Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 8. – Nincs visszaút – Képregény-kritika

Rick Remender - Wes Craig: Orgyilkos osztály 8. - Nincs visszaút – Képregény-borító

Az Orgyilkos osztály, azaz minden idők egyik legkevésbé hihető cselekményű, és egyben legellenszenvesebb főhőseit felvonultató képregény-sorozatának 8. része, a Nincs visszaút szokatlan kezdést választ. Egy hosszas drogos trippel indít.

Ne idegesítsen már, Mr. Remender!

Ha van egy megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, labilis, hitszegő és folyamatosan nyavalygó főszereplőd, hát feltehetően nem egy drogos képzelgés fogja közelebb hozni az olvasóidhoz. A drogos trip olyan, mint más emberek részletesen elmesélt álma. Az illetőn kívül a kutya f@szát sem érdekel. Sőt, egyre idegesítőbb az egész, minél többet hallasz belőle.

A Nincs visszaút első negyed részét, tehát a teljes 36. számot le lehet húzni a wc-n, mint érdektelen ostobaságot.

Persze, ha a Nincs visszaútnak csupán az egynegyede lenne egyszerű festékpazarlás, már elégedett lehetnél…

Nincs visszaút – a józan észhez

Read more

Lee Child: A titok – Könyv – kritika

Lee Child: A titok - Könyvborító

A sorozat immár 28. részében Lee Child öntörvényű főhősének, Jack Reachernek egy régi kalandja kerül terítékre. 1992-ben járunk, Reacher, mint frissen lefokozott százados kvázi büntetésből kerül egy vizsgálócsoportba, amely egy évtizedekkel korábbi CIA-művelettel kapcsolatban nyomoz. Valaki szisztematikusan elkezdi eltenni láb alól a szupertitkos műveletben hajdan részt vevő tudósokat. A háttérben egy mélyen eltemetett, súlyos titok lappang. Persze, ha Jack Reacher is beleártja magát az ügybe, már nem sokáig…

Andrew Child felveszi a ritmust

Tudjuk, mit jelent, ha egy sorozatban megjelennek a szerzőtársak. Semmi jót. A Titok a nagy multú Jack Reacher-sorozat negyedik olyan része, amelybe már Andrew Child is besegített. Vagyis, ha pontosabbak akarunk lenni: amit feltehetőleg teljes egészében ő maga írt. A három ezelőtti rész ugyanis jelentősen haloványabb, mint a korábbiak.

Andrew Child persze próbálkozott. Sőt, egész ügyesen próbálkozott. Azonban a sorozat régi rajongói kapásból kiszúrhatták, hogy valami nem stimmel. Az apró dolgok nem működtek. Reacher nem tett annyi energiát a nyomok elemzésébe. Az összecsapások taktikussága eltűnt. Az őrnagy néha hihetetlen, már-már szuperhős-szerű képességekre tett szert. És mintha a humorérzéke is megkopott volna.

A Titok című részt olvasva azonban, ha nem tudnád előre, nem biztos, hogy feltűnne a szerzőtárs részvétele. A Titok majdnem teljesen olyan, mint egy régi Reacher-történet.

Read more

Frank Gardner: Krízis – Könyv – kritika

Frank Gardner: Krízis - Könyv

Emelje fel a kezét az, aki szerint a brit hírszerzés masszív drogellenes műveletekben vesz részt Kolumbiában. Senki? Na igen, egyrészt Kolumbia túl messze van, meg különben is az amcsik ügye, bajlódjanak vele ők. Teljesen érthető… Hé, várjunk csak, most látom, valaki mégis jelentkezik. Igen, igen, Frank Gardnernek hívják az illetőt, és no csak, lám, Krízis címmel írt is egy vaskos thrillert eme illékony feltételezésre alapozva…

Frank Gardner Frederick Forsyth köpenyében

Ha olvastad Frederick Forsyth utolsóként megjelent könyvét, az egészen ráérős tempójú, öreguras A Rókát , akkor tudod, hogy Forsyth-tól, minden idők egyik legjobb thriller-írójától, már nem nagyon érdemes számítani semmi jóra. Frank Gardner tehát nyilván úgy gondolta, hogy betölti a hátrahagyott űrt.

A Krízis című akciódús kémregény ugyanis majdnem teljesen olyan, mintha Frederick Forsyth írta volna. Majdnem. (Bár A Róka is csak majdnem ugyanolyan.)

