Cixin Liu: A háromtest-probléma – Könyv – kritika
Mint egy remek standalone novella, olyan A háromtest-probléma első fejezete. Röpke visszatekintés a kínai kulturális forradalom őrületébe az egyik szereplő nézőpontjából, amely remek alapokat szolgáltat(na) a hátralévő történetnek. Igazán nagy kár, hogy Cixin Liu könyve hátralévő részének egyetlenegy momentuma sem ér fel hozzá.
Alkalmi MMO-játék robotszerű karakterekkel
Hullanak a tudósok mint a legyek? Igen, főleg az alapkutatásban részt vevők. Mindez bűzös összeesküvés-szagot áraszt magából, így főhőseink neki is látnak, hogy kinyomozzák. Egészen addig, míg egy virtuális valóságban játszódó számítógépes játék nem kerül vizsgálódásaik előterébe – onnantól a kutya fasza se törődik többet a megmurdeló tudósokkal, helyette bő lére eresztett leírásokat kapunk a játékbeli kalandokból, fizikai és matematikai lózungokba csomagolva. Érdekesnek hangzik? NEM. AZ.
Mi az, ami még ennél is kevésbé érdekes? A kínai emberek. A háromtest-problémában, egyetlen szereplő kivételével, mindenki teljesen jellegtelen, mintha csak agymosott, egyetlen központi akarat által vezérelt robotok lennének. Khm. A kivétel, a túlmozgásos rendőrfelügyelő pedig olyan hatást kell, mint egy visszafogottnak szánt családi összejövetelen (mondjuk, halotti tor, na) a félig süket nagybácsi, aki ordítozva meséli se füle, se farka történeteit, miközben időközönként jóízűen a padlóra csulázik egyet.
Minden idők legbénább idegen civilizációja
Szóval az átlagos olvasó kb. a 100. oldal környékén a falhoz fogja vágni ezt a könyvet. Az átlagon felüli olvasó pedig akkor marcangolja szét A háromtest-problémát, amikor rájön, hogy az egész játékbeli kínszenvedés teljesen céltalan, egyúttal feltárul előtte MINDEN IDŐK LEGBÉNÁBB idegen civilizációja, melynek tagjai dehidratálják magukat és leeresztenek mint egy luftballon, hogy megvédjék magukat az extrém hőhatásoktól. (Égnek így is mint a rongy.)
Nagy kár, mert ezek az olvasók így lemaradnak MINDEN IDŐK LEGBÉNÁBB összeesküvéséről (a második legbénábbhoz ld. Tim Weaver: Holtvadászat) amelynek összejövetelei az ’50-es évek kommunista pártértekezletekre emlékeztetnek. Sőt még inkább ezek paródiájára. Elvtársazzák egymást csórikáim és frakciókra szakadoznak. A kommunizmusnak a könyvet belengő bűzös lehelete a röhejesnél is röhejesebb hatást kelt a mai Magyarországon olvasva. A mai Kínában viszont a mindennapok része lehet. Talán ezért sem bír kilépni szegény Cixin Liu ezekből az avítt sémákból.
Áltudományos ostobaságok
Ami viszont inkább bosszantó, mint nevetséges, hogy miután átrágod magad a rengeteg végeérhetetlen áltudományos maszlagon és blablán, a szerzőnek van pofája leírni, hogy amennyiben üzenetet kapsz egy idegen civilizációtól, akkor csak simán betáplálod a számítógépbe, az dekódolja neked, te meg már írhatsz is nekik vissza azon sofort.
Cixin Liu A háromtest-probléma című könyve mind tudományos fantasztikumként, mind sima történetként csődöt mondó, ostoba és amatőr zagyvaság. És még van két plusz része. Reméljük, nem kötelező olvasmány a Fudan Egyetemen.
5.8/10
Cixin Liu: A háromtest-probléma (A háromtest-trilógia 1.)
Európa Kiadó. 2016. 404 oldal