordulatok hatására újabb és újabb lélegzetvételnyi haladékhoz jutva tovább kapálózik a sors ellenében.

Aggódni persze nem kell. Tudod jól, hogy már csak egy nagyon kicsikét kell kibírnia és amint Anglia és a forradalmi Franciaország között kitör a háború, beköszönt majd a konjunktúra.

Poldarkék pedig gazdagok lesznek, mint az állat.

Read more

Bjorn Andreas Bull-Hansen: A dán horda – Könyv – kritika

Bjorn Andreas Bull-Hansen: A dán horda könyvborító

A norvég Bjorn Andreas Bull-Hansen a Jomsviking-sorozattal világhírnévre tett szert. A két első rész azonban nem tökéletes. Az első többször is belassul és az unalom felhője telepedik a marcona viking harcosok feje felé. A Vinland című második felvonás viszont egy az egyben kilóg a zsánerből, hiszen menet közben túlélős kalandregénnyé alakul. A dán horda című harmadik rész akkor most már igazi vikinges történelmi regény? Nos, hát, majdnem.

Egy jomsviking is lehet depressziós

A depresszió nem a legjobb alaptéma egy történelmi regényhez, ezt határozottan állíthatom. Vikingekhez aztán semmiképp. Bull-Hansen azonban bevállalta. Hülyeség volt. Ez van. Felejtsük el.

Azaz teljesen mégse, hiszen Hajóács Thorsteint A dán hordában is meglegyinti alkalmanként a bús melankólia szele. Azonban a vikingek között mutatóban sem akad senki, aki ezt orvosolni tudná. Egyetlen árva klinikai pszichiáter sincs e szakállas, fejszét lóbáló, sörtől bűzlő, izmoktól dagadozó hadfiak között. Szóval ezt Thorsteinnek magának kell megoldani. Úgy tűnik egyébként, hogy a tengeri levegő jó hatással van rá. Szóval, fel a fejjel, Thorstein!

Egy jomsviking is lehet családcentrikus

Read more

Thomas Mann: A Buddenbrook ház – Könyv – kritika

Thomas Mann: A Buddenbrook ház - Könyvborító

– WTF! – mondta Thomas Mann, a Varázshegy szerzője, mikor 1929-ben megkapta a Nobel-díjat – a Buddenbrook ház című regényéért. Talán maga is úgy gondolhatta, hogy a lübecki Buddenbrook kereskedőcsalád mintegy három és fél generációjának a 19. század közepén játszódó története nem a legegyértelműbb választás e magas díjra.

Miről nem szól a Buddenbrook ház?

1, Lübeckről egyáltalán nem szól. Egy, de maximum két ujjadon meg tudnád számolni (és lehet, hogy sokat mondok) hogy hányszor hangzik el annak városnak a neve, ahol Mann családregénye szinte teljes egészében játszódik. A városról az égegyadta világon semmi lényegeset nem tudsz meg, a cselekmény a legritkább esetben hagyja el Buddenbrookék aktuális rezidenciáját.

2, A kereskedelemről sem szól. Ha esetleg arra számítanál, hogy az éppen aktuális Johann Buddenbrook majd 19. századi Jockey Ewingként végez különböző pénzügyi machinációkat és kergeti az őrületbe üzleti ellenlábasait, hát semmi ilyesmi nem történik. A Buddenbrookok üzleti vezérelve az, hogy csakis olyan bizniszbe szabad belemenni, amitől aztán jól alszol éjszakánként. Unalmasan hangzik? Nem én mondtam!

3, A 19. század német társadalmi folyamatairól pedig végképp egy szó nem sok, annyi sem hangzik el. A Buddenbrook ház szereplői kizárólag a tehetős nagypolgári közegben mozognak.