A Krízis lenyűgöző háttértudásról árulkodik. Ez persze nem is csoda, lévén a szerző sok évig dolgozott újságíróként.

Frank Gardner olyan alaposan ismeri a brit hírszerzés világát, a szervezeti felépítéstől kezdve a műveletek kivitelezéséig, hogy Krízis című könyve a technikai dolgokkal valószínűleg már a legtöbb kémregény-rajongót megfogja.

Read more

Peter V. Brett: Napháború – Könyv – kritika

Peter V. Brett: Napháború – Könyvborító - Rovásember - Démon-ciklus

A démonok egy percig sem hagynak unatkozni

Mintha Peter V. Brett egyre jobb íróvá válna, ahogy egymást követik a Démon-ciklus könyvei. A Napháború esetében is már határozottan ez az érzésed. És még nem is csak arról van szó, hogy a könyvben a tét drámai mértékben megnő. Ami persze igaz, hanem inkább az a helyzet, hogy Brett sokkal jobban használja saját karaktereit.

Az éjszakák során a föld magjából a felszínre szivárgó démonok elsőre elég megfoghatatlannak és arctalannak tűnek. Azonban ahogy halad előre a sorozat, ezeket a pokoli lényeket is egyre jobban megismered.

A Rovásember című kötettel induló, és elsőre szokványosnak tűnő világ pedig egyre komplexebbé válik. A mélyben tanyázó démonok pedig rádöbbennek, hogy a vacsorájuk kezd egyre rágósabbá válni.

A Démon-ciklusban minden és mindenki párban jár: nappal és éjszaka, emberek és démonok, az északi hercegségek és Krázia, a Teremtő és Everam, a Shar Dama Ka és a Rovásember. Kráziára ez a helyzet még fokozottabban igaz: a férfiak és a nők ugyanúgy elkülönülnek, mint a teljes jogú sharumok és a khaffitok alacsonyabb, lenézett kasztja.

A Napháború című könyv viszont az egyesítésről szól. Az emberiségnek össze kell fogni a Szabadító zászlaja alatt, ha le akarják győzni a közös ellenséget. A probléma abban áll, hogy két Szabadító is van. És mindegyik meg van róla győződve, hogy ő az igazi. És teljes joggal…

Read more

Mark Greaney: Célpont – Könyv – kritika

Mark Greaney: Célpont - Könyvborító

Mark Greaney saját jogán is bestseller Szürke ember-könyvsorozata új lökést kapott, amikor a Netflix kiemelt költségvetéssel filmet (IMDb) készített az első részből. Kár, hogy a film nem lett valami túl jó. Talán azért, mert maga az alapjául szolgáló könyv sem volt az? (Van rá némi esély.) Nézzük, mi a helyzet a Célpont című második résszel.

Courtland Gentry, alias a Szürke ember bérgyilkos. Nem ez a legjobb szakma a világon, annyi szent, de hát az ember ne válogasson. Főleg, ha korábbi munkaadója, a CIA tette halállistára. A Szürke ember így kénytelen más egyéb színű embereket öldösni a napi betevőért. A legújabb megbízatása Szudánba szólítja, ahol a véres kezű diktátor, Bakri Abbúd elnök már kezdi nagyon túlzásba vinni a népirtást.

De mielőtt még a főhős elindulna Afrikába, már rögtön a Célpont bevezetőjéből kiderül, hogy a Szürke ember a legjobb szívű bérgyilkos az egész világon.

A Szürke ember a legjobb szívű bérgyilkos a világon!

Ez nem vicc! Közismert tény, hogy a pénzért embert ölők között párját ritkítóan sok nemes és jóságos munkavállaló tevékenykedik. Akiknél minimum alapszabály, hogy csakis gonosz célpontokkal végeznek. (Lásd: Stephen King: Billy Summers.) Mark Greaney főhőse azonban még közülük is kiemelkedik szívjóságával. Amikor leül, hogy pár kupica whiskey mellett kedélyesen eldiskuráljon következő áldozatával (egy másik bérgyilkossal, aki kivételesen nem annyira jószívű) csak nehezen tudod megállni, hogy téged is maga alá ne temessen az együttérzés ez utóbbi személyes problémái miatt. A Szürke ember is dettó ugyanígy van ezzel. Egyenesen a nyakát kell hozzá fojtogatni, hogy egy kis érzéketlenséget erőltessen magára.

