Juan Gómez-Jurado: Vörös királynő – Könyv – kritika

Antonia Scott a világ legokosabb embere. Egy színfalak mögött tevékenykedő különleges rendőri egység tagja, amelyet a legbonyolultabb bűnesetek felderítésére hoztak létre. Kódneve: Vörös királynő. Antonia Scott azonban 3 éve tetszhalott állapotban létezik, miután egy merénylet megfosztotta attól, aki legközelebb állt hozzá a világon…
A Vörös királynő újra munkába áll
Juan Gómez-Jurado számos spanyol nyelvű könyve után a Vörös királynő című thrillerrel sikeresen átütötte a nemzetközi ismertség nehezen átüthető falát. Nem könnyű az ilyesmi, ha nem angol nyelven publikálsz. Mindenképpen szükséges hozzá valami szokatlan, valami merőben egyedi, amire az olvasó azonnal felkapja a fejét.
Nos, Antonia Scott személye pontosan ilyen.
A szuperintelligens, ám eközben mégis fura, különc személyiség egyaránt igényt tarthat a csodálatodra és a sajnálatodra, és így talán még könnyebb is azonosulni vele. (Épp, mint Lisbeth Salander, azaz tetovált lány esetében.)
A zsánerben, ahol a rendőrség külső segítőt alkalmaz (hogy az lényegében megoldja helyette a munkát), nem könnyű kiemelkedőt alkotni. Ehhez legalábbis egy Patrick Jane-kaliberű figurára (A mentalista) van szükség. A személyiség döntő tényező, lényegében mindent visz. Ilyenkor az olvasó / tévénéző hajlamosabb azt is elnézni, hogy a külső munkatárs jobbára ugyanazokat a köröket futja, mint ahogyan azt a zsaruk tennék, nélküle is.
A Vörös királynő esetében ráadásul pont, hogy NEM ez a helyzet. Juan Gómez-Jurado gyorsan és sikeresen meggyőzi olvasóit, hogy Antonia Scott tényleg a világ (egyik) legokosabb embere.
Nem bírom a feszültséget!
A Vörös királynő eközben még magas fordulatszámon pörgő thriller is, ahol a komoly fejtörést igénylő nyomozati munkát rendszeresen feszült akciórészek szakítják meg, autós üldözéstől bomba-robbantásig.
De Juan Gómez-Jurado az állandóan magasban tartott vérnyomáshoz további eszközöket is bevet:
Mi az, ami nem bírnak a zsaruk? Ha lejönnek fentről a fekete öltönyösök, akik állandóan beledumálnak a munkájukba és megmondják, hogy mit csináljanak. Nos, a Vörös királynő (és persze hű társa, Gutiérrez felügyelő) titokban tevékenykednek, az igazolványaik hamisak és a reputációjuk a béka hátsó fele alatt található. Az állandó összeütközés a többi rendőri szervvel garantált!
Aztán. Ha van egy antiszociális zsenid, aki tökéletes a feladatára – helyesebben ő sz egyetlen, aki alkalmas erre a feladatra, – akkor mit nem csinálsz? Azt, amit egy szuperkompjúterrel sem. Nem kezded el berhelni. Nem kezded el húzni a procit, hátha kisajtolsz belőle még 2% további teljesítményt – eközben azt kockáztatva, hogy taccsra vágod az egész miskulanciát.
De inkább kérdezzük meg minderről Mentort, a Vörös királynő felettesét:
– Mit gondol erről, kedves uram?
– Öö, szerintem érdemes lenne megpróbálni!
Ezek a dolgok persze mind olyanok, amelyekről tudod jól, hogy a való életben nem működnének. A Vörös királynő című thrillerben viszont mégiscsak működnek!
Jon Gutiérrez felügyelő, szolgálatára!
Amikor Jon Gutiérrez Juan Gómez-Jurado könyve legelső fejezetében hosszas fújtatások közepette felcaplat a lépcsőn Antonio Scott tetőtéri lakásáig, még nem sejted, hogy a Vörös királynő későbbi sidekick-je szinte pillanatok alatt jelen könyv egyenértékű társszereplőjévé avanzsál.
Az ellentmondásos egyéniségű, hóbortos, viszont melegszívű, továbbá másságát nyíltan felvállaló felügyelőnek köszönhetően a Vörös királynő című könyv, jól működő kontrasztként, önirónikus, évődő hangnemet ölt. (Szerencsére, a Csütörtöki nyomozóklub bárgyúságáig sosem süllyed.)
Ilyesmit a magába forduló Antónia Scott-tól hiába is várnánk.
Amikor Jon Gutiérrez karaktere a könyv egy későbbi szakaszában egy időre háttérbe húzódik, azt veszed észre, hogy feltűnően hiányzik a jelenléte… Egyszóval Gómez-Jurado thrillerje nem kizárólag a remek egyediséggel megalkotott főszereplőre épül, a sikerhez a felügyelőre is szükség van.
Csajok a csúcson
A Vörös királynő Antonia Scottja minden szempontból kivételes. Páratlan intellektuális képességei mellett az akaraterőnek és a bátorságnak sincs híján.
Gómez-Jurado azonban nem elégedett meg csupán egyetlen kiemelkedően erős női karakterrel. Könyve, amelynek kíméletet nem ismerő gonosztevői a felső tízezer világát veszik célba (íme, egy újabb adalék a potenciális sikerhez), Carla Ortizt, a világ egyik leggazdagabb emberének lányát is jelentős próbatételek elé állítja.
Szóval, aki kedveli a kifejezetten erős női karaktereket, az most egy áráért rögtön kettőt is kap…
Sorozatos kegyetlenkedések
Ördögien kegyetlen gonosztevőt viszonylag könnyű megalkotni. Igazán emlékezeteset viszont már sokkal kevésbé. Nem állítom, hogy a Vörös királynő Ezékielje nem hozza az elvárható minimumot a komplett őrültség mércéjén, azonban, az általa hátrahagyott legelső tetthely alapján, sokkal többre is képes volna! De legyünk megértőek. Hiszen, a hasonló tevékenységek rengeteg energiát és időt felemésztenek, miközben a várható haszon mértéke viszonylag csekély…
Továbbá azért is, mivel Antonia Scott és Jon Gutiérrez felügyelő első adrenalin-pumpáló és akciódús közös nyomozásának több ponton is nyitva hagyott vége további ránk váró borzongató izgalmakat ígér. Ezenfelül beharangoz egy, a háttérből manipuláló, ördögien kegyetlen és ráadásul valóban emlékezetesnek tűnő ellenfelet is.
Értékelés: 8.6/10
Juan Gómez-Jurado: Vörös királynő (Antonia Scott 1.)
21. Század Kiadó. 2024. 493 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Mary Burton: Az utolsó húzás