Hugh Howey: Siló – Könyv – kritika
Ha otthon ülő típus vagy, aki szívesen tartja karban a kondícióját lépcsőzéssel, gyerekre viszont nem vágyik különösebben, akkor a Siló pont neked való hely lenne. Mindenki más viszont rendesen megszívta. Hugh Howey tudományos-fantasztikus regényében az emberiség beköltözött a föld alá. Mármint az a pár kósza példány, amelyik még megmaradt. A Siló, 144 emelet mélyen belefúrva a földbe ideális helyszín egy klausztrofób sci-fi-thriller számára.
Jobb, ha a Silóban maradsz!
Az ember már csak ilyen. Ha be van zárva valahova, akkor ki akar jutni onnan. Mindenáron. Sőt, ahogy elkezded olvasni Hugh Howey könyvét, te is úgy gondolod, ennek nyilván így kell történnie. Nehogy már a teljes könyv ezen a szűk helyszínen játszódjék. Valahogy biztosan kijutnak.
Hugh Howey azonban máshogy gondolja. Azt mondja, naná, hogy ott játszódik! Te pedig hiába reménykedsz: Howey egy méretes pofonnal visszazavar a Silóba.
Ekkor két dologra jössz rá:
1, Ennek a könyvnek nem véletlenül Siló a címe.
2, A Siló tökéletes kalandregény.
A Siló tökéletes kalandregény
És ezt a cliffhangerekből már rögtön látod is; ugyanis szinte minden fejezet ezzel végződik. Hugh Howey gyorsan és merészen váltogatja a a szereplőket és a nézőpontokat, ez pedig lendületesen sodorja előre a cselekményt, ellenállhatatlanul magával rántva az olvasót is.
Tényleg nem tudom, mikor olvastam utoljára ilyen izgalmas könyvet! Ha sokat olvasol, hát egyre nehezebb olyan könyvet találni, ami igazán megborzongat. Nos, a Silót olvasva többször is a körmömet rágtam az izgalomtól. Howey könyve tele van feszült és életveszélyes helyzetekkel, amikor hősei élete éppen csak egy hajszálon múlik. Ráadásul Howey ezeket jeleneteket profi módon jó hosszan kitartja, te pedig azt veszed észre, hogy emiatt, legalábbis e jelenetek végéig, képtelen vagy letenni a kezedből a könyet.
Egy jó ötlet sokszor mindent visz. A Siló esetében pedig egyértelműen ez a helyzet. A föld alatti minitársadalom sorsa, a maximális egymásra utaltság, a kilátástalanság és a klausztrofóbia együttese olyan hatást kelt, aminek nagyon nehéz ellenállni.
Még akkor is, ha Hugh Howey könyve sok más szempontból teljesen olyan, mint amit valami amatőr présel ki magából.
Valami nem stimmel a Silóval
Az alapötlet és az erre épülő kalandok tehát nagyon jól megállják a helyüket. Amikor azonban a szerző elkezdi kibontani az egy helyre összezsúfolódott társadalom működését, vagy árnyalni próbálja szereplőit, akkor valami félremegy. Igazából szinte MINDEN félremegy.
Legelőször is a nagy átverés, példának okáért, amellyel a Silót elhagyó lakókat ráveszik még egy utolsó önzetlen cselekedetre, totális hülyeség. Pszichológiai alapon is ostobaság. És természetesen egy bármikor csődöt mondható technológiára alapozni egy teljes társadalom fennmaradását a realitásérzék teljes hiányáról tanúskodik. Ugyanúgy, mint ahogy az a kétszeresen is nyakatekert alapállás is, miszerint, aki el akarja hagyni a Silót, az kvázi eretnekséget követ el. A büntetés? Az, hogy kirakják.
A nagy kérdés itt természetesen az, hogy mégis ki az az eszement barom, aki a Föld bolygó egyetlen létező biztonságos helyről ki akar kerülni a mérgező gázokkal teli kopár és élhetetlen pusztaságba?!
A realitásérzék hiánya egyébként a Silót működtető zsebdiktátornak, Bernard Hollandnak is a legfőbb jellemzője. És nyilvánvalóan Hugh Howey-é is.
Ők ketten ugyanis számos jelentős dologban hatalmasat tévednek.
Tévedések vígjátéka
Bakot lőnek például, amikor azt hiszik, hogy:
- A Siló összes lakosa hülye, akik nem tudnak összeadni kettőt meg kettőt.
- Minden olyan ember emlékezete, akik a Silóban él és valaha élt, körülbelül egy aranyhaléval egyenértékű.
- A Silóban néhány évtizedenként kialakuló lázadások csupán egy enyhe lefolyású influenza hatásával lennének az épületre.
- Az IT-részleg fánkzabaló, pohos biztonsági őrei minden gond nélkül elbírnának egy több hetes gerillaháborúval. Városi hadszíntéren.
- Egy nagyjából felhőkarcoló méretű lépcsőházban jórészt teljesen megszüntetné a kommunikációt, ha a lakosok nem küldhetnének egymásnak kicseszett e-maileket.
