Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 8. – Nincs visszaút – Képregény-kritika
Az Orgyilkos osztály, azaz minden idők egyik legkevésbé hihető cselekményű, és egyben legellenszenvesebb főhőseit felvonultató képregény-sorozatának 8. része, a Nincs visszaút szokatlan kezdést választ. Egy hosszas drogos trippel indít.
Ne idegesítsen már, Mr. Remender!
Ha van egy megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, labilis, hitszegő és folyamatosan nyavalygó főszereplőd, hát feltehetően nem egy drogos képzelgés fogja közelebb hozni az olvasóidhoz. A drogos trip olyan, mint más emberek részletesen elmesélt álma. Az illetőn kívül a kutya f@szát sem érdekel. Sőt, egyre idegesítőbb az egész, minél többet hallasz belőle.
A Nincs visszaút első negyed részét, tehát a teljes 36. számot le lehet húzni a wc-n, mint érdektelen ostobaságot.
Persze, ha a Nincs visszaútnak csupán az egynegyede lenne egyszerű festékpazarlás, már elégedett lehetnél…
Nincs visszaút – a józan észhez
Rick Remender, mielőtt nekiállt papírra vetni a 8. kötet történet-vázlatát, valószínűleg összeharákolt egy jó adag turhát, felköpte jó magasra… majd alá állt. Csak ezután kezdett írni…
Marcus és szerelme, Maria ugyanis némi töprengés után arra jutnak, hogy, miután leszámoltak ellenségeik tetemes részével, igazából csupán egyetlen egy lehetőségük maradt. Ha visszamennek oda, ahonnan korábban minden erejükkel igyekeztek elkerülni: a Haláltanok Királyi Iskolájába.
Oda, ahol a körözési lista legelső két helyén állnak.
De ha visszamennének, mégis mi a jó büdös francért jöttek el?! Ja, hogy kinyírták volna őket, ha maradnak? Aha, értem. Várjál, mégse!
Nincs visszaút – csak egy helyben járkálás
Itt érdemes elgondolkodni azon, hogy mi minden járhatott ekkor Rick Remender fejében. „Nincs visszaút?” – töprenghetett. – „Naná, hogy van!”
Vagy eszébe jutott, hogy képregény-sorozatának mégiscsak Orgyilkos osztály a címe?
És talán azt gondolta, hogy a formaldehidben tartósított csikóhalra hasonlító, fejnehéz Lin mester, persze csak miután befejezte az epehányást, keblére öleli majd elkóborolt báránykáit?
Igen, azt.
Csak egyvalamire nem gondolt, arra, hogy Az Orgyilkos osztály legbénább része azok, amelyek az intézményben játszódnak.
Tabula rasa. Vissza mindenki a startvonalra. A Squid Game pedig újra visszaváltozik a Big Brother tini verziójává. És elindul újra az érdektelen nyűglődés. A végtelenül unalmas Ki a legmenőbb a suliban játék, aminek értékét a legpontosabban Shabnam, a stréber lúzer előkelő helyezése jelzi, hiszen ő vezet valami ostoba pontversenyben.
Az Orgyilkos osztály, mint olyan működésképtelen
Gondoljunk bármilyen katonai tréningre, ahol gyilkosokat képeznek ki ölésre, az elit kommandóktól kezdve a nindzsákig. Szigorú fegyelem, elhivatottság, folyamatos kiképzés.
Ezzel szemben Az Orgyilkos osztály tanulói a céltáblát sem lennének képesek eltalálni, hiszen folyamatosan be vannak állva a drogoktól. Ha mégsem, akkor az elvonási tünetektől remegő kezük miatt tévesztenének célt. Vagy éppen a saját társaikba eresztenének golyót, hiszen a Haláltanok Királyi Iskolájában mindennaposak a tanulók közötti leszámolások. Néhányan az ebédlőbe is fejszét és szamurájkardot visznek magukkal. Nyilván a müzlihez van rá szükségük.
No de milyen rend lehet egy olyan iskolában, ahol a tanulók rendszeresen csapatostul kiszökdösnek rock koncertekre?
És ki tudna ilyen körülmények között a tanulásra koncentrálni?
Le merném fogadni, hogy az orgyilkos-tanoncok fele minden tárgyból bukásra áll, és csak a tanárok maximális jóindulatán áll, hogy átmennek-e!
Nincs visszaút – hacsak Saya számára nem
Nem mindegyik részben, de azért minden másodikban Rick Remendernek sikerül összehozni egy-egy fejezetet, ami nem teljes képtelenség. Vagy éppenséggel teljes képtelenség, de azért mégis működik.
A Nincs visszaút című nyolcadik részben ez, ahogy általában is mindig, Sayához kötődik. Nyilván nem az egyedüli vagy, akinek a japán kardforgató lány tokiói kalandjairól Quentin Tarantino Kill Bill-jének első része jut eszébe:
Jakuzák, mértéktelenül eltúlzott erőszak, totális őrület, bosszú – és persze egy katana.
Már nem emlékszem pontosan, hogy Kenji miért is orrol a kishúgára, de ha azért, mert a család őhelyette Sayát küldte a Haláltanok Királyi Iskolájába, akkor kár neki a gőzért. A Királyi amúgy is csak arra jó, hogy jóravaló bűnözőifjakból drogos, szociopata, vérengző őrülteket gyártson. Márpedig Kenji ezt elintézte saját magának házilag.
Saya pedig végre megteszi azt, ami mindig is nagyon hiányzott ebből Rick Remender és Wes Craig képregényből. Gondoskodik róla, hogy egy rohadék szemétláda, legalább egy, végre meglakoljon a bűneiért.
És az, hogy elindul visszafelé az amerikai oktatásügy létező legförtelmesebb tanintézetébe, azaz a Haláltanok Királyi Iskolájába, csakis azért megbocsátható számára, mert akinek olyanok a családi körülményei, mint neki, annak számára még egy patkányoktól hemzsegő, ótvaros lepratelep is jobb helynek tűnik.
Értékelés: 6.9/10
Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 8. – Nincs visszaút
Fumax Kiadó. 2022. 120 oldal
—
Kritika a sorozat korábbi részeiről:
1. – Reagen-nemzedék
2. – Kölykök a Fekete Lyukból
3. – Kígyóverem
4. – Halj meg a kedvemért
5. – Körhinta
6. – Ez nem a vég
7. – Szerelem, akár a vér