Matthew Quirk: Éjjeli ügynök – Könyv – kritika
A Fehér Házban bármelyik pillanatban hívás érkezhet egy titkos telefonszámra. A partvonalra került Peter Sutherland FBI-ügynök egy éve állandó éjszakai ügyeletes. Egyetlen feladata az, hogy fogadja a hívást és továbbítsa azt a megfelelő személyekhez. Amikor végre megszólal a telefon, és egy életveszélyben lévő fiatal nő kér segítséget, az éjjeli ügynök azt teszi, amit a lelkiismerete diktál. És ezzel egy életveszélyes összeesküvésbe keveredik.
Az Éjjeli ügynök letehetetlen
Ritkán futni bele olyan könyvbe, ami ilyen viharos gyorsasággal képes berántani az olvasóját, mint Matthew Quirk kémregénye. Legalábbis annak első 80 oldala. Quirk azonnal olyan feszült atmoszférát, izgalmakat és egy olyan kíméletlen főellenségét teremt, hogy szó szerint falod az oldalakat.
Akció, életveszély, egy titkos játszma a Fehér Házban. Radar alatt mozgó kémek. Ráadásul az orosz GRU is feltűnik, akikhez képest a FSZB is (azaz a hajdani KGB utódja) igazi cserkészlányok gyülekezetének tűnik (legalábbis Matthew Quirk szerint). És ha már feltűnnek, el is kezdenek levadászni mindenkit, aki közel kerül a tűzhöz.
Ez körülbelül az Éjjeli ügynök első 80-100 oldala. Innét, ha nem akarsz csalódni, ne is olvass tovább! És ez ugyanúgy vonatkozik a könyvre is, mint erre a kritikára.
Nagyjából itt kiderül ugyanis, hogy ki mozgatja a szálakat – és innentől, a rejtélyfaktor totális megsemmisülésével, az egész sztori már feleannyira sem érdekes. Sőt, negyedannyira sem.
Az Éjjeli ügynök csak egy tucat-thriller
Kezdjük a legfontosabbal: Az „Előbb lőj, aztán kérdezz!” módszere” nem igazán célravezető, főleg ha létfontosságú információkat akarsz kiszedni különféle személyekből. Márpedig az orosz hírszerzés emberei, élükön a rettegett Dimitri Szokolovval pontosan ezt csinálják.
Előbb szitává lőnek mindenkit, aki rendelkezik az információval, amit ők is keresnek, aztán elkezdik felkutatni a szitává lőtt személyek rokonait, barátait és üzletfeleit, hogy az áldozatok hátha nekik is elmondták korábban, amit ők is nagyon tudni szeretnének. Nem vagyok a hírszerzés szakértője, de azért ez így határozottan nem hangzik túl hatékonynak! Amikor másodjára-harmadjára történik meg, akkor még kevésbé.
De persze, ha nem így csinálnák, hanem az oldszkúl módszerekkel, például harapófogóval próbálnák kihúzni az infót vagy éppen egy tégla használatával (lásd: Robert Dugoni: Az utolsó ügynök) akkor nem is lenne semmi az Éjjeli ügynök című könyvből.
Mit keres ez a srác az FBI-nál, kérdem tisztelettel?
Peter Sutherland, az Éjjeli ügynök főhőse igazi jófiú. Nem mellesleg állandó bizonyítási kényszerrel rendelkezik, és minimum megmentő-komplexusa van. Régen ki kellett volna szűrni a pszichológia-alkalmasságin. Persze, tudjuk, hogy mindez az édesapja miatt van, akinek elég problémás múltja van mind az FBI-jal, mind az amerikai szövetségi állammal.
Viszont azzal a tudattal jelentkezni az FBI-hoz, hogy a legmagasabb pozíció, amit elérhetsz az irodánál, az a dél-dakotai kirendeltség éjszakai telefon-ügyeletese, igazi karriergyilkos manővernek tűnik. (Oké, Peter Sutherland Dél-Dakota helyett a Fehér Házban fogadja a nem érkező hívásokat, de ez is majdnem ugyanolyan szívás.)
A jófiúk ráadásul alapból unalmasak és kész.
Az Éjjeli ügynök enyhén nevetséges
Soha nem jelent túl jót egy mozgalmasnak szánt akció-thriller esetében, ha azt színpadon is elő lehetne adni, minimális, legfeljebb 5-6 fős szereplő-gárdával. Ez ugyanis némi olcsóságot áraszt magából.
Az Éjjeli ügynök esetében feltűnő, hogy ha egy szereplő egyszer felbukkant, akkor az előbb-utóbb biztosan újra megjelenik. Sokszor egészen nevetséges eredménnyel, cápaugrás szintű fordulatokat eredményezve, mint például a nagybácsi esetében is. Nála különösen rontja az eredményt a túlzásba vitt érzelmesség is.
Matthew Quirk az Éjjeli ügynök írása közben láthatóan egy alsó tagozatosok számára készült brosúrát használt az Egyesült Államok politikai rendszerének áttekintéséhez.
Egy röhejes összeesküvés
Ha nem így lett volna, akkor a könyvének a nagy összeesküvése nem bizonyulna teljesen életszerűtlen ostobaságnak. Továbbá amit Quirk az elnöki rendszerről állít, mármint, hogy az amerikai elnök csak egy gúzsba kötött bábu, azt éppen most a napokban cáfolja teljes erőből a Trump Tornádó. (Amely feltehetőleg saját magát fogja végül elsöpörni.)
Azt, hogy az oroszok ölelése halálos, valószínűleg mindenki tudja az amerikai politika felsőbb berkeiben. Aki mégsem, legyen bármilyen magas pozícióban, az úgy jár előbb-utóbb, mint e könyv összeesküvői.
Viszont az, hogy a Fehér Ház Nyugati Szárnyában fészkelő árulók felkutatását az FBI, az NSA, és a ki tudja még hány hírszerző ügynökség helyett ki kell szervezni holmi nyugdíjasoknak, az már tényleg eget rengető ostobaság.
De persze már az is árulkodó jel, hogy az ultrasikeres Netflix-sorozat (IMDb) alapjául szolgáló könyve utószavában Matthew Quirk csupa másodvonalbeli és/vagy középszerű thriller-írónak mond hálás köszönetet.
Az Éjjeli ügynök, A keselyű hat napja enyhén retardált unokaöccse villámgyors és lenyűgöző rajtot vesz. Majd teljes erővel belerohan a Fehér Ház kerítésébe és lefejeli. Aztán szédelegve kiterül.
Értékelés: 6.9/10
Matthew Quirk: Éjjeli ügynök
Könyvmolyképző Kiadó. 2023. 404 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Elly Conway: Argylle