Steve Cavanagh: 48 óra – Könyv – kritika

Eddie Flynn védőügyvéd visszautasíthatatlan ajánlatot kap az orosz maffiától. Be kell csempésznie egy bombát a bíróság épületébe. Kis Benny korábbi főnöke, a kegyetlen Volcsek ellen készül vallani. Az oroszok terve egyszerű: Benny-t a tanúk padjával együtt a levegőbe repítik. Aztán ártatlan képet vágnak és azt állítják: „- Bocsi, de gőzünk sincs semmiről!! Mi is totál ledöbbentünk!” … A maffia, hogy biztosítsa az együttműködését, megölte Eddie üzlettársát, a lányát pedig elrabolták. Eddie ideje egyre fogy, nem maradt több, mint 48 óra.

Védőügyvéd és szélhámos egyben

Az orosz maffia csak egyetlen dologgal nem számolt. Eddie Flynn nem az a tipikus védőügyvéd. Élete nagy részében átverte az embereket. Úgy olvas belőlük mint mint egy nyitott könyvből. Emellett tapasztalt bokszoló. És a legjobb cimborája Lapos Jimmy, az olasz maffia feje.

Így mindjárt más a felállás, nem?

Azonban még mindig a hátára van erősítve egy bomba és folyamatosan fegyverek szegeződnek rá. Eddie-nek meg kell várnia, míg leszáll az éj és a maffia nyugovóra tér. Eddie ekkor villámgyorsan, ehem, mint egy padlón motoszkáló csótány, elkezdi megvalósítani az ellencsapást.

Eddie-nek van egy terve

Igazából több terve van. Tele van tervekkel. Valósággal zsonglőrködik velük. Muszáj is, mert rengeteg tennivalója támad egyidejűleg. Meg kell mentenie a lányát. Meg kell szabadulni az orosz maffiától. Fel kell venni a kapcsolatot az olaszokkal. Telefon kell. Fegyver. Hamis detonátor. Alkoholos filctoll. Az FBI-jal is kezdeni kell valamit, ami, ki tudja, miért, azt feltételezi, hogy Eddie fel akarja robbantani az átkozott bíróságot. Ott van még a per is! Ésatöbbi. Mindezt egyidejűleg.

Közben ki kell szöknie, be kell szöknie, szervezkedni, telefonálni, információt szerezni. Magas épületeken függeszkedni mint a Pókember.

Nem lehet nem csodálattal tekinteni Eddie Flynn, aki 48 óra alatt annyi dolgot tart észben és intéz el, mint más hetek alatt.

Aztán a csodálat egy idő után törvényszerűen fakulni kezd. Nincs ember, aki ezt a precízen kiszámított hadműveletet ilyen stresszes körülmények között, ilyen viharos tempóban véghez tudná vinni. Ilyen egyszerűen nincs.

Ehhez még tegyük hozzá az ügybe keveredő olasz maffiát és azt, hogy akármit derít ki Flynn, a mögött mindig egy újabb csavar rejtőzik, vagy valami, ami több, mint egy szimpla robbanás. Példának okáért egy veszettül nagy robbanás…

Eddie Flynn cafatokra robbantja a vádat

Steve Cavanagh 48 órája jogi thriller. Elméletileg. Gyakorlatilag túlbonyolított akció-thriller. Azonban Eddie Flynn-nek a tárgyalóteremben is helyt kell állnia. Egy olyan perben, amelynek többezer oldalas iratanyagát aznap kapja kézhez.

Nos, azt pedzegettem volna fentebb, hogy a 48 óra nem működik túlzottan, mint thriller? Igen, határozottan azt. Jogi thrillerként viszont még kevésbé működik. Sőt, egyáltalán nem működik. Cavanagh könyve ezen a téren nevetségesen ostobának bizonyul. A tárgyalóteremben játszódó, villámgyorsan lezavart jelenetek végképp kioltják azt a feszült hangulatot, amit Cavanagh korábban felépíteni próbált.

Az ártatlanságra ítélve óta egyértelmű, hogy mit kell tenned egy perben, ahol nem neked áll a zászló. Semmisítsd meg az ellenfél igazságügyi szakértőjét, akin a per áll vagy bukik. Flynn egy gyors Google-keresés után készen is áll a nagy műveletre. Igen ám, csakhogy Steve Cavanagh arról feledkezik meg, hogy a vád szakértőjét ezen infó alapján már réges-régen megsemmisítette volna a legelső olyan ügyvéd, aki szembekerül vele.

A 48 óra két kiemelt tárgyalótermi jelenete közül a második még ennél is nagyobb ostobaság. Eddie Flynn a kivédhetetlen Csubakka-védelem mesteri alkalmazásával két össze nem tartozó tényből von le egy következtetést, ezzel porrá zúzva, feje tetejére állítva, meglékelve, és kilapítva a vádat. Az államügyész, a bíró és az olvasó pedig szédelegve figyeli, hogy mi történt. És egyikük sem érti. Ha egy bírósági tárgyalás úgy működne a való életben, ahogy Steve Cavanagh elképzelései szerint a 48 óra című thrillerben, akkor innentől az összes per kiszámíthatatlan kutyakomédiává változna.

A rohanásban eltűnik a karizma

Vannak azok a thrillerek, amelyekben a főszereplő ellentmondásos személyiség, aki a szürke zónában mozog, de azért a szíve a helyén van. (Ilyenek Lee Cild Reacher-könyvei, vagy Harlan Coben Myron Bolitar-történetei.) Ezekben a könyvekben van egy kis plusz, egy kis dög.

Eddie Flynn, legyen bármennyire is ellentmondásos a múltja, igazi jófiú. A jófiúktól pedig csak kizárólag nemes és önfeláldozó tettekre számíthatsz. Az ilyen fajta könyvek pedig viszonylag kötött pályán haladnak. Semmi igazán meglepő nem történik bennük. (Lásd: Robert Dugoni: A nyolcadik nővér.) Noha a potenciál megtalálható Eddie-ben, igazából kihasználatlan marad. És az is árulkodó, hogy amikor feltűnik a színen a maffiózó Jimmy, vagy még inkább a Gyík, sokkal szívesebben követnéd az ő ellentmondásos karaktereiket, mint a nem túl összetett főhőst.

A tempó (el)rettentő

A 48 órát a lendület viszi előre. Repülőrajttal indul, egy teljességgel képtelen alaphelyzetből. Aki kedveli a gyors iramú akciót, az talán megtalálhatja vele a számítását. De ennél többet nem igazán.

Eddie Flynn, a szélhámos már régen tovatűnt. Igaz, maradt még néhány kisebb trükk a tarsolyában, de ezek közül mindet láttad már korábban. Amikor pedig a történet végére érve kiderül, hogy mi miatt siklott ki Eddie élete, azzal Cavanagh thrillerje olyan mélyre süllyed az olcsó szentimentalizmusba, hogy még a legelnézőbb kritikus is azonnal leüvöltené szerencsétlen Eddie Flynn fejét:

– Ébresztő, te ostoba tökfej! Mégis mit hittél, hogy a jogi pálya talán nebáncsvirágoknak való? Ha a nyugodtabb életre vágytál, maradtál volna inkább svindler!!!

Értékelés: 7/10

Steve Cavanagh: 48 óra (Eddie Flynn 1.)
Álomgyár Kiadó. 2023. 446 oldal
—
Ez is érdekelhet:
J. D. Barker: A hívás