Read more

Lev Tolsztoj: Háború és béke – Könyv – kritika

Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Háború és béke - Könyvborító

Tolsztoj Háború és béke című monumentális műve, melyet a közvélekedés szinte egybehangzóan a világirodalom egyik legnagyszerűbb művének tart, mégis a távolba vesző, meghódításra váró hegycsúcsként meredezik az egyszeri olvasó előtt. Sokakat az oldalszám riaszt, másokat a félsz gyötör, hogyan birkóznak majd meg a nagy szakállú filozófus vélhetően mélységes mély értelmű gondolataival. És biztosan akadnak olyanok is (köztük e sorok likacsos memóriájú írója) akik attól tartanak, hogy lépten-nyomon össze fogják majd keverni e nagy műben Dimitrij Ivanovicsot Ivan Dimitrijeviccsel. (Vagy Timofej Polikarpoviccsal.)

Mindenki nyugodjon le!

Először is, más egyéb dolgokhoz hasonlóan, egy könyv minél vastagabb, annál jobb. Másodszor a Háború és béke meglepően könnyedén olvasható. Harmadszor pedig a terjedelméhez mérten viszonylag kevés szereplőt mozgat, főbb szereplőből talán alig egy tucat tucat, ha van.

Oroszországról szól!

A Háború és béke viszont nem a legpontosabb cím. Igazából ennek kellene lennie: Béke, béke, béke, háború és háború. Ez azt jelenti, hogy a schöngraberni és az austerlitzi csata meglepően érzékletes leírása után körülbelül 7 év telik el, mire sor kerül Napóleon Oroszország elleni hadjáratára, 1812-ben.

Ennek a 7 évnek a története teszi ki Tolsztoj művének túlnyomó részét, több arisztokrata család tagjainak szemszögéből, akiknek a sorsa hol jobban, hol kevésbé összefonódik egymáséval. (Az alsóbb néprétegek számára még vagy jó száz évig nem osztottak lapot Oroszhonban. Így e regényben sem.)

„Elvégeztem egy gyorsolvasó tanfolyamot, és húsz perc alatt elolvastam a Háború és békét. Oroszországról szól.”

– mondja Woody Allen.

És milyen igaza van!

Read more

Bjorn Andreas Bull-Hansen: Vinland – Könyv – kritika

Bjorn Andreas Bull-Hansen: Vinland borító

Bjorn Andreas Bull-Hansen hatalmas sikert aratott Viking című könyvével. Főhőse, a rabszolgából rövid úton jomsvikinggé, azaz elit viking harcossá (egyben hajóáccsá) avanzsáló Hajóács Thorstein a Vinland-ban visszatér. Helyesebben inkább elhajózik. Az úticél a könyv címe alapján könnyen kitalálható: United States of America. 

Oké, oké. United, States és America nem létezett még akkoriban. I.sz. 1000 körül járunk, a teljes földrészt az egymással folyamatosan hadban álló őslakos indiánok lakják. És úgy hiányoznak nekik a vikingek, mint a hátukra egy púp.

Egyébként ez a Vinland legnagyobb erénye. A fehér ember megjelenése előtti Amerika ábrázolása. Bull-Hansen nagyon alaposan és egymástól egyértelműen megkülönböztethető, eltérő karakterisztikájú törzseket rajzol meg. A vikingek majdnem feleslegesek is már ide.

Oké, oké. Ez mégiscsak egy vikingekről szóló könyv. A lassan és körülményesen hajókázó bevezető fejezetek azonban kevés tanújelét mutatják a viking virtusnak. Thorstein és társainak sétahajókázása bármilyen – vikingek nélküli – hajós könyvbe elmehetne. 

A helyzeten csak ront, hogy Thorstein szinte MINDEN, a hétköznapinál alig érdekesebb eseményt jó előre beharangoz azzal, hogy ez milyen meghatározó pont volt az életében. Így aztán folyton csalódsz.

