Eva García Sáenz De Urturi: A fehér város csöndje – Könyv – kritika

Eva García Sáenz De Urturi: A fehér város csöndje - könyvborító

Ha már rengeteg krimit olvastál, akkor tisztában vagy azzal, hogy az amerikai, angol, skandináv ésatöbbi rendőrök a belüket kidolgozzák, ha meló van, mert tudják, ahogy telik-múlik az idő, úgy lesz egyre macerásabb elfogni egy bűncselekmény tettesét. Mit csinálnak ezzel szemben a baszk zsernyákok?
Legalábbis A fehér város csöndje című krimi alapján. Szarnak bele, baszki.

Ők hétvégén lazulnak. Akkor is, ha Spanyolhon történetének legdurvább sorozatgyilkosa öldösi halomra a fél várost. Lemennek a telekre kertészkedni, meg intézik a közelgő esküvőjüket, ilyesmi. A hullák meg hegyekben tornyosulnak.

A fehér város csöndjével nem stimmel valami

Kicsit ilyen félrecsúszott Eva García Sáenz De Urturi egész könyve. Az alapjai nagyjából rendben vannak, de le-föl csúszkál a színvonal. Nincsen semmi igazán nagy gond vele, de a sok apró kis hülyeség folyamatosan lent tartja, átlag alatti szinten.

Például?

Read more

Chris Carter: Egy gonosz elme – Könyv – kritika

Chris Carter: Egy gonosz elme - Könyvborító

Chris Carter minden könyve egyforma?

Elhatároztam, hogy az Egy gonosz elme lesz az utolsó Chris Carter-könyvem, többet az életben nem olvasok. Ezt is csak, hogy egy jó lehúzós kritikával végleg elköszönjek a sorozattól. De miééért? DE MIÉÉÉRT!?

Azért, tesó, mert az összes Robert Hunter-sztori tökegyforma.

Az áldozatok hullanak, mint a legyek. Könyvről könyvre egyre borzalmasabb mészárlások követik egymást. A nyomozók elemezgetnek, ötletelgetnek, de soha kutya fülére sem jutnak.

Majd a végén mindig kisül, hogy egy teljesen átlagos bűnelkövető fondorkodik mindenféle macerás, rengeteg időt és energiát felemésztő, végtelenül bonyolult tervekkel. És mindig kopp a Hunter-könyvek vége, amikor kiderül, hogy a NAGY MANIPULÁTOR, nem több, mint, mondjuk, egy egyszerű haragos, az exbarátnő vagy éppen szegény Manci nénéd a szomszédból.

Ráadásul, ha Robert Hunter nyomozó közben megismerkedik egy dögös, pont hozzáillő bigével, akkor azt jó eséllyel hidegre is teszik, mielőtt rendesen befűzhetné.

Erre, bakker, nem kiderül, hogy a sorozat Egy gonosz elme című hatodik része teljesen más tészta?

Read more

Michael Connelly: Feslett szőke – Könyv – kritika

Michael Connelly: Feslett szőke könyborító

Harry Bosch nyomozó, úgy tűnik, rossz sorozatgyilkost puffantott le a gonosz Dollmaker helyett négy évvel korábban. Az véletlenül lelőtt sorozatgyilkos megtört és gyászoló családja ezért úgy bepereli az alapvetően a legjobb szándékból cselekvő Harry-t, mint a sicc. És, nesze neked, a forgalomból kivont sorozatgyilkosnak még egy újabb áldozata is felbukkan: a Feslett szőke. Hát ez tényleg pech…

(Az eredeti cim „The Concrete Blonde” helyett, ami az amerikai szlengben az áldozat foglalkozására és a könyvben a nyughelyére egyaránt utal, nagyon fura folyton ezt a régies kifejezést hallani a szereplőktől – inkább illene egy ötven évvel korábbi Raymond Chandler-krimi címének – szóval ez senkit se tántorítson el jelen könyvtől, egyszerű fordítói luftrúgásnak tűnik.)

Csavaros rendőrségi nyomozás… és tárgyalótermi dráma

Innentől két szálon haladnak Connelly regényének eseményei, a gyászoló család ügyvédje Harry golyóit szorongatja a tárgyaló-teremben, a másik szálon pedig a rendőrségi nyomozás zajlik az újabb áldozat ügyében.

Read more

J. D. Barker: Az ötödik áldozat – Könyv – kritika

J. D. Barker: Az ötödik áldozat könyvborító

Ha sorozatgyilkos lennél, hát biztosan nem nehezítenéd meg a saját dolgodat annyi kavarással, mint Ansom Bishop, Az ötödik áldozat című könyv titokzatos gonosztevője a sajátját. Nem terveznél ilyen szoros időrenddel sem, és tervekkel az átkozott terveken belül… Hogy aztán folyton az órádat kelljen figyelned, nehogy lemaradj a saját cselszövésedről…

Miközben, ugye, éppen körözés alatt állsz az előző részben elkövetett galádságok miatt. Biztos, hogy naplót se írnál, hogy aztán a fél rendőrség és az FBI (akikhez ráadásul előzékenyen el is juttatod) azon csámcsogjon kedvére és HASZOS infókkal lássa el magát ellened. De hát egy gyakorló sorozatgyilkos biztosan jobban tudja…

Az ötödik áldozat túl van írva, de rendesen

Egyszóval Barker könyvében túl sok a bonyodalom, túl sok a mesterkéltség és a centiméteres pontossággal kiszámított hihetetlen fordulat, amelyeknek köszönhetően a Bishop, hogy hogy nem, mindig jó pár lépéssel az üldözői előtt jár.

Read more
1 2