Mark Millar – John Romita Jr.: Ha/Ver – Második könyv – Képregény – kritika

Mihez kezdjen az ember lánya, ha még csak tizenkét éves, de már túl van egy szuperhős-nindzsa-orgyilkos-kiképzésen, és kénytelen volt megbosszulni egy szerette halálát is. (Lásd Ha/Ver – Első könyv)

Hát járjon iskolába! 

Kis Dög (= Hit Girl) számára úgy tűnik, még mindig könnyebb lemészárolni egy rakás maffiózót, mint beilleszkedni a suliba, ahol kikent-kifent, iPhone-nal és műkörmökkel felfegyverzett tiniragadozók grasszálnak a folyosókon és lemészároljak azokat a szerencsétlen páriákat, akik nincsenek tisztában azzal, hogy ki a frász is az a Vadócka.

A Ha/Ver (= Kick/Ass) című képregény második etapja Kis Dögöt állítja a középpontba. A címadó Ha/Ver elég hamar kiesik a játékból – ennek nyilván az is oka lehet, hogy Mindy McCready zsenge kora ellenére a képregény-irodalom egyik legdurvább halálosztója, míg Ha/Verja, Dave Lizowski csupán egy pattanásos lúzer.

Kis Dög hétköznapi személyazonosságára, Mindy-re nem érdemes túl sok szót vesztegetni. Bár Dave tanácsai, melyekkel felvázolja számára, hogyan érdemes beilleszkedni a többi csaj közé, 10 évvel a képregény eredeti megjelenése után is mutatnak még némi relevanciát: „Doktor Szöszi, Katie Holmes, Emma Roberts és minden, ami vámpíros, tuti anyag.”

Mindy vágyakozása pár gonosz és felszínes liba társasága után főleg azzal párhuzamosan vet fel kérdéseket, hogy alteregója, Kis Dög éjjelente tucatjával zsigereli ki az arra érdemes rosszarcúakat. Másrészt Mindy vágyakozhatna rendes lányok társaságára is, amivel sokkal jobban járna. Az utálatos ribik hosszan tartó tiszteletét pedig kivívhatná egy-egy vesetájékra elhelyezett horogütéssel. Mark Millar azonban ezt valamiért másképp gondolja.

Azzal, hogy zsenge és roppant cuki bosszúállónk ipari mennyiségben csontozza ki New York város gonosztevőit, el is érkeztünk a második kötet legnagyobb hibájához: Az erőszak az egészséges mértéken felül eltúlzott. A könyv végi leszámolás-cunami paródiába illően KIVITELEZHETETLEN. Ehhez járul még a kaszabolós horrorfilmekhez képest is túltolt extrém erőszak.

Hogy is tartja napjaink találó mondása? “Cute, but psycho. But cute.”

Kis Dög irtó cuki, azonban a képregény végén valószínűleg nem csak gyakorló pszichológusok teszik fel magukban a kérdést: vajon nem lehetséges-e, hogy kibillent lelki egyensúlyából ez a csöpp kis teremtés?

Persze mindenkinek lehet rosszabb periódusa.

A képregény olvasói számára is elérkezik egy ilyen időszak. Kis Dög fél kézzel küldi a padlóra a maffiózók hordáit, és ez egy idő után roppant UNALMASSÁ válik. A feszültségnek pedig – előbbivel éles kontrasztban – abból kellene adódnia, hogy a tizenéves, mélynövésű igazságosztó le ne bukjon a nevelőapja előtt, – aki már amúgy is tisztában van a kilétével.

Azzal, hogy Kis Dög minden erőfeszítéstől mentesen, fél lábbal a sárba tiporja egy teljes metropolisz maffia-hálózatát, Mark Millar valószínűleg a saját dolgát is alaposan megnehezítette. Ki lehet ezután méltó ellenfél a drága kis Mindy számára? Vajon ki lehet?

Talán a félhülye Vörös Köd? Sajnos vannak erre utaló jelek…

A Ha/Ver második része formabontó, stílusos, vicces, képregényes utalásokkal teli, szórakoztató munka. Legyőzhetetlen és bájos ifjú főhőse pedig komolyabb igazságosztó mint a V, mint vérbosszú ugyancsak legyőzhetetlen, Guy Fawkes maszkos titokzatos illetője. Mindezek azonban nem akadályozzák meg e képregényt abban, hogy nagyjából féltávon ne fulladjon teljes unalomba. Körülbelül ugyanúgy mint a híres-neves V, mint vérbosszú. Sajnos mindig ez van, ha egy hős számára nem marad az égvilágon semmi, de semmi kihívás…

7.4/10

Mark Millar – John Romita Jr.: Ha/Ver – Második könyv
Fumax Kiadó. 2019. 136 oldal