Karin Smirnoff: A lány, akinek semmi sem drága – Könyv – kritika
Stieg Larsson Millennium-trilógiája, avagy más néven a Tetovált lány-sorozat a 2000-es évek közepén világszerte feltette a térképre a skandináv krimik műfaját. A film- és televíziós sorozat-változatot is kapott könyvek hihetetlen mértékű népszerűségére jellemző, hogy a szerző halála után is tovább folytatódtak a különc, ámde megállíthatatlan hacker, és hű (olykor hűtlen) munkatársa, Mikael Blomkvist kalandjai. Karin Smirnoff A lány, akinek semmi sem drága című könyve immár a sorozat hetedik része.
A tetovált lány ellentmondásos múltja
Larsson krimiként indult sorozata nagyon hamar valami mássá változott. Valami többé. Lisbeth Salander, a vasággyal együtt is maximum 40 kilós címadó főszereplőből rövid úton akcióhőssé avanzsált. Mi több, bosszúálló angyallá, aki, mint erős és független nő, pokollá tette az azt megérdemlő férfiak életét.
Aztán jöttek a David Lagencrantz által gyártott folytatások, és innentől nem tudom. Szerény megítélésem szerint Lagencrantz az egyik legrosszabb a borúra hajlamos északi krimiszerzők között. Egyetlen könyvét sem tudtam tudtam befejezni, ami a kezeim közé került. Értelemszerűen így járt a Millennium-sorozat általa fabrikált három része is…
De nézzük, Karin Smirnoff milyen módon közelít a vasakaratú tetovált lányhoz, aki, akárhogy is számoljuk, két évtized elteltével már mindenképpen tetovált nő.
Minden férfi disznó!
Lisbeth Salandernek sosem volt túl nagy szerencséje a férfiakkal. Most sincs ez másképp. Smirnoff alaposan előkészíti a terepet mindenféle lehetséges jövőbeli bosszúálláshoz, amikor az észak-svédországi kisvárosba, Gasskasba vonultat egy csomó szemétláda alakot. Köztük a korábbi könyvekből ismert motorosbanda ocsmány tagjait, egy ugyancsak jól ismert tenyérbe mászó képű rendőrt, no és új játékosként az unortodox módszerekkel dolgozó befektetőt, Brancót, aki tevékenysége során igyekszik az összes lehetséges bűncselekményt minél rövidebb idő alatt kipipálni.
Szóval Karin Smirnoff már A lány, akinek semmi sem drága legelején jól felhúzza az agyad. Azzal, hogy ilyen mocskos alakok egyáltalán létezhetnek! Pompás, hiszen valahogy így kell megteremteni az olvasói érdeklődést.
Minden út Gasskasba vezet
A lány, akinek semmi sem drága természetesen Salander korábbi állandó nyomozópartnere, az újságíró Mikael Blomkvist jelenlétét sem nélkülözi. Ugyanis, nahát, Micke B. is Lappföldön köt ki.
Ja, elfelejtettem mondani: természetesen a tetovált lány is oda tart.
És ha eddig nem lett volna nyilvánvaló a festői Gasskas joggal pályázat a Svédország leginkább bűnnel fertőzött területe címre.
Mikael Blomkvist nem tudja, mihez kezdjen magával
Sajnos Blomkvistból időközben enyhén tétova öregember vált. A Millennium folyóiratnak vége. Podcast lesz belőle.
Ha van A lány, akinek semmi sem drága című könyvnek felesleges szereplője, akkor Blomkvist az. Azon kívül, hogy tétlen szemlélőként követi az eseményeket, leginkább csak a kisvárosi újság munkatársait zaklatja kéretlen szakértelmével. Illetve, a régi rutin által mozgatva Gasskas vállalkozói rétege körül szimatol, hátha rábukkan valami piszkos összefonódásra.
Nos igen, mindez pontosan olyan érdektelen, mint amilyennek hangzik.
A tetoválatlan unokahúg
Hogy mit keres a mi nagyvárosi tetovált lányunk északon? Van egy unokahúga! El lehet képzelni, hogy mennyire hiányzik Lisbeth Salandernek egy újabb rokon! Mint a hátára egy púp!
Svala azonban Lisbeth fiatalabb kiadása. Ugyanolyan fura, magának való, de ugyanolyan eltökélt és erős akaratú is. A lány, akinek semmi sem drága című könyv lényegében Svala körül forog. Ha Lisbeth Salander nem tűnne fel a színen, kéretlen unokahúga teljes mértékben pótolná.
Ráadásul a tetoválatlan lány két szuperképességgel is rendelkezik: nem érez fájdalmat, továbbá egyetlen zár sem fog ki rajta. (Mindkét képességére szükség lesz e történet során, ennyit talán el lehet árulni előre.)
Smirnoff könyvének a legkiemelkedőbb része e két rokon kapcsolata. Vagyis egészen pontosan az a kapcsolati dinamika, amire már számtalan film és könyv épült: mihez kezdenek ők ketten ezzel a nemszeretem helyzettel? A kezdeti vonakodás után vajon közelebb kerülnek egymáshoz? Főleg, hogy Lisbeth Salander egyáltalán nem az a személy, akinek hiányoznak holmi emberi kapcsolatok. (A személyisége szinte teljesen ugyanolyan maradt, mint a legelső regényben. Ugyanolyan bárdolatlan. Karakterfejlődés csak csigatempóban!)
A színpad kész. De miért nem indul a játék?
Karin Smirnoff tehát nagyon alaposan előkészíti a feltételeket a bonyodalomhoz. Ehhez képest A lány, akinek semmi sem drága mégis meglepően keveset halad előre.
A Millennium-sorozat 7. része egyedül Svalát használja ki, mint karaktert. Őt leszámítva Karin Smirnoff totális biztonsági játékra törekszik. Könyve vége előtt nagyjából 100 oldallal még mindig hiába vársz arra, hogy mikor indulnak be végre a dolgok. És ha el kellene mesélned, hogy mi történt addig, hát elég nagy gondban lennél.
A végkövetkeztetés egyértelmű: Smirnoff nem egy különálló, lezárt történet írt, hanem spórol a cselekménnyel a következő részekre. A lány, akinek semmi sem drága voltaképpen csupán egy teljes történet lassan poroszkáló első egyharmada. Az akció, amivel végül a könyv zárul olyan, hogy történik is valami, meg nem is.
A lány, akinek semmi sem drága egy nagy múltú sorozat nem túl izgalmas és érdekes folytatása. Lisbeth Salander rajongói bizonyosan örülnek majd hősük újabb felbukkanásának, és részben meg is kapják, amire vágynak. A többi olvasónak azonban csak egy nem túl emlékezetes skandináv krimi jut.
Értékelés: 7/10
Karin Smirnoff: A lány, akinek semmi sem drága (Millennium-sorozat 7.)
Animus Kiadó. 407 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Stephen King: Holly
Tove Alsterdal: Elnyelte a föld