Vinlandra megérkezve a helyzet szerencsére javul valamennyit. No, milyen lehetett majd 1000 évvel ezelőtt a telepesek élete az észak-amerikai partvidéken? Aki arra tippel, hogy olyan, mint a Minecraft, az nyert. (Oké, oké. Ebben vikingek is vannak, tehát inkább olyan, mint a Valheim.) Menedékre, kajára és tűzelőre volt szükség. Ha valamelyik nem jött össze, akkor Game Over.

A Vinland közepe tehát olyan mint egy túlélőtúrába oltott kalandregény. Ellentétben az első résszel, amely azért annak rendje és módja szerint felvonultatta a korszak meghatározó történelmi figuráit, a folytatásban ezek csak egy-egy villanásra jelennek meg. Vörös Erik, Leif Erikson pedig, akik az európai emberek közül elsőként érték el Amerika partjait, amúgy is inkább legendák megfoghatatlan hősei, mintsem történelmi személyiségek. (Lásd például az alábbi dalt: Leif Erikson.*)

Bull-Hansen könyve viszont kalandregénynek elmegy. Eleve szokatlan felállás a fejszés viking az íjjal lövöldöző indiánnal szemben. Thorstein és kis csapata pedig mindenféle indiánokkal találkozik. Kedves indián törzzsel, kevésbé kedves indián törzzsel és egészen UTÁLATOS indián törzzsel is. 

Mi magyarok persze tudjuk jól, milyen előnyökkel járhat az, ha íjjal harcolsz. Hamarosan a vikingek is megtudják. A kalandregény pedig extrém túlélőtúrába megy át.

Bjorn Andreas Bull-Hansen Vinland című könyve üde érdekes színfolt a vikinges zsáneren belül. Némelyek számára viszont egyértelmű csalódást okozhat, hogy szinte csak a legvége hozza a szokásos sémákat. Azonban így sem rossz olvasmány. Az első kötetre jellemző helyenkénti belassulás például nem jellemző rá.

Viszont van egy szempont, amivel Bull-Hansen elég alaposan mellélőtt. Hajóács, azaz Thormód fia Thorstein hajlamos a depresszióra. Ez már az első részben kiderült, el is fogadtad, mert hát mit lehet tenni. Viszont a mélakóros viking, mint olyan, azért nem a legideálisabb főhős.

Szegény Thorstein sajnos továbbra is depis.

A Vinlandban azonban ÚJABB rossz tulajdonságokkal bővül a berserker jomsviking karaktere: Néha megkukul. Néha rájön az ideg. Néha durcás. Néha pedig egészen becstelenül viselkedik.

Minden ilyen alkalommal legszívesebben a saját dán harci fejszéjével vernéd pofán ezt a nagydarab melákot, hogy térjen már végre észhez. Miközben természetesen azon tűnődsz, hogy mi lehet mindezzel IGAZÁBÓL Bull-Hansen célja? El akarta riasztani az olvasóit? A saját dolgát akarta megnehezíteni? E lapokon akarta felhívni a figyelmet e pusztító lelki betegségre? A fene se tudja, mindenesetre határozottan jobb olyan főhősről olvasni, – vikinges tematikánál is maradva – mint Bebbanburgi Uthred, aki végig kompetens vezetőként viselkedik. (Lásd Az utolsó királyság)

Bull-Hansen Vinlandja átlagos vikinges történelmi regény, ami elkerüli az előző kötet hibáit, – hogy cserébe újabbakat kövessen el helyette. Hozza a kötelezőt, azonban a kiemelkedő világsiker feltételezhetően inkább csak a szerencsének köszönhető. Hajóács Thorsteinnek semmiképpen se, őt – a sok balfogása miatt – egyenesen el kellene tiltani attól, hogy még egyszer a lábát rátegye Vinlandra.

7.7/10

Bjorn Andreas Bull-Hansen: Vinland (Jomsviking 2.)

Animus Kiadó. 2022. 536 oldal

Kririka az első részről
Bjorn Andreas Bull-Hansen: A viking

Ez is érdekelhet:
Kristian Giles: Lancelot

*Oké, oké, ez félrevezetés volt.

1 2 3 4