Jens Henrik Jensen: Tisztítótűz – Könyv – kritika

Ha az előző kötet (ld. Sebzett nagyvadak) volt a trilógia „Birodalom visszavágja” (az volt, az volt) akkor ez micsodája? „A jedi visszatérje? Az. De tényleg. Kb. ugyanott tartanak főhőseink mint a nevezetes filmsorozat lázadói a középső epizód legvégén. A földbe taposva.

Niels Oxen ráadásul egy másik ismert mű főszereplőjével is elemi hasonlóságot mutat: Jason Bourne-al. És ami Robert Ludlum főműve esetében működik… nos, az itt is működik. Oxent kipecázza a vízből egy munkájától eltiltott orvos, majd összeférceli. Közepesen hosszú lábadozás után pedig Oxen újra felveszi a kesztyűt.

A könyv felturbózott skandináv krimi, és kb. ugyanazt a receptet követi mint Ingar Johnsrud Kereszt-je, a krimit ötvözi thrillerrel és akcióval. Annyi kiegészítéssel, hogy Oxen kalandjai nem válnak teljesen komolytalanná a végére mint Johnsrudnál. És a pár kisebb döccenő ellenére a legmagasabb dán katonai kitüntetés birtokosa képes arra, hogy elvigye a hátán a cselekményt.

A könyv legjobb részei is azok, amikor Oxen a speciálisan készségeit használja. Felméri a terepet, beszivárog valahová, kommandózik. Bár Jensen néha azt hiszi, hogy mi olvasók lágyszívű, finomkodó széplelkek vagyunk, talán ezért olyan könyörületes néha Oxen, – pont amikor nem kéne, – mint egy Golden retriever. Így feldühített ellenfelének ki kell várnia, hogy a tapintatos dán hátat fordítson neki, hogy ő megtámadhassa, és Oxen ezután már önvédelemre hivatkozva nyugodt szívvel kitaposhassa a belét.

Az akciórészek persze csak a fűszert jelentik a jóval hangsúlyosabb nyomozás mellett. Szerencsére Jens Henrik Jensen menet közben rájött arra, hogy ha mindent rögtön elárul nekünk, és semmi rejtély nem marad, az nem túl izgalmas. Ezért Oxen és Margarethe Franck is külföldön kutakodnak újabb infók után, hogy beazonosíthassák a titokzatos nagyfőnököt, Mr. Keletet. Miközben Oxennek, ugyebár már egy valag papirosa van cakkumpakk az egész Danehof szervezeti felépítéséről. Nem tudom, csak én gondolom-e úgy, hogy sokkal egyszerűbb dolguk lenne, ha súlyos, tompa tárgyakkal addig ütlegelnék e sunyi szervezet már ismert tagjait, amíg azok ki nem köhögik az infót?

Mindegy, ők tudják, az ő nyomozásuk. Ami néha szó szerint egy jázminbokor leveleibe kapaszkodik. De azért a nevetségesen túlbonyolított (a levélbeni kód igazi facepalm) spanyol kitérőt leszámítva végig fenntartja az érdeklődést, tele van csavarokkal, tévutakkal és nagy pofára esésekkel.

Oxen helyett azonban a Tisztító tűz nagyjából közepétől egy másik szereplő kerül előtérbe, a könyv második fele egyenesen az ő egyszemélyes jutalomjátéka. Talán mert poszttraumatikus stressz szindrómával te sem lennél túl jó tervezésben, vagy Niels Oxen egyszerűen csak nem elég magasan kvalifikált a cselszövésekhez. Mindegy is, a nyugdíjas titkosszolgálati főmufti, Alex Mossman kavarja őhelyette is. Az exkommandós és Franck pedig visszaminősülnek dróton rángatott bábokká. Ez egy kicsit fura egy Oxenről elnevezett könyvsorozatban, de tulajdonképpen nincs jelentősége. A sok fondorlat után (ami talán egy-kettővel több is a kelleténél) a könyv vége teljesen reálisnak hat, a legtöbb dolog közmegelégedésre zárul, bár azért akad olyasmi is, ami sejtelmesen nyitva marad.

A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Ez lehetne a világ legértelmetlenebb titkos szövetségének, a Danehofnak a mottója. Akiknek a céljaik nemesek, maximálisan országuk érdekeit tartják a szemük előtt, de céljaikat simán megvalósíthatnák parlamentáris keretek között, lobbizás útján vagy a Consilium think-thankját felhasználva. DE NEM. Ők inkább milliókat áldoznak arra, hogy idióta haverjaikat pozícióban tartsák vagy lelövöldöztessék – csupán a biztonság kedvéért – gittegyletük szenilissé váló tagjait.

Miért? Azon kívüli, hogy Jensen nem tudott ennél a béna társaságnál jobbat kiókumlálni?

Mert unatkoznak? Ember ép ésszel fel nem érheti, hogy magas pozícióban lévő egyének, akinek van rendes melójuk és családjuk, mi a büdös francért ármánykodnak ilyen láma társaságban?

Amikor elmehetnének helyette túrázni, játszhatnának a telefonjukon, vagy éppen OLVASHATNÁNAK KÖNYVET is. Például skandináv krimit.

7,7/10

Jens Henrik Jensen: Tisztító tűz (Oxen-trilógia 3.)
Kossuth Kiadó. 2020. 539 oldal