Karin Smirnoff: A lány, akinek semmi sem drága – Könyv – kritika

Karin Smirnoff: A lány, akinek semmi sem drága - Könyvborító

Stieg Larsson Millennium-trilógiája, avagy más néven a Tetovált lány-sorozat a 2000-es évek közepén világszerte feltette a térképre a skandináv krimik műfaját. A film- és televíziós sorozat-változatot is kapott könyvek hihetetlen mértékű népszerűségére jellemző, hogy a szerző halála után is tovább folytatódtak a különc, ámde megállíthatatlan hacker, és hű (olykor hűtlen) munkatársa, Mikael Blomkvist kalandjai. Karin Smirnoff A lány, akinek semmi sem drága című könyve immár a sorozat hetedik része.

A tetovált lány ellentmondásos múltja

Larsson krimiként indult sorozata nagyon hamar valami mássá változott. Valami többé. Lisbeth Salander, a vasággyal együtt is maximum 40 kilós címadó főszereplőből rövid úton akcióhőssé avanzsált. Mi több, bosszúálló angyallá, aki, mint erős és független nő, pokollá tette az azt megérdemlő férfiak életét.

Aztán jöttek a David Lagencrantz által gyártott folytatások, és innentől nem tudom. Szerény megítélésem szerint Lagencrantz az egyik legrosszabb a borúra hajlamos északi krimiszerzők között. Egyetlen könyvét sem tudtam tudtam befejezni, ami a kezeim közé került. Értelemszerűen így járt a Millennium-sorozat általa fabrikált három része is…

De nézzük, Karin Smirnoff milyen módon közelít a vasakaratú tetovált lányhoz, aki, akárhogy is számoljuk, két évtized elteltével már mindenképpen tetovált .

Minden férfi disznó!

Read more

Hugh Howey: Siló – Könyv – kritika

Hugh Howey: Siló - Könyvborító

Ha otthon ülő típus vagy, aki szívesen tartja karban a kondícióját lépcsőzéssel, gyerekre viszont nem vágyik különösebben, akkor a Siló pont neked való hely lenne. Mindenki más viszont rendesen megszívta. Hugh Howey tudományos-fantasztikus regényében az emberiség beköltözött a föld alá. Mármint az a pár kósza példány, amelyik még megmaradt. A Siló, 144 emelet mélyen belefúrva a földbe ideális helyszín egy klausztrofób sci-fi-thriller számára.

Jobb, ha a Silóban maradsz!

Az ember már csak ilyen. Ha be van zárva valahova, akkor ki akar jutni onnan. Mindenáron. Sőt, ahogy elkezded olvasni Hugh Howey könyvét, te is úgy gondolod, ennek nyilván így kell történnie. Nehogy már a teljes könyv ezen a szűk helyszínen játszódjék. Valahogy biztosan kijutnak.

Hugh Howey azonban máshogy gondolja. Azt mondja, naná, hogy ott játszódik! Te pedig hiába reménykedsz: Howey egy méretes pofonnal visszazavar a Silóba.

Ekkor két dologra jössz rá:

1, Ennek a könyvnek nem véletlenül Siló a címe.
2, A Siló tökéletes kalandregény.

Read more

Marjorie Liu – Sana Takeda: Monstress – Fenevad 2.: Vér – Képregény – kritika

Marjorie Liu - Sana Takeda: Monstress – Fenevad 2. - Vér- Képregény-borító

Lenyűgözően összetett világ

Kevés olyan művel találkozni, ahol a világ megmentése a tét, és nem fullad az egész rövid úton a jó és rossz kiszámítható és egyhangú csetepatéjává.
Marjorie Liu és Sana Takeda Monstress című sorozatában, és annak Vér címet viselő második kötetében szerencsére nem ez a helyzet.

A Fenevad világa ugyanis olyannyira összetett, hogy gőzöd sincs, hogy (egyelőre) kitől kit kéne megmenteni. Arkánok, emberek, ősök, istenek, macsekok!, mindegyiknek megvannak a maga céljai, és Farkasvérű Maika, – igaz, egyre fogyatkozó testtömeggel, – e szövevényes viszonyrendszer közepette törtet előre, térdig gázolva a vérben, hogy választ kapjon kínzó kérdésre. Mint például: Jó az neked, ha egy falánk szörnyeteg ébredezik a belsődben. Vagy: mennyire tesz jót a mentális egészségednek, ha kora gyermekkorodtól gyilkosnak nevelnek.

(Hosszútávon talán semmi esetre sem, viszont ha beszólnak egy thyriai romkocsmában, mindkettő jól jöhet.)

Minderől a blog eddigi legmagasabbra pontozott, tádámm-dádámm (8.7) és legszebben kivitelezett művének folytatásában (ld. Monstress – A fenevad 1: Ébredés).

Read more

Dean Koontz: A tiltott ajtó – Könyv – kritika

Dean Koontz: A tiltott ajtó könyvborító

Dean Koontz és Jane Hawk is kezd fáradni

Jane Hawk A tiltott ajtóban immár a sorozat negyedik kötetében veszi fel a harcot az amerikai politikai és gazdasági élet legfelsőbb szintjét érintő összeesküvéssel. Kedvenc igazságtevőnk az USA első számú közellenségének csöppet sem irigylésre méltó pozíciójából startol. És eléggé fáradt is.

Mint ahogy a Dean Koontz könyvének első fejezetei is megfáradtak: a fogalmazás egyértelműen slendrián. A szöveg már az első jelenettől kezdve csöpög pátosztól, elárasztják a főhősöket illető, túlzó pozitív jelzők. És beficcennek fordítási hibák is. Ki a frász hallott már például tekintélyemberről?

Aztán érdekes módon, egyszer csak normalizálódik a helyzet, és ezek az anomáliák jórészt megszűnnek. Ezt mégis hogy sikerült összehozni? Ki hallott már olyant, hogy egy könyv elejét csapják össze? Mindegy.

Dean Koontz továbbra is az irodalmi Nobel-díjra hajt

Read more