Tove Alsterdal: Gyökerestül kitépve – Könyv – kritika
Pár éve nagyon úgy tűnik, hogy a skandináv krimi műfaja kifújt, már minden valamirevaló művet kiadtak korábban, és mostanra csak a középszerű írók maradtak hátra. Ilyenkor persze mindig érkezik egy jobb könyv, mint jelen esetben Tove Alsterdal Gyökerestül kitépve című díjnyertes krimije, és hiába tervezgeted már egy ideje az ellenkezőjét, muszáj tovább olvasni az északi szerzőket.
Skandináv krimi vonalon létezik a teljes depresszió, amit Arnaldur Indridason képvisel példamutató elszántsággal, aztán Jo Nesbo, aki a csalafinta, bonyolult történetekre, és az amerikai típusú öntörvényű és vagány főhősre esküszik. És van Tove Alsterdal, aki pontosan a kettő között helyezkedik el, hétköznapi emberek a szereplői, és a bűnügy is nagyjából átlagosnak mondható.
Azonban a Gyökerestül kitépve nem véletlenül kapta meg 2020-ban az Üvegkulcsot, amely az adott év legjobb svéd bűnügyi regényét illeti. A könyv az elejétől fogva magával ragad.
Ha évtizedekkel azután hazalátogatsz, hogy bűnösnek találtak egy 16 éves lány meggyilkolásáért, hát ne csodálkozz, hogy mindenki rühelli a képedet. Az sem segít túl sokat a helyzeten, ha holtan találod a saját elhidegült apádat. Hát nem őt is megölték? Hopp, már meg is van az első számú gyanúsított.
Azonban Olof Hagström, a megtört, de amúgy rendes fickónak kinéző dagadék nem olyasvalakinek tűnik, aki bárkit is eltenne láb alól. Akkor mégis mi a frásznak vallotta be?
A régi és az új ügy, mindkettő középpontjában Oloffal egymásba fonódik, így a Gyökerestül kitépve bőven el van látva rejtélyfaktorral.
Aki 20 évig dolgozott újságíróként, mint Tove Alsterdal, az feltételezhetően rengeteg különféle személlyel találkozott jártában-keltében. Az ilyesmi pedig remekül jön, ha életszerű mellékszereplőket akarsz írni. És ez utóbbi is hozzájárul ahhoz, hogy a Alsterdal könyve ilyen könnyen fogyasztható. Figyeld csak meg, akárkivel elegyedik szóba Eira Sjödin rendőrségi asszisztens, az valamilyen formában mind egyéniség.
A harmadik dolog pedig természetesen maga Eira személye, ami segít sikerre vinni a regényt. Az alacsony beosztású vidéki rendőrnő, aki Stockholmból kényszerült hazaköltözni, hogy az anyjáról gondoskodjon, miközben egyelőre nem túl nagy sikerrel próbál méltó társat találni magának, nem engedi markából az ügyet. Így aztán van kivel végigizgulni a nyomozás izgalmait. Főleg, hogy a bűnügy idején még kislány rendőrnő olyan dolgokkal is szembesül, amiket nem feltétlenül szeretett volna megtudni a saját családjáról sem.
Eira Sjödin a nyomozásának talán pont a vége nem a legizgalmasabb, de cserében a nyitva hagyott szálaival együtt annál életszerűbbnek tűnik.
A Gyökerestül kitépve egyszerűnek tűnő, azonban professzionális könyv, ami maximális mértékben kitölti műfaja kereteit. A realista bűnügyi regények kedvelői bizonyosan nem csalódnak benne.
8/10
Tove Alsterdal: Gyökerestül kitépve (Eira Sjödin 1.)
Partvonal Könyvkiadó. 2021. 386 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Arnaldur Indridason: Reykjaviki éjszakák
Jo Nesbo: Vérhold
Jon Lier Horst: Vadászkutyák