Read more

A vaják (The Witcher) – Az első három évad – Sorozat-kritika

Andrzej Sapkowski lengyel fantasy-szerzőnek irtó nagy mákja van. Sőt kettő is. Túlírt, csapongó, zagyva Vaják-sorozatából (lásd Az utolsó kívánság című első kötetet) előbb sikeres szerepjáték készült, majd a Netflix döntött úgy, hogy ad egy esélyt a varázslattal megtámogatott, mutáns szörnyvadász, Ríviai Geraltnak. Sapkowski és a streaming platform előfizetői nem is járhattak volna jobban. (Esetleg egy nagyon kicsivel.)

Sapkowskira ugyanis éppúgy ráillik az állítás, mint a neves sci-fi iró Kilgore Troutra*: az ötletei jók, de a stílusa borzalmas. Nos, a Netflix sorozata ügyesen lenyirbálta, ami felesleges, a többit pedig megtartotta. A Vaják fordulatos, izgalmas, egyedi középkori jellegű világot építő sorozat, tele nagyszerű hősökkel, varázslattal, kalandokkal és rengeteg érzelmi csúcsponttal. Legalábbis az első évad.

Első évad: A vaják lendületesen kezd

A könyvek néha gyerekmesébe hajló fordulatai közül alig néhány tűnik fel benne; kakaskukorékolásra visszaváltozó striga, meg három kívánságot teljesítő dzsinn azért maradt, de ne legyünk telhetetlenek.

A sorozat viszont jelesre vizsgázik számos olyan szempontból, ahol a lengyel szerző elhasal. A könyvek folyamatosan orrát lógató Geraltja sehol sincs, helyette itt egy kevés beszédű, végtelenül cinikus, de azért érző szívű hős. Henry Cavill-t az Úristen is vajáknak teremtette. A papíralapú verzió idétlen és retardált Kökörcsinje, akit legszívesebben a saját lantjával ütlegelnél megállás nélkül, sármos és szerethető széltolóvá változott. Yennefer pedig… no igen, mind jól tudjuk, milyenek a nagy hatalommal bíró varázshasználók. Yennefer a sorozatban ugyanolyan arrogáns és elviselhetetlen, de azért közben egy szexi dög is. Mi több, az első részek legérzelmesebb jelenetei is hozzá fűződnek. Ez utóbbihoz persze az is kellett, hogy a készítők alaposan és talán eléggé indokolatlanul felrúgják a könyvek cselekményének idővonalát.

Read more

Rick Remender – Wes Craig: Orgyilkos osztály 7. – Szerelem, akár a vér – Képregény-kritika

Rick Remender - Wes Craig: Orgyilkos osztály 7. - Szerelem, akár a vér - Képregény borító

Ha iskolapszichológus lennél a Haláltanok Királyi Iskolájában, nem is kérdés, saját magad is marokszám tömnéd a szádba a benzókat. Rick Remender & Wes Craig első pillantásra minden nebuló számára eszményinek tűnő orgyilkos osztálya a valóságban ugyanis nem működne.

Egy középiskola a bűnözők gyerekeinek? Ahol az öldöklésre kiképzett tanulók felfegyverkezve járkálnak?! Ugyan már!

Ugye, mindenki hallott már arról a dramaturgiai alapelvről, mely szerint, ha egy színpadon feltűnik egy töltött fegyver, akkor az előbb-utóbb el is fog sülni? Nos, az orgyilkos osztályba járók számára a fegyver egymásra történő elsütögetése az előírt tanterv része.

A Haláltanok Királyi Iskolája igazából pszichopata-képző, ami csak addig működne, amíg az első frissen maturált végzősök haza nem érnének apucihoz és anyucihoz, akik egy snájdig karatebajnok, nindzsa vagy kommandós helyett egy kiszámíthatatlan, minden emberi érzésnek híján levő idegroncsot üdvözölhetnének otthon. Ezután természetesen a világ minden tájáról San Franciscóba sereglenének az elégedetlenkedő felmenők, hogy visszakérjék a tandíjat és nem mellesleg miszlikbe aprítsák a teljes tanári kart.

Rick Remender, a leghiteltelenebb fordulatok mestere az Orgyilkos osztály hetedik részében Mexikóba szervez osztálykirándulást. És neked, az olvasónak azt kellene elhinned, hogy Marcus, a képregény-irodalom legtaszítóbb főhőseinek egyike sikerrel veszi fel a harcot egy csapat jakuzával szemben. Ember, kicsapták a suliból! Arról nem is szólva, hogy összesen egy évet járt oda, aminek nagy részében totál be volt lőve!

Read more
1 2 3 4 6