- Egy 144 szintes épületkomplexum működtetéséhez egy teljes szintet elfoglaló, hatalmas IT-részleg szükséges, tengernyi informatikussal.
Hát én nem tudom, de le merném fogadni, ha csak a Siló alapító atyái annak idején nem töltöttek le a szerverekre több terabájtnyi pornót, akkor az IT-részleg legtöbb dolgozója egyéb tennivaló híján egész nap az aknakeresőt meg a pasziánszt nyomná.
De Hugh Howey a legnagyobb melléfogása mégis csak az, hogy azt hiszi, hogy a számítógépes srácok benne lennének bármiféle eszement, sehova sem vezető és messziről bűzlő összeesküvésben.
Hát egy frászt! A számítógépes arcok igazi jófiúk!
Ha csak dr. morkból, blogunk informatikai szakértőjéből indulunk ki, hát tudjuk, hogy ez eleve nevetséges. Dr. mork aztán nem akar uralni semmit! Ha egész nap önjelölt Holyfans-modellek videóit nézegetheti a Tiktokon, vagy hajnalig tolhatja a Fortnite-ot, már maximálisan elégedett. Ezeken felül szinte semmi más nem is érdekli.
Süllyedés egyre mélyebbre
A történet kezdetén Jahns polgármester és Marnes, a seriffhelyettes elindulnak lefelé a Siló lépcsőin. A lefelé tartó utazás kitűnő lehetőség arra, hogy az olvasó szó szerint menet közben ismerkedhessen meg Howey könyvének társadalmával. A két szereplő utazása azonban végső soron mégiscsak olcsó szentimentalizmusba fullad. (Bocsi, de tényleg ez a helyzet, ha 20 évig nem mondod el valakinek, hogy szerelmes vagy bele, csak bámulod nap mint nap, mint borjú az új kaput.)
Jahns és Marnes a Siló két legkidolgozottabb karaktere. Korai távozásukkal csupán egyetlen olyan szereplő marad, akinek Howey papírmasé figuránál több mélységet képes kölcsönözni. A szerző óriási szerencséjére ez a személy pont a főszereplő, Juliette. Ha azt mondod, hogy ő lényegében teljesen egyedül cipeli el a hátán az egész könyvet, akkor lehet, hogy még keveset is mondtál.
A soha semmit fel nem adó, a dolgok mélyére ásó és mindent, ami elromlott, megjavítani szándékozó Jules mellett először szinte fel sem tűnik, hogy az összes többi szereplő egyszerű, pár gyors vonással megrajzolt skicc.
Az egyetlen Bernard Holland-et leszámítva persze, aki pontosan az ellenkezője. Túl van rajzolva.
Förtelmes főnökök
Az amatőr írásművek csalhatatlan fokmérője az ordibáló, heveskedő, mindenkivel azonnal konfliktusba keveredő szereplők jelenléte. A Silóban ez egyes egyedül Bernard Holland-re jellemző. A kicsinyes, izgága és fontoskodó Holland az utálatos főnökök mintapéldánya.
Aki mellesleg a saját kifacsart igazában megszállottan hívő összeesküvő, aljas méregkeverő és konspirátor is.
Csakhogy a való életben soha senki, aki balszerencséjére együtt dolgozik vele és legalábbis minimális erkölcsi érzékkel rendelkezik, nem követne egy ilyen barmot. Egy olyan klausztrofób helyen, mint amilyen a Siló, ő lenne az, akit legelőször küldenének fejbe egy méretes csavarkulccsal.
Karakter le-építés
Hugh Howey balszerencséjére tovább tetézi műve hibáit azzal, hogy Hollandet komplex karakterré akarja fejleszteni, aki, bár hibás kiindulópontból, de alapvetően mégis jó szándékból, az emberiség fennmaradásáért cselekszik. Amikor Lukas, felismerve az egész rendszer abszurditását, kérdőre vonja főnökét, Holland arcán könnyek kezdenek patakzani. Tudja, hogy Lukas épp most írja alá, lendületes tollvonásokkal, a saját halálos ítéletét. Te is tudod. Csak szerencsétlen Lukas nem tudja. Ő tovább járatja a száját.
Ez a jelenet a Siló című könyv mélypontja. Még 144 emeletnél is mélyebben van.
Lukas, aki egy egy számítógép-billentyűzet karizmájával rendelkezik, mellesleg a könyv hősszerelmese is. Csak nekem vannak kétségeim afelől, hogy egy ilyen féleszű marha bejön a csajoknak?
Összegzés
Hugh Howey Siló című sci-fije egy páratlanul egyedi ötletből szőtt nyomasztó thriller és egyben kalandregény. Számos elbaltázott karakterrel és irreális fordulattal gazdagítva! Howey szerencséjére viszont könyve olyan izgalmas kidolgozású, hogy nagyrészt hajlamos vagy mindezt elnézni neki.
Értékelés: 7.4/10
Hugh Howey: Siló (Siló 1.)
Könyvmolyképző Kiadó. 2023. 573 oldal
—
Ez is érdekelhet:
James S. A. Corey: Tiamat dühe