Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 7. – Szerelem, akár a vér – Képregény-kritika
Ha iskolapszichológus lennél a Haláltanok Királyi Iskolájában, nem is kérdés, saját magad is marokszám tömnéd a szádba a benzókat. Rick Remender & Wes Craig első pillantásra minden nebuló számára eszményinek tűnő orgyilkos osztálya a valóságban ugyanis nem működne.
Egy középiskola a bűnözők gyerekeinek? Ahol az öldöklésre kiképzett tanulók felfegyverkezve járkálnak?! Ugyan már!
Ugye, mindenki hallott már arról a dramaturgiai alapelvről, mely szerint, ha egy színpadon feltűnik egy töltött fegyver, akkor az előbb-utóbb el is fog sülni? Nos, az orgyilkos osztályba járók számára a fegyver egymásra történő elsütögetése az előírt tanterv része.
A Haláltanok Királyi Iskolája igazából pszichopata-képző, ami csak addig működne, amíg az első frissen maturált végzősök haza nem érnének apucihoz és anyucihoz, akik egy snájdig karatebajnok, nindzsa vagy kommandós helyett egy kiszámíthatatlan, minden emberi érzésnek híján levő idegroncsot üdvözölhetnének otthon. Ezután természetesen a világ minden tájáról San Franciscóba sereglenének az elégedetlenkedő felmenők, hogy visszakérjék a tandíjat és nem mellesleg miszlikbe aprítsák a teljes tanári kart.
Rick Remender, a leghiteltelenebb fordulatok mestere az Orgyilkos osztály hetedik részében Mexikóba szervez osztálykirándulást. És neked, az olvasónak azt kellene elhinned, hogy Marcus, a képregény-irodalom legtaszítóbb főhőseinek egyike sikerrel veszi fel a harcot egy csapat jakuzával szemben. Ember, kicsapták a suliból! Arról nem is szólva, hogy összesen egy évet járt oda, aminek nagy részében totál be volt lőve!
Szóval elhiszed? Te tudod.
Ha viszonylag hosszabb idő telt el az előző rész olvasása óta, akkor nagy szerencséd van, mert nem biztos, hogy pontosan emlékszel már, hogy miért utálod a könyv szereplőit. (Csak az biztos, hogy utálod őket.) Talán ez az egyik oka, amiért az Orgyilkos osztály hetedik részét nem találod olyan szörnyen idegesítőnek, mint a korábbiakat. De az is elképzelhető, hogy ez a folyamatos akció miatt van.
A vérgőzös, kaszabolós nindzsafilm-szerű cselekményt szerencsére pontosan a kellő mértékben szakítják meg a líraibb részek. Ezek pedig most szinte kivétel nélkül működnek. Van halál, pálfordulás, szóval tényleg mélyre ható fordulatok, azonban ezek a maguk extremitásában is a valóság talaján maradnak.
Ha ezzel a résszel kezdenéd az ismerkedést Rick Remender és Wes Craig sorozatával, végső soron nem sok kivetnivalót találnál benne.
Amikor pedig Saya kerül a középpontba, az a karakter, aki eddig még nem csinált magából teljesen hülyét a sorozatban, el is érkeztél a „Szerelem, akár a vér”, de tulajdonképpen az egész sorozat csúcspontjához. A hatalommal párosuló kisebbrendűségi érzés egészen döbbenetes dolgokra képes – és természetesen megágyaz egy nagyon kellemes kis jövendőbeli bosszúálláshoz is.
De a legjobb dolgot így is a végére hagytuk: az acholiás* szarhurkára hasonlító Lin mester kivételesen nem teszi tiszteletét e kötet képkockáin!
7.5/10
Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 7. – Szerelem, akár a vér
Fumax Kiadó. 2021. 104 oldal
Kritika a sorozat korábbi köteteiről:
Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztàly 1 – Reagen-nemzedék
Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 2. – Kölykök a Fekete Lyukból
Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos Osztály 3. – Kígyóverem
Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 4. – Halj meg a kedvemért
Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 5. – Körhinta
Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 6. – Ez nem a vég
* acholiás kóros epehiányra utalóan fehér színű