Bjorn Andreas Bull-Hansen: A dán horda – Könyv – kritika
A norvég Bjorn Andreas Bull-Hansen a Jomsviking-sorozattal világhírnévre tett szert. A két első rész azonban nem tökéletes. Az első többször is belassul és az unalom felhője telepedik a marcona viking harcosok feje felé. A Vinland című második felvonás viszont egy az egyben kilóg a zsánerből, hiszen menet közben túlélős kalandregénnyé alakul. A dán horda című harmadik rész akkor most már igazi vikinges történelmi regény? Nos, hát, majdnem.
Egy jomsviking is lehet depressziós
A depresszió nem a legjobb alaptéma egy történelmi regényhez, ezt határozottan állíthatom. Vikingekhez aztán semmiképp. Bull-Hansen azonban bevállalta. Hülyeség volt. Ez van. Felejtsük el.
Azaz teljesen mégse, hiszen Hajóács Thorsteint A dán hordában is meglegyinti alkalmanként a bús melankólia szele. Azonban a vikingek között mutatóban sem akad senki, aki ezt orvosolni tudná. Egyetlen árva klinikai pszichiáter sincs e szakállas, fejszét lóbáló, sörtől bűzlő, izmoktól dagadozó hadfiak között. Szóval ezt Thorsteinnek magának kell megoldani. Úgy tűnik egyébként, hogy a tengeri levegő jó hatással van rá. Szóval, fel a fejjel, Thorstein!
Egy jomsviking is lehet családcentrikus
Hiába a kedvenceim a történelmi regények között a vikingesek, ettől még nem esik nehezemre elismerni, hogy a túlzott változatosság nem igazán jellemző rájuk, nagyjából mind ugyanazokat a köröket futják. Bjorn Andreas Bull-Hansen nyilván ezen a helyzeten kívánt változtatni, amikor főhősét a hasonló regényekben megszokottnál jóval mélyebben és szokatlanabb módon árnyalta.
Hajóács Thorstein családja iránti mélységes elkötelezettsége a Jomsviking-sorozat fő összetartó szövete. A feleségén és a gyerekein túl nagyon szoros testvéri és bajtársi kapcsolat fűzi bátyjához, Björnhöz is, így ha a testvérek elszakadnak egymástól, akkor rögtön meg is van az, ami tovább lendítse a cselekményt. Csakúgy, mint az apjuk miatti – egyelőre még mindig csak folyamatban lévő – bosszúállás.
Bull-Hansen ezeket az érzelmeket és viszony-rendszereket mind nagyon alaposan felépíti, folyamatosan visszatér rájuk, így a családfő Thorsteint határozottan példaként lehetne állítani az sok részeges, erőszakos és bunkó viking elé. Azaz nagyjából mindegyikük elé.
Persze, ha nem vagy a vingulmorki törzsfő rokona, akkor már egészen más a helyzet.
Hajóács Thorstein társasága nem egy életbiztosítás
Thorstein mélabús, humortalan, hiányzik belőle a személyes karizma, nincs szónoki tehetsége. Igazából nem is tudni, miért követik az emberei. Talán mert akkora mint egy hegyomlás? És ha berserker üzemmódba kapcsolja magát, akkor a dán harci fejszéjével egy személyben elbánik egy hajó fél legénységével?
Hát, háborús időkben az ilyesmi nem jön rosszul.
Másfelől azért egy törzsfőhöz még mindig kevés. És itt jön az, amiért néha nehéz türelmesnek lenni Bjorn Andreas Bull-Hansen főhőséhez: Rengeteg ostobaságot elkövet vezetőként.
Ami talán a legzavaróbb, hogy hiányzik belőle a stratégiai gondolkodás és az előrelátás. Ez legtöbbször az öngyilkos jellegű kommandós akciókban nyilvánul meg. Amikor még egy kicsit várni kellene, akkor ő nekilendül.
De jó abban is, hogyan haragítsa magára a saját szövetségeseit. A kékre mázolt, félmeztelen, kitetovált cumbriai törzsfő, Thovan talán nem a legszilárdabb jellem, de talán ő is megértőbben reagálna, ha már kezdéskor lefektetnének bizonyos alapelveket és nem csak a fosztogató-hadjárat hevében derülne ki számára, hogy Hajóács Thorstein helyteleníti például a tömeges nemi erőszakot.
„- Ja, bocs. Akkor mi nem is megyünk. Így mi értelme az egésznek?” – mondhatta volna Thovan. És nincs harag.
Mindezeknek azonban az az eredménye, hogy a vingulmorki törzsfő emberei potyognak mint az érett gyümölcs a fáról.
Thorstein törzsfő pedig a Jomsviking-sorozat eddigi három részében nem győzi bizonygatni, hogy éppen melyik baklövéséért nem hajlandó bocsánatért könyörögni. Nem az a típus, tudniillik.
A dán horda kirándulni Anglia
Van annak némi bája, amikor a vikingek bosszút esküsznek Eathelred király ellen az Angliában letelepedett embereik lemészárlása miatt. Azok a vikingek, aki több mint egy évszázada gyilkolják és fosztogatják a angolszászokat. Mindegy, ők tudják.
Viszont annak is van némi bája, ha A dán horda címet adod egy olyan könyvnek, amiben ez a bizonyos horda csupán a könyv utolsó harmadában gyűlik össze és összesen talán ha két kisebb csetepatéra kerül sor a részvételükkel. A könyv címe helyesen tehát így hangzana:
A dán horda haditanácsot tart
No, jól van, ez csak tréfás túlzás, igazából így hangzana:
A dán horda előőrse felprédál öt kisebb falut
A többit nyilván majd következő kötetben.
Összegzés:
Bjorn Andreas Bull-Hansen A dán horda című könyve a sorozat eddigi legjobb része. Minden van benne, ami egy hasonló könyvben csak előfordulhat. Azonban a szokásosnál jellegtelenebbre faragott főhős, minden hibájával, hétköznapiságával és a korát megelőző elveivel együtt az elvárttal szemben éppen ellentétes hatást ér el: nem túl egyszerű megkedvelni.
Értékelés: 7.8/10
Bjorn Andreas Bull-Hansen: A dán horda (A jomsviking 3.)
Animus Kiadó. 2023. 400 oldal
—
Kritika a sorozat további köteteiről:
A viking – Egy jomsviking története (1.)
Vinland (2.)