Jørn Lier Horst: Holttér – Könyv – kritika
Az eltűnt taxisofőrről már kezd mindenki lemondani, kivéve a rendőrséget hanyagsággal vádló médiát. (Hiénák.) Azonban a közelmúltban békés körülmények között – a lépcsőn legurulva – elhunyt öreg gengszterfőnök páncélszekrénye új információkkal szolgál az ügyben. Ráadásul összekapcsolja az eltűnést egy nagy port felvert gyilkossági esettel. A holttér kitöltése William Wisting rendőrfelügyelőre vár.
Ki ez a William Wisting nevű fickó?
Hát vitán felül ő Norvégia legszimpatikusabb nyomozója.
Ha utálod a zsarukat – (és ki nem?!) – de változtatni szeretnél ezen, akkor Jørn Lier Horst bűnügyi regényei e folyamat lehetséges első lépéseit jelenthetik.
Wisting az elkötelezett és lelkiismeretes rendőr mintaképe. Emellett odaadó családapa.
Ha a szakmai munkássága véletlenül nem töltene el elismeréssel, még mindig szurkolhatsz neki, hogy összejöjjön a rokonszenves ügyésznővel, vagy esetleg a régi barátnőjével, aki a közelmúltban rúgta ki őt OK NÉLKÜL. (Remélem, nem az derül ki, hogy unalmasak találta szegény pasit!) … Mindenesetre van valami magával ragadó abban, ahogy Horst óvatosan terelgeti egymás felé a két szeretetre vágyó szereplőjét.
Amikor pedig a Holttér ezen része egy kicsit a háttérbe kerül és éppen kezd hiányérzeted támadni, hirtelen azt veszed észre, hogy a könyv időközben egyre és egyre izgalmasabb lesz!
A tökéletes krimi receptje
Jørn Lier Horst a William Wisting-sorozat 10. részére tökélyre fejlesztette a bűnügyi regények receptjét. Ennél is meglepőbb módon mindezt úgy éri el, hogy szinte csak a legegyszerűbb, mindennapi hozzávalókat használja. A végeredmény mégis egészen kiváló!
Az aprólékos rendőrségi munka bemutatása, az ominózus kihallgatásokkal és a régi ügyiratok böngészésével mindig jó hatással van egy krimi hitelességére. Horst azonban azzal, hogy nem is egy, de több komoly akadályozó tényezőt gördít hőse, Wisting útjába, szokatlanul izgalmassá teszi regényét.
Egy akadékoskodó főnök még elmegy, ez szinte az ügymenet magától értetődő része. Egy szűk látókörű, rosszindulatú és szemét kolléga viszont már teljesen más helyzetet eredményez.
Wisting tehát folyamatos ellenszelében kényszerül nyomozásra, nem is egy, de két ügyben. A gyilkosság áldozatává vált fiatal nő ügyében pedig már a tárgyalást is kitűzték. Wisting rendőrfelügyelőnek így az idővel is meggyűlik a baja. Mindezek komoly feszültséggel ruházzák fel Horst Holttér című könyvének szinte a teljes második felét.
Ugyanakkor Horst ezt a hatást egyetlen fegyver eldördülése, holmi sorozatgyilkosok és egyetlen egy akciójelenet nélkül éri el. Tényleg remek munka!
Sziasztok, Line is itt van
A Wisting-sorozat egyik fő jellemzője, hogy a bűnügyi újságíró Line szerves részét képezi édesapja nyomozásainak. Általában párhuzamosan haladva Wistinggel. Ezt-azt eltitkolva egymás elől, néha segítve egymást, de végül mindketten mindig pontosan ugyanoda érnek: a tettes küszöbéhez.
Ami persze egy idő után már nehezen hihető. És nyilván kidolgozni sem a legegyszerűbb újra és újra, főképpen egy alapvetően nem túl összetett bűnügy esetén.
A Holttér nagyon ügyesen rendezi ezt az ellentmondást: Line szerepe lecsökken. Ugyan a barátnőjén keresztül az ügy részesévé válik, mégis anélkül hogy különösebben alakítójává válna a nyomozásnak. Ami így, ebben a formában sokkal elégedettebbé teheti az olvasókat.
De ami még inkább elégedettséget okozhat, az az, hogy amikor azt hinnéd, hogy egy egyszerű bűnügyi nyomozást, egy hétköznapi rendőrrel a főszerepben, továbbá eget rengető fordulatok nélkül szinte lehetetlenség kiemelkedően izgalmassá tenni, akkor betoppan Jørn Lier Horst a Holttér című regényével és MÁR MEGINT bebizonyítja, hogy de: igenis lehet!
Értékelés: 8.4/10
Jørn Lier Horst: Holttér (William Wisting 10.)
Animus Kiadó. 2023. 360 oldal
—
Ez is érdekelhet:
Tove Alsterdal: Gyökerestül kitépve
Joanna Schaffhausen: Nincs kegyelem
—
Kritika a sorozat további köteteiről:
7. Fekete nap
8. Vadászkutyák
9. A barlanglakó